151-152. Jórám király harca Móáb ellen; Naamán meggyógyítása

Üzenet – Téma:

* Az Úr teljes megtérést vár, nem fél szívet.
* A nyomorúság imádkozni tanít, de mi történik aztán?
* Gyerekek is bizonyságot tehetnek Isten ha­talmáról.
* Hit és gőg nem járhat együtt.
* Isten igéjét hallgató ember is bűnbe eshet.

Előzmények:

A súnémi asszony jól gondját viselte Elizeusnak, ezért az Úr egy fiúgyermekkel ajándékozta meg. Mikor ez a fiú meghalt, az Úr Elizeuson keresztül feltámasztotta. Elizeus további csodákat tett a prófétatanítványok megsegítésére. A továbbiakban Izráel nemzeti életének prófétájaként láthatjuk őt.

Bevezetés:

Aháb király Rámót-Gileád-i harcmezőn történt halála után (vö. 1Kir 22; 143. lecke) Ahazjá király uralkodott Izráelen, de ő hamarosan meghalt (vö. 2Kir 1; 144. lecke). Utána Aháb második fia, Jórám következett a trónon. Dávid király idején úgy a móábiak, mint az edómiak adókötelesek voltak az izráelitáknak (2Sám 8,2.14). Izráel kettészakadása után a tíz törzs országának királyai Móáb területét is magukhoz ragadták. A tíztörzsnyi Izráel éveken át kapott adót a móábiaktól. Az edómiak adófizetési kötelezettsége Júda királyai iránt maradt meg. Egyben kötelességük volt Júdával együtt Júda ellenségei ellen hadba vonulni. Jósáfát fiának, Jórámnak az uralkodása idején hűtlenek lettek Júdához (2Kir 8,20). Izráel, Júda, Móáb és Edóm testvérnépek voltak: Izráel és Júda lakói Ábrahám leszármazottai; a móábiak Lótnak, Ábrahám unokaöccsének a leszármazottai (1Móz 19,37); az edómiak pedig Ézsau leszármazottai (1Móz 36).

1. történet:

Izráel királya, Jórám, szülei: Aháb és Jezábel bálványimádását elutasította, és inkább Izráel Istenét kereste, bár nem helyesen. Jeroboám aranyborjú-kultuszához ragaszkodott.

Jórám vazallusa volt a móábiak királya*, Mésa, aki évek óta százezer báránnyal és százezer kossal, valamint azok gyapjával fizette adóját. Aháb halála után Mésa leállt a fizetéssel. Jórám, mint új király, helyre akarta állítani a régi adófizetést. Jósáfáttal, Júda királyával, és az edómiakkal együtt indult Móáb ellen.

A pusztában kevés volt a víz, Jórám pánikba esett. Istent csupán haragos, büntető Istennek látta. De Jósáfát megkérdezte: „Nincs itt az Úrnak egy prófétája, aki által megkérdezhetnénk az Urat?”

„Itt van Elizeus” – jelentette egy szolga.

A királyok felkeresték a prófétát, aki előbb elutasította Izráel királyát: „Semmi közünk sincs egymáshoz. Eredj apád prófétáihoz, meg anyád prófétáihoz.” De aztán Jósáfátra való tekintettel Elizeus megenyhült, és szólt hozzájuk: csináljanak sok gödröt a patakmederben, mert az megtelik vízzel, pedig nem lesz eső. Ihat belőle ember, állat. Sőt, még Móábot is kezükbe adja az Úr.

Így is tettek. Másnap reggel pedig víz áradt Edóm felől, a gödrök megteltek vízzel, mindenki ihatott!

A támadásra induló ellenség vörösnek látta a vizet, mintha vérrel teltek volna meg a gödrök. Azt hitték, hogy Izráel és Júda királyai egymásnak estek, s nekik már csak a zsákmányt kell összeszedni. Vigyázatlanságukban ők estek áldozatul. Így a szövetségesek beteljesíthették, amit Elizeus megjósolt: Móáb városait lerombolták, a jó szántóföldeket teledobálták kővel, a forrásokat betömték, termőfáit kivágták.

Csupán Kir-Hareset kövei maradtak meg (a fővárosé), ahol Mésa tartózkodott. Ostromolni kezdték azt is, lőtték a parittyások. Móáb királya kétségbeesett lépést tett. Előbb megpróbált kitörni hétszáz emberével, de nem sikerült. Akkor föláldozta elsőszülött fiát égőáldozatként a kőfalon. Az izráeliták felháborodtak ezen, és hazamentek. (Nem valószínű, hogy Mésa bármikor is olyan helyzetbe került volna, hogy adósságát megadja. Évekig tarthatott a helyreállítás, a népnek is erősödnie kellett.)

