A lovak csengettyűin is ez lesz

Zak 14,16–20

Milyen szép is a csengettyűk hangja! Minket már karácsonyra készít, amikor majd szenteste megszólal…

Minden hang, minden szó Őt fogja dicsérni! Az egész teremtettség megmozdul tiszteletére, hogy utat készítsen. Simává lesz a terep, s nem lesz többé változás, vagy változásnak árnyéka, folyóvíz fakad a víztelen Jeruzsálemből. Ahogy adventben készítgetett is minket az ige: „Minden hegyet hordjatok el, legyen a göröngyös simává…” (Lk 3,5). Számunkra az útkészítés alkalma – eljövetelének „siettetése” lenne. Hiszen, ha várjuk Őt, készítjük útját.

Egy hatalmas dél-amerikai városban egyik napról a másikra olyan földrengés volt, hogy az összes út széthasadt. Nem lehetett közlekedni, mert nem tudhatta az ember, hogy hol milyen árok tátong előtte a következő lépésnél. Az emberek pallókat hordoztak a hónuk alatt, hogy elmehessenek egymáshoz… Lehet, hogy nekünk is pallót kéne hordozni mostanában?

Úrvacsorára is készülünk a karácsonyi ünnepkörben. Lehet bűnbánattal, s lehet hálaadással úrvacsorázni – a lényeg, hogy őszintén tegyük, s ebben is utat készítsünk Neki mások felé. Dicsérje Őt úgy úrvacsorázásunk, hogy megbékélünk valakivel, akinek az lesz a karácsonyi ajándék, hogy meglátogatjuk, bocsánatot kérünk, vagy éppen küldünk egy igét…

Egy látogatás receptje: Végy három adag szeretetet, két adag tapasztalatot, önts hozzá egy adag türelmet, majd egy késhegynyi humort. Végül öntsd le megértéssel, s várd ki, míg igazán csend lesz benned. Akkor elindulhatsz.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024