324. Anániás és Szafira

Üzenet – Téma:

* Őszinteséget vár tőlünk az Úr.

Előzmények:

Péter és János apostol egy béna koldust meggyógyított az Úr Jézus nevében a templom Ékes-kapujában. Péter Salamon csarnokában prédikált, amire sokan megtértek. Pétert és Jánost elfogták, és másnap a nagytanács kihallgatta őket. Péter bizonyságot tett a tanács előtt, majd megtiltották nekik, hogy Jézus nevében beszéljenek.

Történet:

Bár a nagytanács megtiltotta, az apostolok mégis nagy erővel tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról, és növekedett a kegyelem mindannyiukon.

Arról, ahogyan a hívők éltek együtt, korábban már olvashattunk (vö. ApCsel 2,42-47; 322. lecke). Itt újra megtaláljuk, részletesen.

A hívők fiatal gyülekezete „szívében és lelkében egy volt”. Senki sem mondta, hogy ami az övé, az az ő személyes tulajdona, hanem a hívek mindent közösen birtokoltak.

Senki sem volt közöttük, aki szükséget szenvedett, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták*, és az érte kapott javakat letették az apostolok lábaihoz. Így mintegy alapítványt hoztak létre, amiből mindenkinek adtak a szükségei szerint. Ezt tette pl. egy Ciprus szigetéről származó, József nevű lévita is, akinek az apostolok a Barnabás* melléknevet adták. Barnabásnak földje volt, amit eladott, és a pénzt az apostolok lábaihoz tette.

Persze, nem tett mindenki így. Gyom is keveredett a jó magvak közé…

A fiatal gyülekezetből egy házaspár, Anániás és Szafira*, szintén eladott egy földdarabot. De mit tett Anániás? Megtartott — a felesége tudtával — valamennyit a földért kapott összegből. A többit elvitte az apostoloknak, és úgy tett, mintha az a teljes jövedelem volna.

Anániás a pénzt az apostolok lába elé tette, mire Péter azt mondta neki (a Szentlélek vezetésével): „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával?” (Péter arra utal, hogy Anániásnak nem volt kötelessége a földet eladni; s az sem, hogy az eladás teljes jövedelmét az apostoloknak adja. De akkor azt becsületesen meg kellett volna mondania, s nem úgy tenni, mintha az egész jövedelmet letette volna. Álszentségét, hazugságát büntette meg Isten.)

Péter megkérdezte Anániástól: „Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!”

Amint meghallotta Anániás e vádat, földre esett és meghalt.

Nagy félelem ébredt mindenkiben, aki ezt hallotta.

A gyülekezet ifjai felálltak, letakarták Anániást, kivitték és eltemették.

Mintegy három óra elteltével a felesége is eljött az apostolokhoz. Még nem tudta, mi történt.

Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?”

„Úgy van, ennyiért” — válaszolt Szafira.

Mire Péter: „Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.”

Erre Szafira is azonnal a földre esett, és meghalt.

Az ifjak bejöttek, és holtan találták. Őt is kivitték, és eltemették a férje mellé.

Nagy félelem szállta meg a gyülekezetet*, s mindazokat, akik ezt hallották.

Jegyzetek:

Művelt földet és házat eladni — Kiszámolták, hogy az első pünkösdöt követő év éppen jubileumi év, az ötvenedik év volt (a huszonnyolcadik jubileumi év, miután a zsidók 1400 évvel korábban letelepedtek Kánaánban). A törvény szerint ebben az évben vissza kellett adni a birtokokat az eredeti tulajdonosnak. Egy földbirtokot a jubileumi évek közötti időre el lehetett adni, de olyan áron, amiben számba vették a következő jubileumi évig várható termést (3/ő. 3Móz 25,16). Ezért az a birtok, amit a jubileumi évben adtak el, igen értékes volt, úgyhogy abban az évben jó árat lehetett elérni.

Barnabás — „A Vigasztalás fia”; de még jobb lenne úgy fordítani: „a prófécia fia”, vagy „a figyelmeztetés fia”, mert a héber „nabi” jelentése e névben: „próféta”, azaz „isteni sugallat által megelevenített ember”.
Az ApCsel 11,24-ben olvasunk még Barnabásról, mint aki „derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel”.
Barnabás később Pállal Ciprusra utazott, hogy hirdesse az evangéliumot (ApCsel 13,1-12; 334. lecke).
Barnabás rokona volt János Márknak (unokaöccs), és az anyjának, Máriának (vö. ApCsel 12,12; 331. lecke; és Kol 4,10).

