118. Amnón bűne és halála; Absolon menekül

Üzenet – Téma:

* A vágykielégítés nem azonos a szerelem­mel.
* Az elkövetett bűn következményeivel szá­molni kell.

Előzmények:

Dávid vétkezett Betsabéval, s az asszony gyermeket várt. Dávid közreműködésével elesett Betsabé férje, Úriás, Rabba ostrománál. A gyermek születése után Nátán Dávidhoz ment, megintette, és bejelentette az ítéletet: „Nem távozik el soha a fegyver a te házadtól.” Dávid elismerte bűnét, amivel helyreállt Istennel való kapcsolata. Betsabé Dávid felesége lett, és megszülte második gyermekét, Salamont.

Történet:

Dávid legidősebb fia Amnón volt. Édesanyja a Jezréelből való Ahinóam (lásd 2Sám 3,2). Absolon a harmadik fia volt Dávidnak. Édesanyja Maaká, Gesúr* királyának, Talmajnak a leánya. Absolonnak volt egy húga, Támár, egy nagyon csinos leány.

Az idősebb hercegek a saját házukban laktak.

Amnón szerelmes lett féltestvérébe, Támárba. Úgy megkívánta őt, hogy belebetegedett. Ez feltűnt Amnón barátjának*, Jónádábnak, aki Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Jónádáb agyafúrt ember lévén mindenben tudott tanácsot adni. Amnón úgy döntött, hogy elmondja neki betegsége okát: „Támárba, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes.”

Jónádáb gonosz tervet eszelt ki: „Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom, hogy valami ételt készítsen a számomra. Ha ő ad nekem enni, biztosan jobban érzem magam.”

Úgy történt, ahogy Jónádáb tanácsolta. Amnón a betegágyból kérte apját: „Hadd jöjjön ide Támár húgom, és süssön nekem pár süteményt*, hogy az ő kezéből ehessem!”

Dávid beleegyezett, és üzent a palotába Támárnak, aki el is ment Amnón házába. Amíg gyúrta a tésztát, kiszaggatta a süteményeket, Amnón figyelte a mozdulatait. Támár, talán anélkül, hogy tudta volna, nagyon csábító lehetett Amnón számára. Amikor a süteményekkel megkínálta a bátyját, az nem akart enni. Megparancsolta a személyzetnek, hogy menjenek ki. Majd azt mondta Támárnak, vigye a süteményeket a hálószobájába.

Támár ezt is megtette, de Amnón megragadta őt, és kényszerítette, hogy vele háljon. Támár könyörgött, ne kövessen el rajta erőszakot. Ha nagyon kívánja, kérje meg őt a királytól, aki biztosan beleegyezését* fogja adni.

Amnón azonban nem hallgatott a kérésre. Erősebb volt Támárnál, és erőszakot* követett el rajta. Utána viszont meggyűlölte őt. Gyűlölete nagyobb volt, mint Támár iránti szerelme. (Itt látjuk a különbséget a szerelem és a kéjvágy között.) Elküldte magától.

Támár megpróbálta visszatartani: „Ez még nagyobb gonoszság lenne annál, mint amit rajtam elkövettél.” Ha nála maradhatna, és Amnón utólag apjuk beleegyezését kérné a vele való házasságkötésre, jövője és neve becsülete megmaradna. Hisz ezzel kitaszított lett, nincs már jövő a számára.

Amnón most sem hallgatott rá. Hívta a szolgáját, és kidobatta Támárt a házból. Mintha ő követett volna el becstelenséget.

Támáron szép ruha volt, amilyet a király szűz leányai viseltek. Odakinn megszaggatta azt, hamut hintett a fejére, kezét a fejére kulcsolta gyásza jeléül. Sírva ment el.

Absolon meghallotta, mi történt a húgával. „Amnón bátyád volt veled?” – kérdezte. – „Légy csendben most húgom, mert a testvéred ő! Ne vedd a szívedre ezt a dolgot!” Így próbálta őt megvigasztalni.

Támár nem ment vissza a palotába, magányosan és megbecstelenítve* bátyja, Absolon házában maradt.

Amikor Dávid fülébe jutott, hogy mit tett Amnón a húgával, nagyon megharagudott. Arról viszont nem olvasunk, hogy Amnón ellen bármit is tett volna. Amivel mégiscsak igazolta a bűnt.

Absolon nem felejtette el, amit Amnón a húgával tett. Bár nem mutatta, bosszút forralt. Két év múlva eljött az alkalom.

Absolon a juhait nyíratta* az Efraimhoz tartozó Baal-Hácórban („Baal faluja”). Megkérte Dávidot, hogy az udvartartásával, köztük a hercegekkel, jöjjenek el az ünnepségre. Ez ravasz gondolat volt, mert így nem tette magát gyanússá.

