A ruhabojtok

4Móz 15,37–41

A Szentírás egyik legfontosabb szava az EMLÉKEZTETÉS. Az ember ugyanis rendkívül feledékeny.

Isten nem mindig újat mond, sokszor csak emlékeztet. Arra, amit már egyszer, kétszer, hússzor megmondott. Mert ma pontosan ugyanúgy igaz, ahogyan akkor elhangzott. Ebben segítenek a „ruhabojtok”:

„Valahányszor ránéztek, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek.”

Ábrahám emlékköveket állított azon az úton, melyen Isten vezette őt. Józsué emlékköveket állított oda, ahol a nép megfogadta, hogy Isten szövetsége szerint jár majd az új földön is. Minden hetedik nap az emlékeztetésre adatott, hogy el ne feledkezzünk a mi Urunkról!

Téged mi emlékeztet a szeretet parancsára? Mi emlékeztet Isten akaratára? Ne szégyelljük az „eszközöket”, hiszen Isten parancsolta a „ruhabojtokat” is.

Sok apró tárgyat őrzök a szobámban. Köveket, igéslapokat, kicsiny ajándékokat. Emlékeztetnek. Amikor valamelyikre ránézek, megsajdul a szívem: „De régen imádkoztam érte!”; vagy meglátom a másikat: „Nem láttam már két éve, fel kell hívnom!” Szükségem van az emlékeztetésre!

Sorsunk emlékezetünkben van megírva: mondd meg nekem, mire emlékszel vissza, s én megmondom, ki vagy.

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024