112. Háború Dávid és Isbóset között; Jóáb megöli Abnért

Üzenet – Téma:

* Nem érünk célt Isten akaratával szemben.
* Bosszú és féltékenység bűnre visznek.
* Isten nem hagyja a bűnt büntetés nélkül.

Előzmények:

Egy amáléki jövevény vitte hírül Dávidnak, hogy Saul és fiai elestek a filiszteusok elleni harcban. Az amáléki jutalom reményében azt hazudta, hogy ő segítette halálba saját kérésére a királyt. Vesztére, mert Dávid halálra ítélte őt. Dávid elsiratta Sault és Jónátánt, s az embereivel egész nap gyászolt. Ezután az Úr tanácsára hazament Júdába, és letelepedett Hebrónban. A júdabeliek királyá tették, ő pedig megköszönte a jábés-gileádiaknak, hogy Sault és fiait eltemették.

1. történet:

2Sám 2,8–11: Abnér, aki Saul nagybátyja és Nér fia volt, Saul fővezéreként harcolt. Saul halála után ő ragadta magához a hatalmat. Nagyon jól tudta, hogy Isten jelölte ki Dávidot Saul utódjául. Saul azon az éjszakán, amikor Dávid elvitte a lándzsáját és vizes korsóját a szekértáborból, maga adta tudtára, hogy Dávid lesz a király. Hisz Abnér is hallotta, amit mondott (lásd 1Sám 26,25; 106. lecke). Később elismerte, hogy tudott róla, de nem akart meghajolni Isten akarata előtt. Csak a saját és családja dicsőségét tartotta szem előtt. Nem reménykedett abban, hogy megnyeri Dávid bizalmát, és fővezére lesz. Így aztán meg sem kérdezte az Úr akaratát.

Saul fiát, Isbósetet* tette királlyá. Jónátánnak, a trónörökösnek volt ugyan egy ötéves kisfia, Mefibóset, de az akkori keleti szokások szerint mégis az elhunyt legidősebb fiú testvére jött számításba a trónutódlásban*.

Abnér óvatos ember volt. Isbósetet magával vitte a Jordánon túli Gileádba*. Ott, Mahanaimban* tette királlyá a negyvenéves Isbósetet Gileád (a Jordánon túli ország nagy részének gyűjtőneve, Áser törzse), Jezréel (Zebulon, a fél Manassé és Issakár törzsének területe), és természetesen Benjámin törzse fölött, melyből Saul, Isbóset és Abnér is származott. Összehasonlítva Dáviddal, aki csak Júda törzse fölött volt király, Isbóset a nép nagyobb részét tudta maga mögött.

Semmit sem hallunk Gád, Rúben, Dán és Naftáli törzséről. Ezek összefoglaló neve „egész Izráel” (9. v.), így ez is Isbóset területe volt. Simeon törzse abban az időben már beolvadt Júda törzsébe, ahol Simeon területe délre esett.

A filiszteusok Saulon aratott győzelmük után Isbóset területének egy részén laktak. Az 1Sám 31,7-ben azt olvassuk, hogy azokba a városokba települtek, ahonnan az izráeliek elmenekültek.

2Sám 2,12 – 3,5: Isbóset két évig uralkodott, amikor Abnér elhatározta, hogy Isbóset katonáival Mahanaimból Gibeónba vonul, Benjámin területére. Erre a kihívásra Dávid is odaküldte fővezérét, Jóábot*.

Abnér és Jóáb a Gibeón déli részén levő tónál találkozott egymással.

Abnér azt ajánlotta, hogy mindkét seregből néhány ifjú küzdjön meg egymással, „rendezzenek harci játékot”. Jóáb nem akart meghátrálni, ezért elfogadta a tervet. Elhatározták, hogy Benjáminból, Isbóset seregéből tizenkét ifjú, és Dávid seregéből is tizenkettő áll ki. A harci játékok* nyilván szokásban voltak abban az időben. Gondoljunk Góliátra, aki kihívott valakit Saul seregéből. Ilyenkor a küzdők az egész sereg helyett álltak ki, s ha az egyik felet legyőzték, annak népe a másik szolgája lett (lásd erre nézve: 1Sám 17,8–9).

