78. Jefte, mint bíra
Üzenet –Téma:
* Lenézett személy is válhat fontossá.
* Az ígéretet, fogadalmat teljesíteni kell.
Előzmények:
Gedeon Isten segítségével elűzte Midjánt, Amáléket és a keleti törzseket. Negyven évig, Gedeon bíráskodása idején, béke volt Izráelben.
A Bír 10,1–5 röviden beszámol az Issakár törzséből való Tólá bíráról, aki 23 évig, és a Gileádból való Jáír bíráról, aki 22 évig ítélte Izráelt.
Történet:
Látjuk, hogy Izráelben közben a következő nemzedék is atyái bűnébe esett: a környező népek bálványainak szolgáltak, és az Urat elhagyták. Hogy furcsálhatták ezt a pogányok. Nekik bizonyára eszükbe sem jutott, hogy saját istenüket cserbenhagyják. Izráel pedig, akinek hatalmas Istene annyiféle nyomorúságból mentette meg őket, állandóan hűtlenkedik.
Az Úr megharagudott, és az izráelieket nyugaton a filiszteusok*, keleten az ammóniak* kezére adta. Tizennyolc éven át sanyargatta e két nép Izráelt. A nép végül az Úrhoz kiáltott szabadulásért.
Az Úr válaszában emlékeztette őket, hogy már sokszor megszabadította őket ellenségeiktől, de utána minden egyes alkalommal elpártoltak tőle. Most azoktól a bálványoktól kérjenek segítséget, akiket imádnak, „nem szabadítalak meg többé benneteket!”
Izráel fiai erre megvallották bűnüket, és segítségért esedeztek. Eltávolították bálványaikat, és az Úrnak szolgáltak. Ezek után határozott úgy az Úr, hogy újra segít nekik.
Ammón és Izráel seregei harcra készen álltak egymással szemben. Gileád* vénei Jeftét választották hadvezérnek. Most nem maga az Úr választott, ahogy Éhúdot, Bárákot vagy Gedeont. A nép maga keresett vezetőt.
Jeftét a családja kitaszította, mert „egy parázna nőnek volt a fia”, vagyis törvénytelen gyerek volt. Apja Gileád*, az ő törvényes gyerekeivel növekedett fel, de mikor azok felnőttek, elzavarták a féltestvérüket. Nem akarták, hogy részt kapjon az örökségből. A törvényt a saját javukra értelmezték: „A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe.” (Károli – 5Móz 23,2) (Új ford. – 5Móz 23,3: „Nem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez a kevert vérű, még a tizedik nemzedéke sem tartozhat az ÚR gyülekezetéhez.”)
Jefte Tób földjén, a Gileád-hegység északi részén telepedett le. Mindenféle kóbor csavargók csatlakoztak hozzá, akiknek saját lakhelyüket valamiért el kellett hagyni. Ez a betyár csapat nagy valószínűséggel az ammóniak ellen lépett fel. (Hasonlítsd össze Jefte bandáját Dávidéval az Adullám-barlangban; 1Sám 22,1–2!) Jeftét bátor harcosként tartották számon.
Őrá gondoltak Gileád vénei – akik között bizonyára ott voltak Jefte féltestvérei is. Ő az alkalmas személy az ammóniak elleni harc vezetésére.
Jefte nem túlzottan örült az ajánlatnak. „Hiszen ti gyűlöltök engem, és kiűztetek apám házából! Miért jöttetek most hozzám, amikor bajban vagytok?” De mivel megígérték, hogy győzelem esetén vezetőjükké választják, elvállalta a megbízatást. Jefte hivatalosan Micpa („őr- és kilátótorony”) parancsnoka lett.
