332-333. Saul megtérése; Saul újra Jeruzsálemben

Üzenet – Téma:

* Istennek semmi sem lehetetlen: a megtérés az Ő csodája.
* Amire az Úr elhív, arra fel is készít.

Előzmények:

Eddig a Péter apostol körüli eseményekkel foglalkoztunk, most rátérünk a Pál apostolról szóló elbeszélésekre.

Már ifiú Saulként megismertük, ott volt István megkövezésénél. A szanhedrin tagjai ruháikat Saulra bízták, aki örült István halálának. Saul ezután pusztította a jeruzsálemi gyülekezetet, férfiakat és nőket hurcolt el házukból, és börtönbe vettette őket (vö. ApCsel 7,58 és 8,1; 326. lecke).

Bevezetés:

Ki ez az ember?

Héber neve Saul („kért” vagy „Istentől kiimádkozott” — mint Izráel első királya, a benjámini Saul — vö. 1Sám 9); Jézus így szólította meg (ApCsel 9,4). Benjámini (Fil 3,5: „…nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül…”), de római polgár is (ApCsel 22,25-27). Ezért lett héber neve átalakítva a görög/rómaiasan hangzó Saulusra. Szülei Tarzuszban éltek, a kis-ázsiai Cilicia római provinciájában (ApCsel 22,3). Saul születése előtt valamennyi idővel kapták meg Tarzusz lakói a római polgárjogot.

Szigorú farizeus nemzetségből származik (ApCsel 26,5: „kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus”; Fil. 3,5: „törvény szempontjából farizeus”), az ismert írástudótól, Gamálieltől* tanult (ApCsel 22,3: „Gamáliel lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint”).

Saul egészen jó, szinte fanatikus tanítvány volt, ami a saját szavaiból derül ki a Gal 1,14-ben: „…És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak.”

A szigorú farizeusok szokása volt valamilyen egyszerű foglalkozással keresni a kenyerüket. Saul sátorkészítő volt (vö. ApCsel 18,3; 1Kor 4,12: „tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk”).

Feltételezik, hogy beszédhibás lehetett és gyönge testű („tövis adatott a testembe”; 2Kor 12,7). Lehet, hogy ismerte az Úr Jézust, hallgathatta beszédeit Jeruzsálemben, ítéletét Kajafás termében, és elítélését Poncius Pilátus által egészen közelről. Végignézhette keresztie feszítését, s a (zsidók által tagadott) híradást a feltámadásáról hallhatta … és kritizálhatta.

Saul meg volt győződve arról, hogy jól teszi, ha a Názáreti Jézus követőit üldözi. Az volt, aminek mondta is magát (ApCsel 22,3), „rajongtam Istenért”.

1. történet:

Saul továbbra is buzgón üldözte Jézus Krisztus gyülekezetét Zsákmányát kereső ragadozóhoz lehet hasonlítani, aki nem nyugszik, míg az általa gyűlölt Jézus követőit mind el nem fogja. S úgy gondolta, ezzel Istent szolgálja.

István megkövezése után üldözték ugyan a jeruzsálemi gyülekezetet, mégis sokan el tudtak menekülni tagjai közül. Egy részük Damaszkuszba került, és ez kitudódott.

A fanatikus Saul Damaszkuszba akart hát menni, a szíriai tóvárosban élő zsidók közösségéhez. A főpaptól kért megbízólevelet, hogy nyomozhasson olyan férfiak és nők után, akik Jézus tanításait követik, s megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe, ítélethozatalra.

Látjuk, milyen messzire ért a szanhedrin keze, a zsidó vallási hatalom abban a korban*.

Hamarosan el is indult Saul kísérőivel Damaszkuszba, ám a város előtt hirtelen mennyei fény villant fel körülötte*. Földre esett, és hangot hallott, mely így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (Az ApCsel 26,14 hozzáteszi: „Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.*”)

„Ki vagy, Uram?” — kérdezte Saul. Vajon tudta-e, ki szólítja meg? „Úrnak” szólította, de nem biztos, hogy tudta, ki ő.

„Én vagyok Jézus, akit te üldözöl” — mondta az Úr. Aki Krisztus tanítványait üldözi, őt is üldözi! — „Kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.”

A vele utazó férfiak döbbenten álltak, mivel hallották a hangot, de nem láttak senkit.

Saul felállt a földről. Amikor kinyitotta a szemét, senkit sem látott. Megvakult az erős fénytől. Kísérői kézen fogva vezették be a városba, ahol egy bizonyos Júdás házában szállt meg. Három napig maradt ott vakon, étel és ital nélkül. Így összetörte az Úr Jézus megjelenése.

