A jó imádság

Péld 30,8–9

Isten előtt nem a szegénység kedves, hanem ha valaki úgy él szegénységével, hogy az Isten dicsőségére legyen. Ami talán azért könnyebb a szegényeknek, mert ők nem nagyon bízhatnak másban, mint Istenben. Az viszont elég veszélyes, ha egy szegény az emberekben kezd el bízni, mert akkor tényleg nem marad semmije! Ezért jut el a lopásig, mert felhatalmazza magát a „sok gonosz gazdag ember” megrövidítésére. Vannak, akik ilyen elégtétellel lopnak a gazdagoktól.

„Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is…” (Fil 4,12–13) – mondja Pál apostol. Ő már tud valamit. A megelégedés titok. Azzal élni, amim van – de bölcsen. Ha kevés adatott, akkor hűnek lenni a kevesen, s ha több, akkor a sokkal is jól gazdálkodni.

Isten tehát nem azt akarja, hogy mi szegények legyünk. Nem ez a végső célja a keresztyénségnek. Vannak, akikre bízott javakat, mert nekik gondoskodniuk kell a többiekről, akik képtelenek magukról! Egymásra is bízott minket! Van elég eledel mindenkinek. Ha jól osztanánk el, senkinek sem kellene éheznie a világon.

Tanuljuk meg imádkozni ezt a néhány igeverset, s merjünk hálát adni azért, amit mi kaptunk!

Az „evangéliumi szegénység” organikusan birtokolja a világot, míg a gazdag az élet egészéből önzőn és féltékenyen kiszakított sötét masszát képviseli.

Pilinszky János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024