Előbb diplomáciai úton próbálkozott egyezségre jutni az ammóniakkal, hogy ne kelljen vért ontani. Az ellenség azonban túl sokat követelt, az egész Jordánon túli területre igényt tartottak, ősi juss jogán. Jefte vitatta ezt. Nem a zsidók kezdték a harcot Szíhónnal, az emóri királlyal. Miután hiába kérték előbb az edómiakat, majd a móábiakat, hogy átvonulhassanak országukon, ugyanígy jártak Szíhónnal, aki az Arnóntól a Jabbókig uralkodott. De Szíhón rájuk támadt. Az Úr győzelmet adott az izráelitáknak, és birtokba vették a földet már háromszáz éve. Miért csak most jutott eszükbe, hogy joguk van erre a földre? De legyen az Úr a bíró Izráel és Ammón között!
Az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére. (Hasonlítsd ezt össze az egyiptomi fáraóval, akinek a szíve megkeményedett, vesztére.)
Majd az Úr lelke szállt Jeftére, és rátámadt az ellenségre.
A döntő ütközet előtt fogadalmat* tett az Úrnak.
Hogyha győzetesen tér vissza a csatából, akkor azt, ami legelőször jön ki házának ajtaján, égőáldozatul az Úrnak áldozza. Föltételezhetjük, hogy környezetéből senki sem volt tisztában e fogadalmával.
Vajon szükség volt rá? Nem, Jeftének ilyen módon nem kellett volna próbára tennie az Urat. A Zsid 11,32 hithősként említi. Föltételezhetjük, hogy Jeftét nem a hitbeli bizodalom hiánya indította erre.
Az helyénvaló, ha nem hitetlenségből, hanem hitből megígérjük Istennek, hogyha segít egy nehéz helyzetben, a hálánkat később megmutatjuk.
Bár az ilyen meggondolatlan ígéretekkel óvatosnak kell lennünk. Elragadtatott pillanatban nemcsak az Úrnak, hanem egymásnak is olyan nagy dolgokat ígérhetünk meg, amiknek teljesítése később lehetetlennek látszik.
Jefte harcba vonult az ammóniak ellen. Húsz városukat elfoglalta, és az ellenség vereséget szenvedett.
Mikor a győzelem után hazaért, a házából lánya szaladt elé dobolva és táncolva. Ezt látva Jefte meghasogatta a ruháit. Ez borzasztó! Egyetlen gyermekét, szeretett lányát kell feláldoznia! Hallva az előzményeket, lánya engedélyt kért, hogy előbb a hegyek között a barátnőivel elsirathassa lányságát. Valószínűleg azt, hogy sosem megy férjhez, és ezért sosem lesznek gyermekei.
Jefte beleegyezett.
Két hónap múlva a lány visszatért apjához, aki „megtette vele azt, amit megfogadott. A lány nem élt férfival.” Hogy értsük ezt? Feláldozta, ahogyan Ábrahám készült Izsákot? Nem, az emberáldozat* tilos volt a zsidóknál. Viszont a 3Móz 27,4 szerint egy nőt, akit ígérettel az Úrnak szenteltek, meg lehetett váltani harminc ezüst sekelért. Valószínű tehát, hogy a lány önként döntött a házasság nélküli élet mellett. Nagy áldozat volt ez, mivel egyetlen gyerek volt, így apjának nem lettek utódai. Nagy szégyen volt ez Izráelben. Ezután szokás lett, hogy évente a fiatal lányok négy napra felkeresték magányában Jefte lányát, és vigasztalták.
Az efraimiak sérelmezték, hogy Jefte nem hívta őket harcba. Bosszúból fel akarták Jefte házát gyújtani. Efraim emberei Gedeon idejében is hasonlóval próbálkoztak. Gedeon meggyőzte őket (vö. Bír 8,1; 77. lecke). Lehet, hogy Efraim és Manassé különleges helyet foglaltak el a többi törzs között. Az ősük József két fia volt. Manassé volt az idősebb, de Efraim kapta a nagyobb áldást nagyapjuktól, Jákóbtól (1Móz 48,8–20; 38. lecke). Most is elsők szeretnének lenni.