2. történet:

Naamán Arámban (Szíriában) hatalmas és köztiszteletben álló ember volt. Benhadad király hadseregparancsnokaként ő szabadította meg az arámokat ellenségüktől. Pontosan így olvassuk: „általa szabadította meg az ÚR Arámot”. Tehát az Úr más népekről is rendelkezik. Valószínűleg ő lehetett az, aki Rámót-Gileádnál legyőzte Ahábot és Jósáfátot* (vö. 1Kir 22; 143. lecke).

Naamán boldog és megelégedett ember lehetett volna, ha nem betegszik meg. Bélpoklos* lett. Ez a szörnyű betegség rövidesen megakadályozta volna tisztsége ellátásában. Naamán feleségének volt egy zsidó származású rabszolgalánykája, akit Izráelbe betörő rabló arám csapatok ejtettek foglyul. Együtt érzett a családdal a bajban, s asszonyának ezt tanácsolta: „Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából.” Ő természetesen a Samáriában lakó Elizeusra gondolt, aki általánosan ismert lehetett Izráelben.

Naamán felesége elmondta férjének, s ő komolyan vette a tanácsot. Megragadta a gyógyulás minden lehetőségét, nem voltak előítéletei Izráellel szemben. Elment a királyhoz, aki megengedte neki, hogy Izráelbe induljon, nyilván kedvelte parancsnokát. Levelet is írt Jórám királynak Izráelbe.

Naamán fejedelmi ajándékcsomagot állított össze: tíz talentum ezüst, hatezer arany, tíz rend ruha. A 420 kg ezüst és 50 kg arany óriási érték, a 10 rend ruha is gazdagon díszített volt. Samáriában átadta Benhadad levelét Jórám királynak: „Kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklos­ságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem!” Jórám megszaggatta a ruháját, amikor elolvasta: „Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából? Értsétek és lássátok meg, hogy (Benhadad) csak ürügyet keres ellenem!” Vagyis arám támadástól fél, nem alaptalanul, hiszen Benhadad nem sokkal ezután valóban megtámadta Izráelt (vö. 2Kir 6,8.24).

Elizeus ezután értesült a dologról. Üzent a királynak: „Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.” (Jórámnak ez miért nem jutott magától eszébe?)

Naamán kíséretével együtt megállt Elizeus háza előtt. Mint nagyúr, nyilván köszöntésre várt. De Elizeus ki se ment. Követ – talán Géhazi – által üzent: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban*, akkor újra megtisztul a tested!”

Naamán másra számított: „Az gondoltam, hogy majd ki fog jönni (a próféta), elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar*, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak!” Haragosan, mélyen megsértve távozott.

Útközben a szolgái megszólították Naamánt: „Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz.”

Naamán hallgatott emberei jóakaratú tanácsára, amiből látszik, hogy szerették őt. (Nem hiába nevezték atyjuknak.) Ellovagolt a Jordánhoz, s megfürdött benne hétszer, ahogy az Isten embere mondta.

S azután … mindenki megdöbbenésére, megtisztult a teste. Olyan lett a bőre, mint egy gyermeké.

Siethetett volna haza. De Naamán megfordult, s kíséretével együtt visszament Samáriába, az Isten emberéhez. Megállt előtte, és ezt mondta: „Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben*!” Kérte, hogy fogadjon el ajándékot tőle.

Elizeus tiltakozott. Tudta, hogy az Úrnak kell tiszteletet adni a gyógyulásért.

Naamán hiába unszolta. Végül azt kérte a prófétától, adasson neki annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír*, mert nem készít többé égő- vagy véresáldozatot, csak az Úrnak. Nyilván egy kis oltárt akart építeni belőle otthon.

Még egy problémát említett Naamán. Amikor Benhadadot elkíséri Rimmón templomába, s a király leborul az istenség előtt, az ő kezére támaszkodik (ez Naamán különleges pozícióját mutatja az udvarban). Ilyenkor neki is meg kell hajolnia Rimmón előtt. Vajon megbocsátja ezt neki az Úr?

Elizeus nyugodtan válaszolt: „Menj el békével!” Az Úr meg fog bocsátani.

Elizeus szolgája, Géhazi* hallotta a beszélgetést. Zavarta, hogy ura semmit sem akar a gazdag arámtól elfogadni. Hiába szolgált prófétánál, hallotta Isten szavait emlegetni, szíve nem

mindenben figyelt Istenre. Jobban vágyott a gazdagságra, mint tisztességre. Az arám után eredt tehát.

