180-181. Jeremiás, a próféta és a mártír

Üzenet – Téma:

* Sosem túl korai Isten parancsainak engedni.
* Életünk az Úr kezében van.
* A figyelmeztetések sokszor süket fülekre találnak.
* Isten szolgájának lenni nem fenékig tejfel.

Előzmények:

Jeremiás próféta Jósiás király uralkodásának 13. évében kezdett prófétálni, folytatta ezt Jójákim és Jójákin alatt, egészen Cidkijjá uralkodásának 11. évéig, Júda fogságba estéig. Ez összesen 40 év. Jeremiást tekinthetjük Ézsaiás utódának. A Júda hanyatlásáról szóló próféciái közül választottunk ki néhányat, valamint a Jeremiás életéről szóló részeket mondhatjuk el a gyerekeknek.

Történet – próféciák:

1,1–19: Jeremiás elhívása

Jeremiás egy Anátótban* lakó pap, Hilkijjá fia volt, tehát papi családból származott. A papokat felhatalmazták arra, hogy tanítsák a népet. Emellett Jeremiás, még fiatalon a prófétai szolgálatra is elhívást kapott az Úrtól: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.”

Jeremiás fiatalságára hivatkozva tiltakozott, de az Úr elvette a félelmét. Senkitől sem kell félnie, csak menjen, ahova Ő küldi, és mondja el, amit Ő üzen. Ezután megérintette az Úr Jeremiás száját, és azt mondta: „Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!”

Tehát Jeremiás nemcsak Júdában és Júdáról fog prófétálni, hanem más népekről is. Hirdeti majd az Úr ítéletét és áldását.

Első próféciáit látomásban kapta. Előbb egy mandulavesszőt látott. A mandula* tavasszal az elsők között virágzik, és pár hónap múlva már gyümölcse is van. Az Úr így gondoskodik arról, hogy igéjét beteljesítse.

Másodszor egy gőzölgő üstöt lát Jeremiás, észak felől. Így hozza el az Úr népére a szerencsétlenséget, melyet megjövendölt. Júdától északra található Nebukadneccar rettegett birodalma, Babilon!

Jeremiásnak ezt az üzenetet kell megosztania a néppel. Erre a király, vezetők, papok és a nép majd Jeremiásra támad, de nem fogják legyőzni, mert az Úr Jeremiással lesz, hogy megsegítse.

13,1–11: Az övről mondott példázat

Akkoriban az övről* meg lehetett állapítani, hogy valaki jómódú-e. Egy szép öv viselője dicsőségére és hírnevére szolgált. Jeremiásnak egy lenvászon övet kellett hordania az Úr parancsára. Víz nem érhette, mert a vászon nedvesség hatására gyorsan tönkremegy.

Az Úr elküldte Jeremiást az övvel együtt az Eufráteszhez, hogy rejtse el egy kőszikla hasadékában. Jeremiás engedelmeskedett. Hosszú idő múlva az Úr azt mondta Jeremiásnak, menjen vissza az Eufráteszhez, és vegye elő az övet. Jeremiás elment, megkereste az övet, s meglátta, hogy teljesen tönkrement. Már semmire sem használható.

Az Úr azt mondta a prófétának, hogy így fogja tönkretenni Jeruzsálem és Júda kevélységét. A gonosz nép nem az Úr dicsőségére él, hanem azt teszi, amit akar, és más istenek előtt hajolnak meg. Ahogy az öv nem ér már semmit, olyan semmirekellő a nép is. Pedig ahogy az öv egy ember derekát fogja körül, úgy tartozik Izráel és Júda Őhozzá, mint népe. De ők nem hallgattak Rá.

18,1–12: A fazekas példázata

Jeremiást az Úr a fazekas házába küldte, ott akarta vele közölni igéit. A fazekas dolgozott éppen a korongon*. A munkadarab, amit formált, elromlott. De ez nem okozott gondot, összegyúrta az agyagot, és újrakezdte. Így olyan edényt alkotott, ami elnyerte tetszését.

Akkor azt mondta az Úr, hogy ugyanezt teheti Júda és Jeruzsálem népével. Egy pillanat alatt meg tud semmisíteni egy népet vagy országot. De ha megtér bűneiből, akkor megbánja tervét, és helyreállítja népét az Úr.

Jeremiásnak ezt az üzenetet kellett továbbadni, de a nép elutasította őt.

