A többi hat nap

1Thessz 4,9–12

A szombatra nézve fontos kiemelnünk, hogy a parancsolat nemcsak a szombat napjáról rendelkezik, hanem a többi hatról is. Hiszen ne felejtsük ki, a parancsolatban benne van az is, hogy „Hat napon át dolgozz…” Abban a világban, ahol a munkanélküliség általános probléma, ez nem kis parancs. De benne van az is: annak lesz ajándék, jutalom és nyugalom a vasárnap, aki becsületesen dolgozik. S elméletben szépen megszerkesztett lehet egy hét, melyből öt napot a munkámnak (munkahely) szentelhetek, egy napot családomra, házamra, kertemre, egy nap pedig lehet az Úré, teljesen az övé, egyedül és családom közösségében egyaránt.

Miért nem valósul meg ez ma mégsem?

Valahogy a közfelfogásból az derül ki, hogy az jár jól, aki nem becsületesen dolgozik. Aki sumákol, az szerez; az jut előbbre, aki feketézik, aki nem vallja be az adót, aki csal. A becsületes munkának mintha manapság hiánya lenne. Régen elég volt egy kézfogás, s megszületett a megegyezés a munkára, bérre; ma hány szerződés, aláírás, pecsét kell, s még így sem működik megbízhatóan minden. „Szokjunk hozzá” fiatal korban, hogy becsületesen dolgozunk. Ennek két összetevője van.

Egyik, hogy ne csaljunk, s ne akarjunk senkit átverni pl. puskázással sem. Azzal becsapjuk a tanárt, magunkat és Istent. Csak amit tudunk, azt adjuk tovább.

Másik, hogy ne idegenkedjünk a munkától. Legyünk mi az elsők az osztályban, csoportban, ifiben, akik megfogjuk a munka nehezebbik végét. Vonzani fog a kedvvel végzett munka másokat is.

„Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.” (2Thessz 3,10–13)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024