Amikor Naamán meglátta a próféta szolgáját, leugrott a kocsijáról. Elizeus szolgájában magának a prófétának adott tiszteletet. „Jól vagytok?” – kérdezte.

„Jól. De uram ezt az üzenetet küldi: Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efraim hegyvidékéről. Adj nekik egy talentum ezüstöt, és két rend ruhát.” Géhazi teljesen úgy tett, mintha Elizeus a vendégei támogatására kérne, s mintha ilyen ajándék megszokott lenne a próféták között.

Naamán nagylelkűen kétszer annyi ezüstöt adott, s két szolgájával vitette az ajándékot Elizeus szolgája után. Amikor fölértek a dombra, amin Samária feküdt, Géhazi átvette a szolgáktól, megköszönte, s elrejtette egy házba. Majd visszament Elizeushoz.

Amikor odaért, a próféta megkérdezte: „Honnan jössz, Géhazi?” Ő így felelt: „Nem járt a te szolgád sehol sem.” Elizeus azt mondta: „Nem igaz. Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy? Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre!” (Vö. 2Móz 20,5: az atyák bűne a gyermekeken lesz számon kérve.)

Amint Géhazi elment Elizeustól, látta, hogy bőre olyan poklos lett, mint a hó*.

Jegyzetek:

Móáb királya, Edóm királya – E fejedelmek tulajdonképpen nem voltak többek helytartónál, mivel népeik Júdának, illetve Izráelnek voltak alávetve.

Győzelem Aháb és Jósáfát felett – Rámót-Gileádnál volt az egyetlen csata Izráel és Arám között, ahol az arámok győztek. A cháld Targum úgy mutat Naamánra, mint aki az íját „meghatározott szándék (célzás) nélkül feszítette meg”, úgy sebezte meg halálosan Ahábot. Bizonyíték erre nincs.

Bélpoklosság – E betegségtől a Földközi-tenger partján, és attól távolabb is féltek. Izráelben a fertőzéstől való félelem páriává tette a bélpoklosokat. Ki lettek közösítve a társadalomból, és meghaltak, sorstársaikkal együtt. Szörnyű halál. A lepra a bélpoklosság egyik formája, mely most is sok országban (pl. India) gyakran előfordul. Hála Istennek, már vannak olyan gyógyszerek, melyek megállítják a betegséget. Sok leprás azonban egyáltalán nem jut el a gyógykezelésig. A bélpoklosság ismertetői: a végtagok érzéketlenné válnak, amikor megüti magát az ember, nem érzi. Kéz, láb, orr, fül elhal.

Jordán – A Jordán gyors vizű folyó, nagy szinteséssel, amiért sok iszapot visz magával. A víz benne nem tiszta és nem világos.

Abaná és Parpar – Abaná az Anti-Libanonból ered, amely a Libanonnal párhuzamosan futó hegylánc. A folyót most Nahr-Barador-nak hívják („a hideg”), délről kelet felé folyik Damaszkuszon át, és a pusztában tűnik el. Parpar mai neve Avads, gyors folyó, mely a Heidschäny tóból ered. A görögök és a rómaiak „arany áramlat”-nak hívták.

Nincs Isten Izráelen kívül – Naamán nem azt mondja, hogy csak egy Isten van, hanem hogy Izráelen egyetlen Isten lakik. Naamán még úgy gondolja, hogy Isten egyetlen helyhez kötött. Ez derül ki abból a kívánságából, hogy földet akar vinni magával Izráelből Damaszkuszba.

Egy rakomány föld – Naamán gondolata, hogy megszentelt földet vigyen magával, pogány gondolkodásból ered: egy ország istene az adott ország földjéhez kapcsolódik. Az Úr viszont mennynek és földnek a Teremtője. Őt mindenütt lehet szolgálni.

Géhazi – „Kidülledő szemekkel”. Ez a név olyan szokásra utalhat, mint igazán sóvárgóan nézni.

Olyan lepra, mint a hó – Amikor a lepra egy bizonyos stádiumba jut, a beteg bőre nagy fehér foltokat mutat. A 3Móz 13 egész részletesen beszél ezekről a fehér foltokról. Ha a betegség ezután nem terjed tovább, a fertőzésveszély elmúlt. S ha a pap tisztának mondja a beteget, akkor otthon maradhat. Naamán poklossága bizonyára ebben az állapotban volt, amikor Géhazi „örökölte” betegségét.