19: A cserépedény példázata

Jeremiást az Úr ismét a fazekashoz küldte, hogy vegyen egy cserépkorsót. Menjen ki aztán a nép vénei és a papok közül néhány emberrel a Ben-Hinnóm völgybe*, és a korsót is vigye magával. Ott kell az Úr igéit elmondania.

Jeremiás a völgyben emlékeztette a véneket mindazokra a szörnyű bűnökre, amiket ott tettek. A völgyet, amelyet Tófetnek hívnak, ezentúl öldöklés völgyének fogják nevezni. Hamarosan sokan fognak ott meghalni.

Ezután Jeremiás az Úr parancsára összetörte a korsót. Ahogy a cserépkorsó összetörik, úgy fogja az Úr megsemmisíteni Jeruzsálem városát és lakóit. A halottakat pedig a Tófetben, az öldöklés völgyében fogják eltemetni.

Mikor Jeremiás visszajött, elment a templom előudvarába, és elmondta a népnek ugyanezt a próféciát.

20: Jeremiás és Pashúr

Pashúr pap nagyon megharagudott Jeremiásra, mikor megtudta, hogy mit prófétált. Megverette, majd kalodába záratta, amely a felső benjámini kapuban volt az Úr háza mellett.

Másnap, mikor Pashúr kivétette Jeremiást a kalodából, ő ellene kezdett prófétálni: „Nem Pashúrnak nevez téged az ÚR, hanem így: Iszonyat mindenütt!” Mert iszonyat támad majd Pashúrban és barátaiban, mikor az Úr ítélete eljön. Egész Júdát Babilónia királyának kezébe adja az Úr, fogságba viszik őket, vagy karddal vágják le. A várost és a palotát kifosztják. Pashúrt és családját is elhurcolják Babilonba. Barátaival együtt Babilonban fog meghalni, mert hazugságot prófétált nekik.

Jeremiás kiöntötte szívét az Úrnak, és kesergett, mert a prófécia miatt nehéz helyzetbe került. Azt kívánta, bárcsak ne született volna meg, mert most mindenki őt gúnyolja, még a barátai is cserben hagyták.

De megvigasztalódott Jeremiás. Emlékeztette magát, hogy az Úr mindig mellette fog állni: „Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az URat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok hatalmából!”

36: A tekercset elégetik

Jójákim uralkodásának negyedik évében az Úr azt mondta Jeremiásnak, hogy jegyezzen le minden eddigi igét, amit mondott neki. Talán így majd hallgat rá Júda népe, és megtérnek.

Jeremiás Bárúkot, Nérijjá fiát bízta meg az írnoki teendőkkel. Mikor elkészült, a templom előudvarára kellett mennie, és felolvasni mindent a népnek egy böjtnapon. Bárúk ezt meg is tette. Mikájehú pedig vitte a hírt a palotába, ahol találkozott a vezető emberekkel. Elmondta, hogy mit hallott Bárúktól.

A vezetők úgy döntöttek, Bárúk előttük is olvassa fel a tekercset. Miközben hallgatták, egyre inkább megijedtek az eljövendő ítélettől. Azt mondták Bárúknak: „Nekünk jelentenünk kell mindezt a királynak!” Megkérdezték, hogy írta le a próféciákat. Bárúk elmondta, hogy minden szót Jeremiástól hallott, és tintával jegyzett le. A vezetők figyelmeztették Bárúkot, hogy rejtőzzenek el jól Jeremiással.

Ezután a vezetők elmentek a királyhoz. Jójákim a téli palotában* a tűz mellett üldögélt. Elmondták neki, hogy Bárúk mit olvasott a tekercsből. Jójákim elküldetett a tekercsért. Rövid olvasás után azonban a tekercset tűzbe dobta. Bár néhány vezető próbálta erről lebeszélni a királyt. Őket kivéve mindenki közömbös volt a történtek felől. Így vetették el a Mindenható Isten igéjét!

Jójákim parancsot adott ki Jeremiás és Bárúk elfogására. Árulóknak tekintette őket. Az Úr azonban elrejtette szolgáit!

Azt parancsolta Jeremiásnak az Úr, hogy jegyezzék le újból az igéket. Jójákimnak pedig azt üzente, hogy szörnyű sors vár rá. Jeremiás újra Bárúkra bízta a feladatot, és bővítve leírtak mindent.

