207. Mária éneke
Üzenet – Téma:
* Az Üdvözítő jövetele örömöt és hálát vált ki.
* Az Úr dicsőítése és magasztalása.
Előzmények:
Mária azután, hogy Gábriel angyaltól meghallotta, ő lesz az Üdvözítő édesanyja, útra kelt, és elment unokanővéréhez, Erzsébethez Júdea hegyvidékére. Amikor odaérkezett, üdvözölte a magzat Erzsébet méhében a Mária méhében levő még egészen kicsiny Gyermeket. Erzsébet Szentlélekkel megtelve áldotta érte Máriát.
Bevezetés:
Ennél az „elbeszélés”-nél legyen minden gyermek előtt Biblia az asztalon! Rövid magyarázattal vezessük be az éneket, majd minden versét magyarázzuk meg!
Mária éneke nagyon különleges. Először is azért, mert egy fiatal nő (talán 17 vagy 18 éves) mondja el. Másodszor azért, mert sok prófétai csengésű kijelentést tesz. És végül, mivel rendkívül szép a nyelvezete.
Különben egyáltalán nem biztos, hogy Mária ezt az éneket valóban énekelte. Nagyon valószínű, hogy csak elmondta, Erzsébet és Zakariás voltak a hallgatói. A Lk 1,46-ban is ezt olvassuk: „Mária pedig ezt mondta.”
Mária biztosan jó vallásos nevelést kapott, ugyanis énekének sok verse szó szerinti idézet Izráel népének ószövetségi könyveiből, míg mások ószövetségi textusokra vagy textusrészekre utalnak. Találunk benne textusokat az 1Mózesből, 2Mózesből, a Zsoltárok könyvéből, 1Sámuel 2-ből, Ézsaiásból és Jeremiásból. Ezeket azonban minden kétséget kizáróan nemcsak úgy ötletszerűen használta, hanem nagyszerűen a „saját” szavaivá formálta.
Mária ezeket a szavakat csak azért mondhatta el, mert ő is, mint Erzsébet, megtelt Szentlélekkel. A távoli múltból ugyanaz a hang szólal meg a zsoltárokban, melyeket Mária őse, Dávid szerzett, mint pl. a Zsolt 111, melynek a tartalma majdnem Mária énekéhez hasonló.
Az ének magyarázata:
46.v. Mária magasztalja az Urat. Teljes szívből dicsőíti Őt. Minden oka megvan rá… Hasonlítsuk össze Mária énekének a kezdő szavait Anna énekének kezdő versével (1Sám 2,1): „Örvendez szívem az Úrban, mert örülhetek szabadításodnak.”
47.v. Lelke, azaz értelme és érzése együtt … ujjong Isten, az ő Megtartója előtt. Mária megtudta Gábriel angyaltól, hogy születendő Gyermeke Isten Fia (35.v). Most, hit által, azt mondhatja róla: „Isten, az én Megtartóm”. Tudja tehát már azt is, hogy a Gyermek a Megtartó, a Szabadító lesz? Igen, mert az angyal már megmondta a nevét: Jézus, ami azt jelenti, Megmentő, Szabadító, Megtartó. Mária tehát hit által többet tud a szabadításról, mint a legtöbb zsidó, akik a Messiásra ( ez a szó is Szabadítót jelent) úgy gondoltak, mint olyan királyra, aki meg fogja őket szabadítani a megszálló hatalomtól, és visszaállítja majd Dávid és Salamon birodalmát annak teljes dicsőségével.
Mária azt is nagyon jól tudja, hogy neki is, aki az Üdvözítő édesanyja lesz, szüksége van rá, mint személyes Üdvözítőjére, épp úgy, mint nekünk, mindnyájunknak.
48.v. Itt arról van szó, hogy Mária miért örült Üdvözítőjének. Ugyanis Ő Máriát, mint alázatos szolgálóleányát választotta ki, hogy édesanyja legyen. Itt ismét az a tudat jelenik meg, hogy neki is szüksége van rá, mint személyes Szabadítójára. Ezért mondják majd őt évszázadokon át a hívők boldognak. (A „boldognak mondani” itt egészen mást jelent, mint amit a római katolikus egyház abból alkotott. Mária boldog lesz, mivel elhitte Isten ígéretét. Az emberek csak akkor lehetnek boldogok, ha hisznek Isten ígéreteiben! A róm. kat egyház Máriát a szentség talapzatára állította, miközben ő csak egy egyszerű asszony volt, és az is maradt, aki éppen úgy vétkezett, mint mások, és ezért Fiára, Jézusra neki is szüksége volt, mint Üdvözítőjére.)
49.v. Mária nem hallgathat azokról a nagy dolgokról, melyeket az Úr, a Hatalmas, akinek szent a neve, vele tett. Itt is találó az Anna énekével való összehasonlítás: 1Sám 2,2: „Nincsen olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen…”
50.v. Mária itt a 2Móz 20,6-ból idéz, a Tízparancsolat második parancsolatából: „De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” Ő ezeket a szavakat, mint fiatal lány, a zsinagógában a rabbitól tanulta. Itt arra használja a tanultakat, hogy rávilágítson az eljövendő Üdvözítő szabadításának az üzenetére. Hát nem egyedül Istennek az emberi nemzetség iránti irgalma az, hogy Fiát el akarta küldeni a világra? Az üdvösség feltétele benne van Mária szavaiban: A „nemzedékről nemzedékre az őt félőkön”. Tudja, hogy nem lehet általános megbékélés. Csak azoknak, akik az Urat félik, ajándékozza irgalmasságát, hogy üdvözüljenek. „nemzedékről nemzedékre” gazdag ígéretet tartalmaz a gyermekek számára: Minden nemzedékből lesznek hívők!
