A békesség Istene pedig…

Róm 16

A reformáció ünnepén vegyük magunkra, hogy a békességet munkáljuk minden keresztyén testvérünk között. Amit ki kell mondani, azt mondjuk ki. Ám a HOGYAN az nagyon különböző lehet. S a hogyant az is meg fogja határozni, milyen lesz mondanivalónk fogadtatása.

Pál mindenkit személyesen köszönt, akit ismer. Mindenkihez van egy jó szava. Azokkal tudunk majd a nehéz dolgokról szólni, akikkel egyébként is szeretet-kapcsolatban vagyunk. Ahol a szeretet hiányzik, vagy eleve kritikával vagyunk a másik felé, ott csak „betelik a pohár”, s képtelenek leszünk csupán arról szólni, ami valóban hiba volt – mert benne lesz a korábbi személyes sértettség, amit nem bocsátottunk, nem beszéltünk meg. Nagyon óvatosnak kell lennünk, mert sosem lehetünk biztosak abban, hogy a Sátán nem éppen szétzilálni akar-e a vádakkal, amelyeket megfogalmazunk.

„Tusakodjunk” egymásért, s mindig legyünk készen az önvizsgálatra, hogy be ne csapódjunk nagy „igazságszeretetünkben”.

Nem kis dolog az önmagunk iránti vak szeretetet megszüntetni, hogy így tehetetlenségünk tudatára ébredjünk, hogy megtanuljunk magunkban kételkedni; szívünk bizalmával Istenben nyugodni, hogy az Ő segítségére támaszkodva a végsőkig legyőzhetetlenül kitartsunk, hogy reménységünk ez által megerősödjék.

Kálvin János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024