Anániás és Szafira — Görög nevek. Anániás neve a héber Chananja-ból származik, azaz „kegyelmes az ÚR”; a Szafíra jelentése: „ékszer” vagy „szép”.

Gyülekezet — Lukács először használja itt az „ecclesia” (gyülekezet) kifejezést; ami szó szerint „kihívottakat” vagy „elkülönítetteket” jelent.

Megjegyzések:

Gyom a vetésben — Az angol Biblia, a King James fordítás az ApCsel 5-öt egy száraz „hanem”-mel kezdi. Ami illik is ehhez a szomorú történethez: minden olyan szépen indult, a hívőknek mindene közös volt, megosztották egymással a tulajdonukat is. Aztán hirtelen feltűnt egy házaspár, aki nem bizonyult becsületesnek. Jogosan mondhatjuk, hogy az ellenség, a sátán vetett gyomot a vetésbe. (Gondoljunk arra a példázatra, amit az Úr Jézus mondott el: Mt 13,24-30.36-43; 241. lecke).
Péter megkérdezte Anániást, miért tettek ilyet. Ez azt jelenti, hogy Anániás és a felesége nem vétlen áldozatai voltak a sátánnak. Teljességgel felelősek a tettükért.
Aki nem küzd a kísértés ellen, nem kéri Isten segítségét, hogy ellent tudjon állni a kísértésnek, az végrehajtja bűnös tervét. Még mindig azzal próbálkozik a gonosz, hogy Isten egyházát lerontsa.

Megcsaló szép látszat — Anániás és Szafíra jobbnak akart látszani, mint amilyen a valóságban volt. Vajon ez nem vezet mindenféle bűnre? Mégis gyakran előfordul, túl gyakran, még hívők között is. Most is vannak sokan, akik csak névlegesen keresztyének. Anániás és Szafira nem szerették az Urat őszintén, szívüket nem adták át teljesen neki. Szívük nyitva állta sátán előtt, nem imádkoztak, nem vigyáztak, nem küzdöttek a gonosz ellen, de úgy tettek, mintha igaz hittel élnének. Embereknek akartak tetszeni inkább, mintsem Istennek.

A büntetés kijózanít — Ezt a bűnt olyan keményen és hirtelen kellett megbüntetni? Igen, mert Isten egyházának a tisztessége függött ettől. A sátán csalását azonnal le kellett leplezni. A büntetés komoly figyelmeztetés volt az egész gyülekezetnek, kijózanító hatása volt.
Hasonló becstelen, átlátszó praktika Anániás és Szafira óta is volt éppen elég, mindmáig. A tetteseket nem sújtja vagy sújtotta halálbüntetés. Pedig mind az Ó-, mind az Újszövetségben azt látjuk, hogy akik bűnös útra lépnek, komoly büntetést kapnak érte. Csakhogy nem válik el azonnal a gyom a tiszta búzától, amint azt az Úr Jézus a példázatában elmagyarázza. A gazda engedi a gyomot és a búzát együtt nőni az aratásig (Mt 13,30). De az igazakat és hamisakat mégis csak különválasztják majd a „világ végén” (Mt 13,40-43).

Énekek:

Református énekeskönyv: 101:2.7-8; 133; 139:1-2; 163:3-4; 235:1-3; 443:4
Jertek, énekeljünk: 101; 182; 226
Harangszó: 48; 49:1-2; 55
Dicsérjétek az Urat!: 74:2-3; 87:3-4; 161
Erőm és énekem az Úr: 12; 23; 56:2-3; 127

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Megfelelni egy közösség (az egyház) értékrendjének: valóságosan vagy látszat szerint.
• Őszinteség, vagy hazug, képmutató magatartás a közösség tagjaival való viszonyunkban. (***)
• Nem minden értékes, ami annak látszik. Hamis látszatok— életpéldákon keresztül. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Élethelyzetek dramatizálása, ill. párbeszéd fogalmazása írásban: amikor az ember különbnek akar látszani, mint ami. (***)
• Nyelvi játékok („Fele sem igaz”): közmondások, bibliai igék kiegészítése, szóma­gyarázatok közötti választás. (***)

Vázlat:

Krisztus gyülekezete
javak közös tulajdona
Barnabás — „Vigasztalás fia”
eladott földje jövedelmét ajándékozza

Anániás és Szafira — megcsalják Pétert — Istent
büntetés: halál

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/324. Anániás és Szafira – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 143.05 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!