Szülők, testvérek meglopása

Péld 18,19 és 28,24

Nem tudom kinek bántja a lelkiismeretét, de az enyémet sokat bántotta, amikor gyermekkoromban úgy vettem csokit szüleim pénzéből, hogy nem mondtam meg nekik. Sok embert ez egyáltalán nem zavar, pedig azt gondolom, nagyon keserves dolog azok ellen vétkezni, akik a legközelebb állnak hozzánk.

Szülőt, testvért, szomszédot meglopni annyit jelent, hogy többet nem tudunk őszintén egymás szemébe nézni. S ezt semmi sem indokolja, mert itt nemcsak az anyagiakról van szó, hanem a lelki kapcsolatról, amit tönkretesz vele az ember.

Egy italozó apa odáig vetemedett, hogy a gyermeke összegyűjtött pénzét lopta el, mert nem bírta szesz nélkül… Meg lehet ugyan bánni, de mit okozott vele gyermekének?

Vég nélkül lehetne sorolni példákat a lopások félelmetes burjánzására: a kölcsönzött könyvtári könyvektől, melyek sosem kerülnek vissza, az adócsalások összegéig.

Az anyagi javak birtoklása sokszor hamis tudattal jelenik meg az emberben, amivel egy életre kell leszámolni. Gondolkodásunkban kell megváltozni. Ha engem megloptak, nem hatalmaz fel, hogy én is lopjak. Ha szegény vagyok, nem hatalmaz fel arra, hogy lophatok attól, akinek több van.

Egy keleti országban törvénybe iktatták, hogy aki három napja nem evett, annak joga van élelmet lopni. Szerinted helyes ez a törvény?

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024