Még a szülőket is?

Kol 3,18–25

Pál a „házi táblákon” elmondja a férfiak és nők, a gyermekek és a szülők feladatkörét is. Ezzel aktualizálja az 5. parancsolatot. A parancsolaton belüli sorrend ugyanis igen lényeges. Nem úgy szerepel: „anyádat és apádat”, hanem fordítva! Miért? Mert Isten komolyan veszi a maga által adott teremtési rendet:

A férfit illeti az első hely a családban, mert Isten rá bízta a család gondját. Tiszteletet érdemel feleségétől még akkor is, ha az adott helyzetben nem méltó rá – egy ember megbecsülése ugyanis rendkívüli változásokat eredményezhet a másikban!

Így az a gyermek is, aki tiszteli szüleit – magának tesz a legjobbat, mert a szülők rengeteget változnak attól, hogy tiszteljük őket. A világ egyik legnehezebb hivatása a szülői felelősség. Nem véletlen, hogy az emberi kapcsolatok sorában először ez kerül elő a Tízparancsolatban.

Szülőnek nem születünk, azt meg kell tanulni. Onnan kezdve tanulgatja mindenki, hogy él egy családban, s lát egy mintát maga előtt. Az igazi tanulás azonban élesben akkor történik, amikor valakinek megszületik az első gyermeke. Ám akkor már „vizsgaszituáció van”. Ha nem döntöttek a szülők sok kérdésben már előtte, akkor igen nehéz dolguk lesz összeegyeztetni a két családból „hozott szülői mintákat”. Tehát jó szülőnek lenni azzal kezdődik, hogy figyelmes gyerek vagyok…

Hallgatott s némán birkóztál vele.

Most már simulnál, mint a régi gyermek.

Lázadásodnak nincs ellenfele,

S tudod már: holt apák jobban nevelnek.

Áprily Lajos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024