37 – 38; 39,15–18: Jeremiást elfogják és kiszabadul

Időközben Nebukadneccar Cidkijját tette királlyá. De ő sem hallgatott Isten figyelmeztetésére. Jeruzsálemet körbevette a káldeus hadsereg. Cidkijjá titokban az egyiptomiaktól kért segítséget.

Nebukadneccar meghallotta, hogy Egyiptom fáraója Júdába jön, és segítséget ad. Ezért seregével a fáraó elé vágott. Cidkijjá nem tudta, mit kezdjen ezzel az új helyzettel. Két megbízható szolgáját Jeremiáshoz küldte a következő kéréssel: „Imádkozz értünk Istenünkhöz, az Úrhoz!”

Az Úr Jeremiáson keresztül azt válaszolta: „A fáraó hadserege, amely segítségetekre jött, visszatér országába, Egyiptomba. A káldeusok* pedig újból ostrom alá veszik ezt a várost, elfoglalják és fölperzselik. Ne áltassátok magatokat azzal, hogy majd elvonulnak innen a káldeusok, mert nem fognak elvonulni! Ha megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok egész hadseregét, úgyhogy csak sebesültek maradnának belőle, még ezek is fölkelnének sátrukból, és fölperzselnék ezt a várost.”

Jeremiás úgy döntött, a káldeusok távollétében elhagyja Jeruzsálemet. Ez természetes, hiszen tudta, mi vár a városra és lakóira. Benjámin földjére szeretett volna menni, de az őrség parancsnoka elfogta a Benjámin kapunál. Azzal vádolta, hogy Jeremiás a káldeusokhoz akart átszökni. Jónátán kancellár házába zárták, így került Jeremiás egy föld alatti üregbe.

Időközben a káldeusok újra körbevették Jeruzsálemet, és éhínség fenyegetett. Egy nap a király Jeremiásért küldetett. Becsempészték őt a palotába, ahol a király megkérdezte, üzen-e még valamit az Úr.

Jeremiás nyugodtan válaszolta, hogy a király Babilon királyának kezébe kerül. Ezután Jeremiás kért valamit a királytól: „Most azért, uram király, hallgass meg, és jusson eléd könyörgésem: Ne vitess vissza Jónátán kancellár házába, ne kelljen ott meghalnom!”

Kérését teljesítette Cidkijjá, s ettől fogva Jeremiást a börtön udvarán tartották. Sőt a pékek utcájából minden nap egy kenyeret is kapott a próféta. A Jer 32 szerint még látogatókat is fogadhatott ott.

Jeremiás a börtön udvaráról szólhatott a néphez. Figyelmeztetett mindenkit, hogy szörnyű idők jönnek Jeruzsálemre. Akik a városban maradnak, kard által, éhínségben vagy járványban fognak meghalni. Azt a tanácsot adta, hogy menjenek át a káldeusokhoz, akkor mindenki megőrizheti életét, mert az Úr azt mondta, a város mindenképpen a babiloni király kezébe kerül.

Amikor a fejedelmek hallották, hogy Jeremiás mit tanácsol a népnek, dühödten követelték a királytól a próféta kivégzését. „Hiszen ez az ember a népnek nem a javára, hanem a vesztére törekszik!” – mondták.

Cidkijjá túl gyenge volt ahhoz, hogy ellentmondjon nekik. Jeremiást kötelekkel leengedték a börtön udvarában levő ciszternába. Nem volt már víz a ciszternában, csak sár, amibe belesüllyedt Jeremiás. A király egyik tisztje, Ebed-Melek meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába engedték. Eldöntötte, hogy megmenti. Elmondta a királynak, hogy helytelenül cselekedtek a szolgái. Egyébként is éhen fog halni Jeremiás, hiszen nincs több kenyér a városban.

Cidkijjá újból bebizonyította, milyen könnyen befolyásolható. Elküldte Ebed-Meleket 30 szolgájával együtt, hogy mentsék ki Jeremiást, mielőtt meghal. Ők először régi ruhákat engedtek le Jeremiásnak, hogy a hóna alá tegye, majd kihúzták a prófétát a ciszternából.

Jeremiást ezek után sem engedték el, hanem a börtön udvarán tartották fogva. Ebed-Melek jutalmat kapott jó tettéért: Jeremiás elmondta neki, hogy az Úr meg fogja őt menteni a városból, amiért megbízott Benne.

41,16 – 43,7: Jeremiás Egyiptomba megy

39: Jeruzsálem elesett, Cidkijját Babilonba hurcolták. Jeremiást szabadon engedték a káldeusok.