Jefte válasza az, hogy ő hívta őket, de azok nem siettek segítségére. Így nélkülük kellett harcba szállnia az ammóniakkal. A győzelmet az Úr adta. „Miért jöttetek most hadakozni velem?”
Jefte még egyszer összegyűjtötte a gileádiakat, és megverte Efraim seregét. Közben a gileádiak elfoglalták a Jordán gázlóit. S amikor egy efraimi át akart kelni a Jordánon, Jefte katonáival találkozott. Aki a „sibbólet” („áram, áramlás”) szót „szibbólet”-nek mondta, az efraimi volt, mert ők nem tudták ezt a szót helyesen kiejteni. Őket megölték. Így halt meg aznap 42.000 efraimi.
Még hat évig ítélte Jefte a népét. Utód nélkül halt meg. Ám nevét tisztelettel emlegették. A Zsidókhoz írt levél a hithősök közt tartja számon (11,32).
Jegyzetek:
Filiszteusok – Jóval Izráel kánaáni bevonulása előtt szállták meg a filiszteusok Kánaán délnyugati tengerpartját. Abímelek, Gerár királya, az Ábrahámmal való szövetségkötés után visszament Beérsebából a filiszteusok országába (1Móz 21,32). Ábrahám jövevényként lakott ott (1Móz 21,34). Az 5Móz 2,23 és Ámós 9,7 jelzi, hogy Kréta (Kaftór) szigetéről jöttek. A filiszteusok hajósnép, hadihajókkal támadtak Egyiptomra. A normannokkal hasonlíthatjuk össze őket, akik ugyancsak azért hajóztak, hogy zsákmányt szerezzenek. Ismerték a kovácsmesterséget, a fémek megmunkálását. A filisztus megszállás idején, Saul uralkodása elején az izráelitáknak hozzájuk kellett vinni szerszámaikat megéleztetni (1Sám 13,19–22). Sámson magányos harcosként lépett fel ellenük (vö. Bír 14–16). Sámuel idejében a filiszteusok legyőzték Izráelt, majd Izráel győzte le a filiszteusokat (1Sám 4–7). Saul a filiszteusok elleni harcban esett el (1Sám 31). Dávid legyőzte őket, ami után keveset olvasunk róluk. Egyedül a 2Krón 26,6–7-ben, amely Uzziás király filiszteusok fölött aratott győzelmét írja le. Bálványisteneik Dágón és Baalzebúb, Ekrón „szárnyas istene” (vö. 2Kir 1,2kk) voltak.
Ammóniak – A Holt-tengertől északra, az Arnón és Jabbók patakok közötti területen laktak. Lót leszármazottai, tehát rokon nép voltak az izráeliekkel (vö. 1Móz 19,38). A honfoglalás idején a zsidók nem bántották őket (5Móz 2,37).
Később, a bírák idején, illetve Saul korában már harcban álltak egymással. Náhás („kígyó”) király szövetséget kötött Dáviddal, de fia megsértette Dávid küldötteit (vö. 2Sám 10), ami után fővárosukat, Rabbát Jóáb és Dávid elfoglalta (vö. 2Sám 11,1 és 12,26–31). Az ammóniak kultúrája az ásatások szerint szinte azonos volt az izráeliekével, nem számítva az istentiszteleti kultuszt.
Gileád – A Jordánon túli területnek nincs szorosan vett határa. A déli rész termékeny magasfennsík (a Jer 8,22 szerint füstölőszer és orvosság került ki innen), a 4Móz 32,1 szerint jószágtartásra alkalmas terület volt. Ezen a szakaszon sokszor háborúztak (vö. Ám 1,3).
Gileád – Mint személynév először a Józs 17,1 és 3-ban fordul elő: Manassé fia. A gileádiak félig Manassé törzséből valók, akiknek a Jordánon túli terület középső része jutott. Gileádnak hívták Jefte apját is (Bír 11,1).