Valószínűleg Abnér ellenezte, hogy mindkét sereg harcba bocsátkozzék, hiszen ugyanahhoz a néphez tartoztak. A kijelölt harcosok kivont karddal rohantak egymás felé, mindegyik meg­ragadta támadója fejét, és kardjukat ellenfelük oldalába döfték. Mind a huszonnégyen összeestek ugyanabban a pillanatban! „Kősziklának” nevezték őket, mivel rendületlenül kitartottak. A párviadal helyét pedig „Sziklák földjének” vagy „Éles kardok földjének”. Ezt a kitüntető ne­vet azonban ezek az ifjak már nem érték meg. Életüket áldozták egy rossz ügyért!

Ezután közvetlenül fellángolt a harc a seregek között. Abnér és emberei nem tudták magukat tartani, és futásnak eredtek Jóáb katonái elől. Jóáb testvérei, Abisaj és Aszáél is az üldözők között voltak. Aszáél, aki nagyon gyors futó volt, makacsul üldözte Abnért. A sokkal idősebb Abnér hátranézett, és látta, hogy Aszáél hamarosan utoléri.

Megkérdezte: „Te vagy az, Aszáél?”

„Én vagyok” – hangzott a válasz.

„Térj el jobbra vagy balra, fogj meg egyet a legények közül, és annak vedd el a fegyverét!” – mondta Abnér.

Aszáél nem hallgatott a tanácsra. Abnér kész lett volna a saját katonáját feláldozni Aszáél érdekében, ugyanis biztos volt benne, hogy ő a gyengébb testalkatú Aszáélt könnyen meg tudja ölni. Azt mondta neki: „Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Jóábnak a szemébe?”

Amikor Aszáél nem maradt le tőle, Abnér megállt, és lándzsájával hasba szúrta. Mindenki, aki Aszáél mellé ért, megállt, mert ezt az ifjút nagyon szerették.

Abnér közben tovább rohant. Jóáb és Abisaj követte. Amikor feljött a Nap, felfedezték Abnért a dombon, egy csoport benjáminival. Abnér látta, hogy Jóáb és emberei odaértek, és tudta, hogy semmi esélye sincs. Latba vetette a diplomáciát a megmenekülésre: „Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?” – kiáltotta Jóábnak. – „Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből?”

Jóáb így felelt: „Az élő Istenre mondom, hogy ha te nem szóltál volna, reggel előtt nem hagyta volna abba a nép testvérei üldözését!”

Jóáb akkor kürtjébe fújt, jelezve, hogy vége a harcnak. Abnér most veszély nélkül indulhatott vissza embereivel Mahanaimba.

Jóáb összehívta legénységét. A számlálás után kitűnt, hogy seregéből tizenkilencen hiá­nyoznak. Emberei Abnér katonái közül háromszázhatvanat öltek meg.

Aszáél holttestét magukkal vitték, és ahogy Izráelben szokás, még aznap eltemették édesapja sírjába, Betlehemben.

Betlehemből Jóáb és emberei egész éjszaka vonultak Hebrón felé. Amikor pirkadni kezdett, megérkeztek Dávidhoz.

E harc után még öt évig folytonos csatározás dúlt Saul és Dávid háza között. Ezalatt Dávid egyre erősebb lett, Saul háza egyre gyöngébb.

Tájékoztatásképpen: Hebrónban Dávidnak hat fia született: a jezréeli Ahinóamtól Amnón, a legidősebb; Abigailtól, a karmeli Nábál özvegyétől Kileáb (Dánielnek is hívták; lásd 1Krón 3,1). Maakától, Talmajnak, Gesúr* királyának leányától Absolon; Haggittól Adónijjá; Abitáltól Sefatjá; Eglától Jitreám. Dávid nem cselekedett helyesen, hogy sok nőt vett feleségül (lásd 5Móz 17,17: „Ne legyen sok felesége – ti. a királynak –, hogy szíve el ne hajoljon”). Később, Jeru­zsálemben még több felesége lett, akiknek gyermekeik születtek – tizenegy fiú és számtalan leány; lásd 2Sám 5,13–16. Így Dávidnak tizenhét fia volt.

