A 38 éve beteg ember meggyógyítása

Jn 5,1–18

Ez a szép történet arról szól, hogy Jézus egy olyan beteget gyógyít meg, aki már 38 éve viseli a betegség minden terhét, s bár sokszor lehetett reménysége a gyógyulás felől, az évek hosszú sora alatt mégsem akadt embere, aki segített volna neki. Ebben a történetben érdekes módon nem is a szombaton való gyógyítás ténye válik hangsúlyossá, hanem az, hogy a meggyógyult, s újra járni tudó beteg felvette az ágyát. Minta semmi sem történt volna, úgy cselekszenek a vádlók. Mintha valami eltakarta volna szemük előtt a 38 esztendőt, amit a betegnek „alulról nézve” kellett eltöltenie. Mintha nem Istené lenne a dicsőség ezért a szabadításért.

Vajon nekünk vannak-e ilyen egyértelmű dolgok az életünkben, melyeket nem veszünk észre, pedig a szemünk előtt történnek? Amikor Isten cselekszik, és mi elmegyünk mellette? Amikor az ágyat látjuk az ember helyett? S amikor a szabályt látjuk a szabadítás helyett? Törvényt az Evangélium helyett?

Most szökellj és ujjongj, van már erőd te nemrég még oly béna láb,

és hagyd el most 38 év után a Bethesda hideg tavát.

Ó ezért kell élnem, dicső reményem, felelt az én Istenem,

És elküldte Jézust, szívem Urát, ki dicső megváltóm nekem.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024