51.v. A „hatalmas dolog”, melyet az Úr „karjával” cselekedett, két textusra utal Ézsaiás könyvéből: 51,9 és 52,10. Ott van szó „az Úr karjá”-ról és „szent karjá”-ról, mellyel megmutatja szabadítását az egész földnek. Gondolhatunk a Zsolt 33,10-re is, ahol ez áll: „Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.” Szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat, mondja Mária. Itt a felfuvalkodottak a hatalmasok, akik azt gondolják, hogy szándékukat az ég és föld Istene és a Szabadító nélkül is megvalósíthatják. Szétszórja őket, mint a polyvát!
52.v. Mária valóban látja az Úr szabadítását az egész világra kiterjedően: Ahogy a babiloni Nebukadneccar álmában (lásd Dán 2; 185. lecke) a különféle birodalmakat jelentő szobrot egy kő, mely a hegyről zuhant le, megsemmisítette, úgy fogja az Úr a hatalmasokat ledönteni a trónról. Megalázottakat fog felemelni. Micsoda ellentét: hatalmasok buknak el, alázatosakat emel fel, akik egyszer királyként uralkodnak majd vele (lásd 2Tim 2,12; Jel 22,5).
53.v. Mária ismeri a „Bibliá”-ját: a Zsolt 34,11 így szól: „de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót”. Ő pedig azt mondja: „Éhezőket látott el javakkal.” Fia, az Úr Jézus, több mint harminc év múlva szól majd eképpen: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (a Mt 5,6-ban levő boldogmondás). A bővölködőket – nem annyira azokat, akiknek sok földi birtokuk van, mert köztük igazak is lehetnek, mint pl. Jób – Ő üres kézzel küldte el. Azokat, akik azt hiszik, hogy nincs rá szükségük, elküldi az Úr, anélkül, hogy részesülnének a Fiában nyújtott szabadításban.
54–55.v. Azt, aki elbukott, többnyire ismét fölsegítik. Így cselekedett az Úr Izráellel is, az Ő szolgájával. Az Ézs 30,18; 41,9 és 54,5-ben, valamint a Jer 31,2.20-ban találkozunk ezzel a gondolattal: Az Úr nem hagyja népét sorsára, hanem megígéri, hogy törődik vele. Állandóan szövetségére gondol, melyet egykor Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal (1Móz 17,19; 22,18; gondoljunk a Zsolt 105,6–10-re is) és Dáviddal kötött (lásd többek közt Zsolt 132,11). Mária ezzel a szóval fejezi be: „mindörökké”. Arra utal vele, hogy az Úr örök szövetséget kötött népével. Jézus Krisztus ezt a szövetséget valóban örökké fenntartja, mert Ő, mint Király, állandóan uralkodik (lásd többek közt Zsolt 111,5).
Énekek:
Református énekeskönyv: 105:2–3; 111:1–6; 167:1–3; 255:1.5–8; 286:1–2
Jertek, énekeljünk!: 3:1–3; 72; 74; 79; 89; 91
Harangszó: 3; 51; 53:1–2.5
Dicsérjétek az Urat!: 26; 40; 43; 48:1; 50:1–2.5; 55
Erőm és énekem az Úr: 41; 46; 75
Megjegyzések:
Öröm és hála, hogy eljön az Üdvözítő – Adventben és karácsonykor kétségtelenül ez a téma áll a középpontban, mint valami csillag, amely a sötét égen ragyog, mely mellett minden más csillag elhalványul. Mi vajon a karácsonynak azért örülünk-e, mert az kellemes ünnep és gyertyafényes, vagy az Üdvözítő eljövetelének örülünk, mint Mária?
Az Úr dicsőítése és magasztalása – Aki Jézus Krisztus eljövetelének egy elveszett világban és saját szívében örül, az elkezdi dicsőíteni és magasztalni Őt. Néha talán túlságosan is megszoktuk már annak a tudatát, hogy a Szabadító eljött, és ezért dicsérjük az Urat olyan ritkán? Valaki Közép-Afrikából, aki még sohasem hallott az üdvösségről, hirtelen sugárzó arccal azt mondta: „Ez értem is történt? Hogy lehet ez?” Ez a lelki irányultság nálunk is meg kell hogy maradjon: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt!” Hívjuk fel a gyermekek figyelmét erre, különösen adventben és karácsonykor, de húsvétkor és pünkösdkor is!
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Magyar nyelv és irodalom
- A bibliai költészet jellemzői. Hangsúly, ritmus, gondolatritmus. Himnusz, Istent magasztaló ének. (***)
- Az ének hangsúlyos, kifejező olvasása. (***)
- Kreatív szövegalkotás: versírás a magasztaló ének hangnemében, a megismert stílusjegyek figyelembevételével. (***)
Ének-zene
- Zenehallgatás a Magnificat zenei feldolgozásaiból. (***)
Vázlat:
Mária
meglátogatja Erzsébetet
ének
Jézus – Megváltó – Szabadító
Messiás – Üdvözítő – Szabadító
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!