Fogadalom – Többet jelent az ígéretnél. A fogadalmat Isten előtt teszik, és nem szabad megszegni. A 3Móz 27 fejti ki részletesen a fogadalmak megváltását. A fogadalom mindig önkéntes, de bizonyos szabályokhoz volt kötve.
Emberáldozat – Sok írásmagyarázó elfogadja azt a lehetőséget, hogy Jefte feláldozta a lányát.
Énekek:
Református énekeskönyv: 27:1.4.7; 65:1; 136:23–24; 445; 449:6
Jertek, énekeljünk: 173
Harangszó: 41; 44; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 8; 68; 69; 87; 93
Erőm és énekem az Úr: 16; 46; 63:1–3; 84; 134:1–2
Megjegyzések:
Diszkrimináció – Mindig vannak a környezetünkben emberek, gyerekek is, akik „mások”. Nemcsak „balkézről való” gyerekek vannak köztük, mint amilyen Jefte is volt. Elvált szülők gyerekei, más bőrszínűek, fogyatékosok, akiket kizár, kirekeszt a közösség, nem játszhatnak a többiekkel, nem tekintik őket egyenértékűeknek. Isten azonban nem személyválogató, számára minden ember kedves. Az ember azt látja, ami a szeme előtt van, de az Úr a szívet vizsgálja (1Sám 16,7). Mi se tegyünk különbséget! Úgy kell szeretni a felebarátunkat, mint önmagunkat.
Szükséghelyzetben… – Bezzeg kellett Jefte, amikor bajba kerültek! Ilyet gyakran látunk. Például valakit nem fogadnak be a focicsapatba, de segítsen a többieknek a dolgozatírásnál. Churchillt a II. világháború előtt nem vették túl komolyan, mint államférfit. Amikor a németek Európát fenyegették, Churchill lett hirtelen az egyetlen, aki szembe tudott velük szállni.
Az ígéret adóssá tesz – Gondoljuk meg, mielőtt ígérünk valamit! Ígérhetünk Istennek vagy embereknek is olyat, amit teljesíteni tudunk. Egy ígéretnek lehetnek messzeható következményei: Luther Márton megfogadta, hogy szerzetes lesz. Így jutott közel a Bibliához. Ez volt a reformáció kezdetének a feltétele.
Nagyon rossz az olyan ígéretet betartani, amiből komoly baj származhat. Ha valóban nem tudjuk teljesíteni, akkor ismerjük el becsületesen, és ajánljunk fel valamilyen alternatívát.
A gőg elveszít – Az efraimiak gőgösek voltak, és ezért meg kellett bűnhödniük. Dávid gőgjében megszámláltatta a népét, aminek szörnyű következménye lett (2Sám 24). Nabukodonozor önmagát istenítve a városát úgy nevezte: „a nagy Bábel, amit én építettem”, és büntetésből megháborodott az elméje (Dán 4,30kk). Heródes Agrippa gőgjének az lett a következménye, hogy élve ették meg a kukacok, úgy halt meg (ApCsel 12,20–23).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)
- A kiközösítés és veszélyei. Személyes és kollektív példák. A kiközösítettnek is vannak értékei, amiért szükség lehet rá. (***)
- Az ígéret és megtartása. Szavaink értéke. (***)
- A választási rendszer: Kik és hogyan választják meg az ország, az önkormányzatok vezetőit? A választás fő szempontjai. (***)
- Kiből lesz a jó vezető? A jó vezető tulajdonságai. Diákvezető választása titkos szavazással. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
- Mai élethelyzetek dramatizálása kis csoportban az ígéretek teljesítéséről, ill. nem teljesítéséről. (***)
- Elbeszélő fogalmazás írása „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó” címmel, mai eset alapján. (***)
Vázlat:
Jefte – Gileád
idegen asszony (ágyas) gyereke
kiközösítve – menekülés (Tób földje)
ammóniak – Gileád lakói
Jefte a vezető
fogadalom (lánya)
Efraim – sibbólet/szibbólet
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!