2. történet:

2Sám 3,6–21: Isbóset uralkodásának váratlanul vége lett. Abnérnek viszonya volt Ricpával, Saul egykori feleségével. Ebből a nép arra következtethetett, hogy Abnér is igényt tart a trónra. Ezért Isbóset heves szemrehányást tett, mire Abnér úgy vélte, hogy a király megsértette őt. Abnér nekitámadt Isbósetnek: „Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Amikor én hűségesen bánok apádnak, Saulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek Dávid kezére jutni?” Megesküdött, hogy a királyságot Dávidnak adja, Dántól egészen a déli Beérsebáig.

Isbóset félt szembeszállni Abnérrel, ami jellemző erre a gyenge királyra.

Abnér hűtlen lett urához, és követeket küldött Dávidhoz Hebrónba a következő üzenettel: „Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Izráelt.”

Dávid először próbára akarta tenni Abnért. „Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Míkalt, Saul leányát, amikor eljössz.”

Dávid Isbósethez is követeket küldött azzal az üzenettel, hogy adja vissza neki Míkalt. Isbóset rögtön engedelmeskedett, ami szintén gyengeségének, gyávaságának jele volt.

Míkalt Isbóset parancsára Abnér elhozta új férjétől. Paltiél nyilván nagyon szerette őt, mert sírva követte Bahúrimig, mely Benjámin és Júda határán volt. Abnér küldte őt haza.

Abnér titokban tanácskozott Izráel és Júda véneivel: „Már azelőtt is akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok. Most azért cselekedjetek! Hiszen az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet, Izráelt, a filiszteusoknak és minden ellenségüknek a hatalmából.”

Mikor Abnér Míkallal és húsz emberével megérkezett Hebrónba, hűsége bizonyítékául először Míkalt adta vissza Dávidnak. Dávid tisztelettel bánt vele, lakomát készített Abnérnak és húsz emberének. Abnér beszámolt Dávidnak az Izráel és Benjámin véneivel folytatott meg­beszéléséről.

Ezt mondta Dávidnak: „Elmegyek, hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram, királyom elé. Kössenek veled szövetséget.”

Dávid beleegyezett, és elbocsátotta Abnért.

2Sámuel 3,22–39: Amikor Abnér éppen csak hogy elment Hebrónból, Jóáb, Dávid fővezére megérkezett egy portyázásról. Ő és emberei gazdag zsákmányt hoztak magukkal. Amikor meghallotta, hogy mi is történt, Jóáb irigy lett. Abnér egyszer még fővezér lesz. Azonkívül még mindig bántotta, hogy Abnér megölte öccsét, Aszáélt. Dávidhoz ment, és durván megkérdezte: „Mit tettél! Hiszen itt járt nálad Abnér! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! Ismerheted Abnért, Nér fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat, és mindent megtudjon, amit tenni akarsz.”

Jóáb gyorsan otthagyta Dávidot, és követeket küldött Abnér után, hogy kérjék meg, jöjjön vissza. A király erről semmit sem tudott.

Amikor Abnér megint belépett Hebrón kapuján, Jóáb félrevonta őt a kapu belsejében, mintha titokban akarna vele beszélni. Jóáb ott kirántotta kardját, és hasba szúrta Abnért, mire az meghalt, ugyanúgy, mint egykor Aszáél. Így állt bosszút Jóáb az öccséért. Csakhogy Abnér nem volt gyilkos, hiszen Aszáél harc közben halt meg. Abnér önvédelemből szúrta le őt. Jóáb viszont gyilkos lett.

Amikor Dávid ezt meghallotta, így szólt: „Örökre ártatlan vagyok országommal együtt az Úr előtt Abnér, Nér fia vérének kiontásában. Szálljon ez Jóáb fejére és egész családjára.” Dá­vid megátkozta Jóábot és utódait. Majd szólította összes emberét, Jóábot is! Megparancsolta, hogy szaggassák meg ruhájukat, gyászruhát vegyenek föl, és Abnér temetésénél a halottvivők előtt menjenek. Dávid a halottvivők után ment. Amikor Abnért eltemették, Dávid sírt a sírnál; sírt a nép is.

A király egy gyászéneket költött Abnérról. „Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! Nem volt megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el, mint akit álnokok ejtettek el.” Amikor a nép ezt meghallotta, még jobban sírtak.