Dávid elhárította a meghívást, nem akarta a fiát megterhelni. Absolon kérte, hogy legalább Amnón mehessen vele.

Dávid nem fogott gyanút. Azt viszont tudta, hogy Támár ügye még ott van Absolon és Amnón között.

„Miért menjen el veled?” – kérdezte, és nem adta azonnal a beleegyezését.

De Absolon unszolta. Végül Dávid elengedte Amnónt – védelmében a többi fiával együtt – a juhnyírási ünnepségre.

Absolon a szolgáinak a következő parancsot adta: „Amikor Amnón jókedvű lesz a bortól, ezt mondom nektek: Vágjátok le Amnónt! Ti pedig öljétek meg, ne féljetek, hiszen én adom nektek a parancsot! (Magára vállalta a felelősséget.) Legyetek erősek és bátrak!”

Úgy történt, ahogy megbeszélték. Absolon szolgái rátámadtak Amnónra, és megölték őt. Így lett Absolon testvérének a gyilkosa. Amikor a többi királyfi ezt látta, öszvéreiken elmenekültek, mivel féltek, hogy őket is megölik.

Dávid palotájába az a hír jutott el, hogy Absolon a királyfikat mind megölte. Dávid ezt elhitte, meghasogatta a ruháit, és a földre feküdt. Szolgái követték a példáját. Egy valaki volt, aki megőrizte hidegvérét. Az agyafúrt Jónádáb, Amnón barátja. Azt mondta Dávidnak: „Ne gondold királyom, hogy az összes fiadat megölték. Attól a naptól fogva, amikor Amnón erőszakot követett el Támáron, Absolon föltette magában, hogy megöli őt. Tehát ne gondold, hogy minden fiad halott, mert csak Amnón halt meg.”

Az őr a város faláról látta, hogy nagy csoport férfi közeledik vágtatva a hegyoldalon. Jónádáb amint ezt meghallotta, jelentette a királynak: „Ott jönnek a királyfiak!” Alighogy kimondta, a királyfiak már meg is érkeztek. Szomorúan sírtak.

Dávid sokáig gyászolta Amnónt, legidősebb fiát. Minden bizonnyal nagyon szerette őt, ezért nem büntette meg Támár ellen elkövetett gonosztette után. Pedig az az apa, aki szereti a fiát, megdorgálja (Péld 3,12 és 13,24).

Közben Absolon nagyapjához, Gesúr királyához menekült. Ott maradt három évig. Akkor Dávid vágyakozni kezdett Absolon után.

Amnón és Absolon megbánásáról nincs szó. Apjuk Úr iránti bizalmát és szeretetét nem bocsátották be a szívükbe.

Kiegészítés:

2Sám 14,1–27: Jóáb észrevette, hogy Dávid kívánkozik Absolon után. Egy tekóai* bölcs asszony segítségével, aki a királyhoz ment egy hasonló gonosztett elbeszélésével, rá tudta bírni Dávidot, hogy engedje vissza Absolont Jeruzsálembe. Dávid megparancsolta Jóábnak, hogy hozza vissza Absolont Gesúrból.

Mégsem akarta Absolont látni. Távol kellett tőle maradnia.

Nem volt egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon. Különösen hosszú haja tűnt fel. Amikor minden esztendő végén lenyíratta a haját, a levágott haj kétszáz sekel volt, ami körölbelül 200 x 16,37 gramm =3,274 kg.

Absolonnak három fia* született és egy leánya, név szerint Támár. Ez a leány is nagyon szép volt.

Jegyzetek:

Gesúr – Gileád északi határánál fekvő vidék.

Barát – Nem éppen a barátság jele, ha valaki gonosztettre bír rá valakit.

Sütemények – A héber „lebiba” szó a „lebáb”-ra = szívre emlékeztet; tehát „szívsütemé-nyek” vagy „szeretetsütemények”.

Engedély a házasságra – Lehet, hogy abban az időben nem voltak olyan szigorú törvények a családon belüli házasságot illetően. Dávidnak talán nem jelentett volna problémát, hogy megengedje ezt a házasságot. A 3Móz 18,9.11 és a 3Móz 20,17 határozottan tiltja, halálos büntetés terhe mellett, hogy egy férfinak szexuális viszonya legyen a nővérével. Figyeljünk arra, hogy Ábrahám a féltestvérét vette feleségül; egészséges gyermekük született, Izsák. Lót leányai, kétségtelenül bűnösen, fiakat szültek apjuktól. Sok országban csak hatósági engedéllyel lehet unokatestvéreknek házasságot kötni. Ez egészségügyi szempontból érthető, mert torz, beteg gyermekeik születhetnek különben.

