A vakon született férfi meggyógyítása

Jn 9,1–16

„Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot” – ez az egyik legsúlyosabb mondat a Bibliában. Önmagát kárhoztatja, aki azt mondja Isten Fiáról, hogy nem az, aki. Ezen áll vagy bukik a keresztyénségünk, hogy kinek is tartjuk Jézus Krisztust? S ezért válik a nagy választóvonallá a szombat Jézus megítélésében. Lelkészként a legfájdalmasabb dolog látni azt, hogy valaki, aki hallott már Jézusról, igyekezett megismerni Őt, mégsem tartja Isten Fiának, vagy nem annak tartja, akinek Ő mondta magát.

Ezzel kapcsolatban az Ószövetség népének szemén lepel van, ami miatt nem látnak jól. Akkor a lepel neve a szombat volt. Még akkor, közöttük is meghasonlás támadt: többen mondták, hogy ha nem Istentől való, hogyan tudná megnyitni a vakok szemeit? Hiszen ez volt az egyik messiási jel: megnyitotta egy vak szemét. (Ezt válaszolja Keresztelő János kérdésére is Jézus: „a vakok látnak…” – Mt 11,5.)

Ezért fontos az is, hogy az „Emberfia ura a szombatnak”, vagyis a szombat kérdését is csak úgy láthatjuk jól, ha Jézust jól látjuk. Ha Őt nem látjuk jól, a többivel sem leszünk tisztában. De Jézus megnyithatja a mi szemünket is, hogy tisztán lássunk.

„Akkor kinyílnak a vakok szemei,

és megnyílnak a süketek fülei.

Szökellni fog a sánta, mint a szarvas,

és ujjong a néma nyelve.

Mert víz fakad a pusztaságban,

és patakok erednek a pusztában.” (Ézs 35,5–6)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024