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1.10–11.13; 30:2; 139:1.14; 146:1.5–8; 165:5–6; 226:1; 270:1–2; 464:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:1–2.5; 135; 161:2; 185
Harangszó: 40:5–6; 51; 53:1.5.8
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2.5; 40; 48:1.10; 50:1.5.7; 55:1; 62:1–2; 71; 161
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 52; 74:2; 77:1.4; 112:1; 130; 133:1.3

Megjegyzések:

Szívesen megkóstolt bűnök – Érdekes, amikor bizonyos bűnöket megpróbálunk száműzni az életünkből, más bűnökhöz viszont ragaszkodunk. A bűnök részleges elhagyásának nincs értéke Isten előtt. Ő az egész szívünket igényli!

Gyermekek Isten mindenhatóságának és kegyelmének a jeleként – Föltűnő, hogy itt egy gyermek Naamán gyógyításának az eszköze. Ez mindig megindító. Gyerekeknek szóló tanítás: soha és sehol se szégyelld a hitedet. Nyugodtan mondd el, hisz gyakran nagyobb a hatása, mint a felnőtté.

Istentől kérni segítséget, amikor szükségünk van Rá – Természetesen sok imádságra van szükség, amikor nyomorúságba kerülünk. Ez magában nem baj. De ha csak akkor imádkozunk, amikor szükségünk van Rá, azt mutatja, hogy nem igazán szeretjük. A közmondás azt mondja: „A nyomorúság megtanít imádkozni.” Viszont nem igazán jó, ha csak akkor imádkozunk, amikor bajban vagyunk. A szívünket kell megnyernie az Úrnak, hogy megnyíljanak előtte bocsánata és ígéretei (vö. többek közt Zsolt 61; 130).

Hit és beképzeltség nem jár együtt – Csupán megalázkodással és engedelmességgel gyógyul Naamán. Gondoljunk arra a vakon születettre, akinek Jézus azt mondta, mossa meg a szemeit (vö. Jn 9,1–41; 266. lecke). Alázat és Istennek való engedelmesség a hit részei. Mondhatni: a hit következménye. Bízni kell a feladatot adóban: ha éntőlem kéri, megvan rá az oka.

A kívánságnak gyakran furcsa következményei vannak – Különböző alkalmakkor beszéltünk már a „kívánság” motívumáról. Itt egy szörnyű következményével találkozunk: Géhazi lesz bélpoklos. Hamis kívánságnak más bűn is lehet a következménye: ebben az esetben Géhazi becstelensége úgy Naamánnal, mint Elizeussal szemben. Helyénvaló a figyelmeztetés.

Elizeus tiszte / Géhazi bűne – A próféta Isten nevére esküdött, hogy nem fogad el aján­dékot Naamántól. Különösen ez eskü miatt volt Géhazi bűne igen nagy. Nemcsak saját kívánságáról van szó, Elizeust is hamis fénybe állította, és kisebbítette az eskü értékét (vagyis Isten nevét).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Természetismeret

• Beszélgetés a betegség, gyógyulás témájáról. Szemléltető képek bemutatása. (*)
• Tetteink mozgatói: A büszkeség, gőg, nyereségvágy, mint rejtett bűnök. Hogyan uralkodhatunk bűnös kívánságaink felett? (***)

Biológia és egészségtan / Könyvtárhasználat / Történelem

• A lepra jellemző tünetei, gyógyítása, elterjedése. A lepramisszió tevékenysége. (***)
• Egy jellemző történelmi párhuzam: IV. Baldwin, a leprás frank király. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bábjáték babákkal, játékállatokkal: betegek és gyógyításuk. (*)
• Miklya Zsolt: Láz c. versének megismerése. (*)
• A bibliai történet alapján jelenetek dramatizálása egy-egy szereplő középpontba helyezésével. (**)
• Siklós József: Naámán c. versének megismerése; párbeszédes, játékos előadása. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Ágymodell, takaró készítése papírból, textilhulladékból. (*)

Vázlat:

1. történet:

Aháb Ahazjá Jórám
– Baal-oszlop eltávolítása
– borjú-kultusz folytatása

Móáb királya (Mésa) elpártol
Jórám – Jósáfát – Edóm szövetsége

szárazság – Elizeus próféciája
patakmeder – gödrök – víz
győzelem Móábon

2. történet:

Arám – Benhadad
Naamán – lepra (bélpoklosság)
izráeli rabszolgalány
Samária – Jórám
Elizeus
Jordánban – hétszer
semmilyen ajándék – föld

Géhazi
– csalás: 2 talentum, felsőruha
– lepra

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!