Erőszak – A mózesi törvények szerint, ha egy férfi erőszakot követett el egy szűz lányon, feleségül kellett vennie. Nem küldhette el becstelenül (5Mózes 22,28–29).

Magányosan és megbecstelenítve – Izráelben szégyen volt, ha egy leány már nem volt szűz. Soha nem mehetett férjhez.
A muszlimoknál még mindig így van. Hazánkban is így volt évszázadokon keresztül, s még vannak, akik fontosnak tartják, hogy szüzek maradjanak a házasságkötésig, ami egyezik Isten akaratával.

Juhnyírás – A juhnyírás ünnep volt Izráelben. Gondoljunk csak Nábál juhnyírási ünnepségére (1Sám 25; 105. lecke).

Tekóa – Kisváros kb. 16 kilométerre Jeruzsálemtől délre, Ámósz próféta onnan jött.

Három fiú – A 2Sám 18,18-ban azt olvassuk, hogy Absolon egy emlékoszlopot állított fel magának, mert azt mondta: „Nincs fiam, aki fenntartaná nevem emlékét.” Arra lehet gondolni, hogy fiai akkor már meghaltak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:3; 51:7; 119:4–5; 220:1–7; 226:1
Jertek, énekeljünk: 97; 98
Dicsérjétek az Urat!: 60:1; 65:1; 66:1; 154:2; 161
Erőm és énekem az Úr: 35:1; 38; 81:1

Megjegyzések:

Vérfertőzés bűne – Egyre többet hallunk és olvasunk a vérfertőzés bűnéről (keveredve a pedofíliával): nemi érintkezés ugyanabból a családból, vagy közeli rokonságból való kiskorúakkal. Nem egyszerű erről beszélgetni, de a történetben történtek bevezetéséül lehet a serdülőknek óvatosan beszélni róla. Szükséges figyelmeztetni a gyerekeket erre a bűnre. Óvatosan kell azonban bánni a témával, mert a gyerekeknek nem szabad a családtagok minden közeledésében a vérfertőzés egy formáját látni. Talán a legjobb elmondani, hogy a családban egymással tisztelettel kell bánni, s nem szabad a másikat simogatni és ölelgetni, ha az nem akarja. Ehhez tartozik egész biztosan az egymással való viszony tisztasága is.

Támár nagyon szép leány volt – Csinos leányok és asszonyok, de fiúk és férfiak is gyakran akaratlanul okot adnak kellemetlen tolakodásra. A szépség Isten adománya, amelyért hálásnak kell lenni. Azonban a „szépség” soha ne vonja magára túlságosan a figyelmet, hanem őrizzék meg annak a férfinak vagy nőnek, akit szeretnek, vagy remélhetőleg szeretni fognak.
Az előző leckében beszéltünk a csábításról. Mutassunk rá ismét, hogy helytelen ilyen viselkedésre okot adni. Nem olvasunk arról, hogy Támár okot adott volna Amnón gonosztettére.

„Nem távozik el soha a fegyver a te házadtól” – Dávid bűnét Betsabéval, és tervét, hogy Úriást megölesse, az Úr (Nátán által) megtorolta. Valóban, a kard nem is távozott el családjától. Dávid azt az embert, akiről Nátán azt mondta, hogy elvette a szegény egyetlen báránykáját, négyszeres jóvátételre ítélte. Dávidnak négy fiát kellett gyilkosság által elveszteni: Betsabé első fiát, Amnónt, Absolont és Adónijját. Minden bűn magával hordozza a büntetést. „Amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6,7).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Biológia és egészségtan

• Szexuális erőszak, visszaélések (pedofília) a családon belül; kiskorúakkal; a gyengébb féllel szemben. (***)
• A szerelem, szexualitás helye az ember életében. Kamaszszerelem. (***)
• A vétek és következménye, amivel számolni kell. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Kreatív szövegalkotás: szerelmeslevél írása a bibliai szereplők nevében. (***)
• Részletek megismerése Miklya Luzsányi Mónika: Titkoskönyv c. ifjúsági regényéből. Téma: csábítás, erőszak – kiváltóokok és utógondozás. (***)
• Részletek megismerése Ágai Ágnes: Kamaszságok c. prózavers-kötetéből. Téma: a kamaszszerelem. (***)

Vázlat:

Amnón – Támár
Jónádáb tanácsa
erőszak – gyűlölet
Dávid hallgat

Absolon
– bosszút forral
– megöleti Amnónt
– menekül (Talmaj)

Jóáb közbenjárása
Absolon hazatér

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!