40; 41,1–15: Nem mindenkit hurcoltak el Babilonba. Sok szegény ember hátramaradt. Nebukadneccar Gedalját, Ahikám fiát nevezte ki helytartónak. Jeremiás Gedaljával maradt Micpában.

Egy bizonyos Jismáél meggyilkolta Gedalját és segítőit, Jóhánán figyelmeztetése ellenére. Fogságba vitte a Micpában maradtakat is. Jeremiásnak és Bárúknak is mennie kellett. De Jóhánán mindnyájukat megszabadította. Felelősnek érezte magát értük, és minél hamarabb külföldre, Egyiptomba akarta vinni őket. A fáraó biztosan menedéket ad a száműzötteknek.

Jóhánán Betlehemnél gyűjtötte össze a csoportot. Indulás előtt megkérték Jeremiást, imádkozzon értük, és kérdezze meg az Urat, hogy melyik úton induljanak. Jeremiás beleegyezett, megígérte, hogy megkérdezi az Urat. Jóhánán és övéi pedig megígérték, hogy bármit megtesznek, amit kér az Úr, akár jó, akár rossz az.

Tíz nappal később az Úr szólt Jeremiáshoz. A próféta maga köré gyűjtötte az egész csoportot, és azt mondta nekik, hogy csak akkor menekülnek meg, ha Júdában maradnak. Ott megvédi őket az Úr, mert megbánta a sok ítéletet, amit népe ellen tervezett. Nem kell félniük Babilónia királyától. De ha mégis Egyiptomba akarnak menni, ahol nincs sem harc, sem éhínség, akkor ott utoléri őket a vész. Minden ember, aki oda menekül, kard által vagy éhínségben fog meghalni. Senki sem menekülhet meg. Meg kell hallgatniuk a figyelmeztetést!

Jóhánán és emberei gyorsan elfelejtették esküjüket. Hazugsággal vádolták Jeremiást, s azzal, hogy Bárúk izgatta ellenük, hogy a káldeusok kezébe juttassa őket.

Eldöntötték, hogy mégis Egyiptomba mennek. Jeremiást és Bárúkot fogolyként hurcolták magukkal! Tahpanhészban telepedtek le. Még ott is szólt az Úr Jeremiáshoz. Újra figyelmeztetett, hogy mindenki szörnyű halált hal, aki Egyiptomba menekült. Valószínűleg Jeremiás is Egyiptomban halt meg, és ott temették el.

Jegyzetek:

Anátót – Benjáminhoz tartozott. Abjátár pap lakott ott, volt ott szántóföldje, amit Salamon ajándékozott neki (lásd 1Kir 2,26; 125. lecke).

Mandulafa – Héberül „shekedh”-nek hívják ezt a fát, ami azt jelenti: „sietős fa”, mert a gyümölcsfák közül a legkorábban virágzik.

Öv – Az öv funkciója: a hosszú ruhát fel lehet vele fogatni, mikor az ember hosszú útra vagy dolgozni indul. Használták a pénzes erszény tárolására is. Státuszszimbólum is volt. Még a papok is viseltek övet.

Korong – A keleti országokban két koronggal dolgoznak, egy felső kisebbel, és egy alsó nagyobbal. Ezek összeköttetésben állnak, és a fazekas lábaival hozza őket mozgásba.

Ben-Hinnóm völgye – Ebben a völgyben állt Molok szobra, az ammóniak bálványa. A bálványt Jósiás romboltatta le, és a völgyet embercsontokkal tette tisztátalanná (lásd 2Kir 23,13–14; 176. lecke).

Téli palota – Izráelben a tél nagyon hideg és esős is lehet. Néha még hó is esik!

Káldeusok – Keszed leszármazottai, aki Ábrahám egy testvérének fia (1Móz 22,22). A Jób 1,17-ben nomád népként fordulnak elő. Területük a Perzsa Öbölnél feküdt (gondoljunk csak Úrra, 1Móz 11,28).