Később Dávid szolgái enni akartak adni uruknak, de ő visszautasította. Megesküdött, hogy sem kenyeret, sem semmi mást nem fog enni, mielőtt a Nap lemegy.

Az összes izráeli dicsérte Dávidot magatartásáért, mert ebből megértették, hogy Abnért nem Dávid parancsára ölte meg Jóáb.

Dávid még azt is mondta embereinek: „Tudjátok meg, hogy ma nagy fejedelem esett el Izráelben! Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge. Megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint.” Dávid arra célzott, hogy ő még nem léphet fel Jóáb és Abisaj ellen (a 3,30 szerint Abisaj is bűntársa volt Jóábnak Abnér meggyilkolásában). Dávid itt nem volt erős hitű, hiszen a gyilkost meg kellett volna büntetnie!

2Sámuel 4: Ugyancsak szörnyű esemény vetett véget Isbósetnek és uralmának. Amikor Isbóset meghallotta, hogy Abnér Hebrónban meghalt, nem volt ereje, hogy tovább uralkodjék. Alattvalói féltek gyenge magatartása miatt.

Volt két közeli munkatársa, a portyázó csapatok vezérei, Baaná és Rékáb, mindkettő benjámini. Ők elhatározták, hogy Isbósetet eltávolítják az útból.

Jól tudták, hogy Saul utódai közül már csak egy valaki él, Mefibóset, Jónátán fia. Ő azonban nem volt alkalmas az uralkodásra, mivel kicsi kora óta sánta volt.

Baaná és Rékáb csak a jó alkalomra vártak, hogy Isbósetet megöljék. Isbóset déli álmát aludta (ez keleti szokás) hálószobájában, mikor a gazemberek bementek Isbóset házába, és úgy tettek, mintha a ház kamrájából búzát akarnának kivinni. Azonban a hálószobába mentek, megölték Isbósetet, és levágták a fejét. Azután elmenekültek, és a levágott fejjel Dávidhoz mentek!

Dávid elé járulva alázatosan és a jutalom reményében átnyújtották neki Isbóset fejét. „Itt van Isbósetnek, Saul fiának, ellenségednek a feje, aki életedre tört. Bosszút állt az Úr a mai napon uramért, a királyért Saulon és utódain.” Büszkén adták elő tettüket, Dávid azonban így felelt nekik: „Az élő Úrra mondom, aki kiváltott engem minden nyomorúságból, hogy én elfogattam és megölettem Ciklágban azt, aki hírül hozta nekem, hogy meghalt Saul, és aki azt gondolta, hogy örömhírt hoz. Ezt adtam neki a hírért. Hát akkor most, amikor gonosz emberek meggyilkoltak egy igaz embert a saját házában, a fekvőhelyén, hogyne kérném számon tőletek a vérontást, hogyne irtanálak ki benneteket az országból?!” Dávid parancsára a szolgák megölték őket, kezüket, lábukat levágták, és felakasztották őket Hebrónban.

Isbóset fejét eltemették Abnér sírjába, amely Hebrónban volt. Így adták meg a tiszteletet Dávid és emberei Saul fiának.

Dávid hét évig és hat hónapig uralkodott Hebrónban (lásd 2Sám 5,5; 113. lecke).

Jegyzetek:

Isbóset – Az 1Krón 8,33 és 9,39-ben Esbaal a neve („Baál védelmezője”).

Utódlás – Ha egy király legidősebb fia, vagy idősebb fiai nem látszottak alkalmasnak az uralkodásra, akkor jelölhették a király utódjául fiatalabb fiát. Ezt látjuk Salamon történetében (1Kir 1). A választásnál a bölcsesség és tehetség számított.

Gileád – Ez a földrajzi név először az 1Mózes 31,48-ban fordul elő, amikor Jákób szövetséget kötött apósával, Lábánnal (Gileád azt jelenti: a „Tanúbizonyság kőhalma”). A terület egyik fele az emóri Szihón országához, a másik fele pedig Ógnak, Básán királyának az országához tartozott, és később Józsué elfoglalta. Jefte bíró gileádi volt. Ennek a Jordánon túli országrésznek a pontos határairól nincs szó. Déli része nagyon termékeny felföld (a Jer 8,22 szerint balzsam és orvosság érkezett onnan), a 4Móz 32,1 szerint jó legelőkkel. Sok harc folyt itt (lásd többek közt Ám 1,3). A Zsolt 108-ban Dávid arról énekel, hogy övé Gileád. Illés is gileádi volt (lásd 1Kir 17,1).
Gileád személynév is, és így először a Józs 17,1.3-ban fordul elő: Manassé fia. A gileádiak tehát Manassé fél törzséhez tartoztak, akik a Jordánon túli vidék középső részét kapták. Jefte édesapjának a neve is Gileád volt (Bírák 11,1).

Mahanaim – Itt találkozott Jákób Isten angyalaival, ezért elnevezte ezt a helyet Mahanaimnak, ami azt jelenti: „Isten tábora” (1Móz 32,2–3).

Jóáb – Dávid fővezére. Ő és testvérei, Abisaj és Aszáél Dávid nővérének, Cérújának a fiai voltak, tehát Dávid unokatestvérei. Nem tudjuk, ki volt az édesapjuk. A 2Sám 2,32-ből tudjuk, hogy Betlehemben temették el. Jóábot úgy ismerjük, mint bátor harcost, aki azonban nem riadt vissza attól sem, hogy valakit meggyilkoljon.

Harci játékok – A párbajhoz hasonló harcmód az ókorban, a csata sorsának eldöntésére. Látszólag emberséges, valójában nagyon kegyetlen.

Gesúr – A Galileai-tenger fennsíkján levő Jordánon túli vidék Arámban (Károli fordításban: „Szíriában”), az újszövetségi Trakhónitisz (Lk 3,1), szemben Manassé fél törzsének területével. (5Móz 3,14; itt gesúriak neve szerepel. Ne keverjük őket össze azokkal a gesúriakkal, akik ellen Dávid Ciklágból felvonult; lásd 1Sám 27,8.) Később Absolon Gesúrba menekült anyai nagyapjához, Talmajhoz (lásd 2Sám 13,37).

Énekek:

Református énekeskönyv: 59:1; 75:2–4; 119:47; 263:1–2.9.19–20; 467:3
Jertek, énekeljünk: 101:1–2; 228
Harangszó: 44; 49:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 15:1.5–6; 74:3–4; 163:1
Erőm és énekem az Úr: 56:3–4; 130

Megjegyzések:

Ellenszegülés Isten akaratának – Abnérnak sokba került önkényes fellépése. Aki nem számol Isten akaratával, nem várhat áldást arra, amit vállal.

A bosszú és az irigység rossz tanácsadó – Jóáb szíve telve volt bosszúvággyal és félté­kenységgel Abnérral szemben. Ezért is ölte meg. Mivel önhatalmúlag bíráskodott, eljátszotta Dávid kegyét, és minden bizonnyal Istenét is. Jóáb erőszakos és viszálykodó életet élt, végül áruló lett. A Zsolt 133 szerint Isten áldása csak ott van, ahol a testvérek (nem csak a vér szerintiek) egyetértésben élnek!

A bűnt nem lehet megjutalmazni – Mind az amáléki, aki azt hazudta, hogy Sault megölte, mind Baaná és Rékáb megtapasztalta, hogy a bűnüket nem jutalmazták. Ez lecke mind­annyiunk számára. Ne gondoljuk, hogy rossz tettünkért jutalmat várhatunk. Létezhet olyan ember, aki megjutalmazza a gonosz tettet (lásd: Saul megáldja a zifiek árulását; 1Sám 23,21), de Isten sohasem fogja azt megjutalmazni és megáldani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Mi indíthat hamis cselekedetre? Hatalom- és bosszúvágy, harag, féltékenység, ami bűnre visz. Bibliai, történelmi és mai példák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Dramatizálás és/vagy elbeszélő fogalmazás írása: a bibliai téma mai párhuzamai közmondásokhoz kapcsolódva. (***)
• Áts Feri igazságos magatartása Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében: a becstelenség elítélése, elutasítása a gyerekek között. (***)

Vázlat:

Isbóset – Abnér
Isbóset Izráel királya

Dávid – Jóáb
– Abisaj
– Aszáél – megöli Abnér

Abnér tárgyalásai
Jóáb megöli Abnért
Dávid átka és gyásza

Isbósetet megölik
Dávid ítélete

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!