Énekek:

Református énekeskönyv: 59:1–2; 64:1–3.10; 88; 119:21–24; 171; 269:1–3; 271:1–2; 275:1–4; 409:2–3.6
Jertek, énekeljünk: 141; 163:1–3; 173
Harangszó: 41; 43; 45; 46; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 68; 75
Erőm és énekem az Úr: 19; 54; 81:1; 105:1–2; 128

Megjegyzések:

Sosem túl korai Isten parancsait végrehajtani – A fiataloknak nem kell úgy gondol­kozniuk, hogy ők még túl fiatalok ahhoz, hogy Isten akaratát tegyék. Sámuel, Jeremiás és Timóteus is példa arra a Bibliából, hogy fiatalként is lehet szolgálni az Urat.

A példázatok olyan elbeszélések, melyek üzenetet hordoznak – Az Újszövetségben sok ilyen elbeszélést találhatunk. A keleti népek így magyaráznak el bizonyos dolgokat. Az Úr Jézus is sokat használta ezt a műfajt.

Az Úr az uralkodó – Az uralkodó olyan szó, amit királyokkal, császárokkal hozunk összefüggésbe, napjainkban pedig diktátorok uralkodnak így. A szuverenitás mindenható uralkodást jelent. Az ilyen uralkodó nem felelős senkinek.
A földi hatalmak sosem érhetik el az isteni szuverén hatalmat. Ezzel szemben nem is harcolhatnak (lásd Róm 9,20). Az Úr a teremtményeivel, tehát az emberrel is azt tehet, amit csak akar. Szerencsére soha nem önkényesen bánik velünk, ami viszont megtörtént sok földi uralkodó esetében. Az Úr igazságosan bánik velünk, nem személyválogató, mindig figyelmeztet, és hosszútűrést gyakorol. Meg is bocsát, miután megvalljuk bűneinket. Sőt meg is bánhatja egy korábban hozott döntését.

Az Úr dicsőségére élni – Isten azért teremtette az embereket, hogy az Ő dicsőségére éljünk. Mint ahogy egy szép öv a viselője méltóságát emeli, úgy kell, hogy mi Isten dicsőségét emeljük. Sokan kérdezik ma: „Miért élek? Mi értelme a dolgoknak?” A válasz Jeremiás történetében is ott van: Isten dicsősége!

A figyelmeztetések sokszor süket fülekre találnak – Feltűnő, hogy az emberek sokszor a jó szándékú figyelmeztetésre sem hallgatnak. Veszélyhelyzetekben vagy háborús időkben sem. Látjuk ezt Cidkijjánál, főembereinél és Júda népénél is. Gyakran nem értékelik a figyelmeztetést. Mikor valaki hibájára felhívják a figyelmet, az könnyen gyűlölethez is vezethet, pláne ha az Úr mutat rá a hibákra. Jeremiás is ennek lett az áldozata.

Isten szolgájának lenni nem fenékig tejfel – Isten szolgái közül sokan lettek mártírokká, és még lesznek is sokan, Krisztus visszajöveteléig. Nem mindig van kedvünk szenvedni is Érte. Mégis vannak olyan mártírok, akik boldogan vállalták ezt Krisztus dicsőségére. Gondoljunk csak Istvánra, akinek arca fénylett, miközben tudta, hogy meg fogják kövezni. Tudnánk mi szenvedni az Úr Jézus Krisztus nevének dicsőségéért?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Figyelmeztetés, dorgálás, kritika – melyiknek milyen szerepe van az életünkben? Hogyan fogadjuk a jogos kritikát? (***)
• Isten szenvedő szolgái az egyháztörténelem során. A szenvedés, mint a formálás/formáltatás eszköze. Ordass Lajos evangélikus püspök személyes példája. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Példázat megfogalmazása szóban vagy írásban a bibliai történethez kacsolódva, vagy önálló példatörténetként. (***)
• Naplóbejegyzések megfogalmazása Jeremiás próféta nevében, élete különböző szakaszaiból. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Edényformák az ókori Közel-Keletről. Kis edények formázása agyagból. (***)
• Írástekercs készítése papírszalagból, pálcákból. (***)
• Rajzok Jeremiás prófétáról élete különböző helyzeteiben – karakteres ábrázolás. (***)
• Plakettkészítés agyagból. Portré vagy jelképes formák. (***)

Vázlat:

Jeremiás prófétai elhívása

példázatok:
– vászon öv
– fazekas
– agyagkorsó

Bárúk – könyvtekercs
Jójákim elégeti

Nebukadneccar – Jeruzsálemet körülzárja

Jeremiás
– börtön
– ciszterna
– Ebed-Melek

Jeruzsálem pusztulása

az ottmaradtak Egyiptomba mennek
Jeremiást magukkal viszik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!