A harmadik napon látomásban szólította meg az Úr Jézus egyik damaszkuszi követőjét, Anániást. Saulhoz küldte: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának* hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy (újra) lásson.” Az Úr jól előkészíti a találkozást, ami érthető.

Anániás elgondolkodott: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet!” A damaszkuszi hívők tehát már tudták, Saul milyen céllal érkezik a városba.

Az Úr azonban azt mondta neki: „Menj el, mert választott eszközöm ő*, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.”

Ez meg kellett nyugtassa Anániást. Engedelmeskedett végre. Sault térdelve és imádkozva találta Júdás házában. Rátette kezét, és így szólt hozzá: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.

Anániás tehát tudta, mi történt a városba vezető úton. Vajon az Úr Jézus ezt is elmondta neki? Vagy másféleképpen szerzett róla tudomást? Nem tudjuk. Figyelemre méltó az is, hogy Anániás a Szentlélekkel való kitöltetésről beszélt. Saul úgy válhat apostollá, az Úr Jézus küldöttévé, ha a Szentlelket befogadja, mint a többi apostol az első pünkösdkor (vö. ApCsel 2 — 4; 321. lecke).

Saul azonnal visszanyerte látását. Mintha pikkelyek estek volna le a szeméről.

S most valami rendkívüli következett: Anániás megkeresztelte Sault*!

Saul három nap óta először evett, és megerősödött. S amint látjuk, nemcsak testileg. Néhány napig a Damaszkuszban élő tanítványoknál maradt. Valószínűleg magával vitte Anániás.

Damaszkuszban sok zsidó lakott. Saul egyből beszélni kezdett a zsinagógájukban Krisztusról. Még nem sokat tudott róla, de amit tudott, azt hirdette: Jézus Isten Fia! Hiszen megszólította őt a mennyből! Egyik zsinagógából ment a másikba, hogy elmondja bizonyságtételét. S közben nem sokat törődött magával, hogy most mi lesz, mit szólnak hozzá.

Aki hallotta, csodálkozott rajta. „Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet (Jézusét), és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?” (Nem igazán látjuk, hogy e csoda hatására megváltoztak volna.)

Saul egyre bátrabb lett, vagyis a Szentlélek e pár nap alatt egyre inkább megtanította az Üdvözítő munkájának ismeretére. Az Írásokból bizonyítja a damaszkuszi zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus, az annyira várt Messiás. (Hallgatói értelmi érveket nem tudnak fölhozni ez ellen, a szívük maradt inkább bezárva.)

Jó néhány nap múlva a városban lakó zsidók elhatározták, hogy Sault megölik.

A terv azonban nem maradt titokban. Saul barátai éberen vigyáztak. Megtudták, hogy mostantól egy csapat fanatikus zsidó fogja őrizni a városkapukat, hogy Sault elkapják és megöljék. A 2Kor 11,32-33 szerint Saul ellenségei Aretász helytartónak, Nabatea királyának (Petra fővárosa) segítségét is kérték, aki Damaszkuszt uralta.

A tanítványok segítettek Saulnak elmenekülni a városból. Éjszaka egy olyan házba vitték, mely a várfalhoz volt építve, s egy ablakon át egy kosárban kötéllel leeresztették (vö. 2Kor 11,33).

2. történet:

Saul Damaszkuszból való menekülése után három évig Arábiában volt. Majd Jeruzsálembe utazott, ahol annyi keresztyént hurcolt fogságba.

Jeruzsálemben csatlakozni próbálta tanítványokhoz, vagyis az Úr Jézus követőihez Akik nagyon is érthető módon, féltek tőle, nem hitték, hogy ő is tanítvány lett.

Barnabás* másként gondolkozott erről. Magához vette Sault, és az apostolokhoz vitte. Elmondta nekik, hogy Saul a damaszkuszi úton látta az Urat, aki beszélt vele. Azt is elmondta, hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.

Ez elég volt az apostoloknak, hogy tanítványként maguk közé fogadják a gyülekezet korábbi üldözőjét. Bizonyára hallottak arról is, amit az Úr Anániásnak mondott Saul küldetéséről.

Saul egy időre Jeruzsálemben maradt az apostolokkal, s bátran beszélt az Úr Jézus nevében. Aztán egyszer csak vita támadt közte és a görög nyelvű zsidók között. Azok egyáltalán nem egyeztek vele, s próbálták megölni.

Saul különös kijelentést kapott, amiben az Úr Jézus közölte vele, hogy az evangéliumot a pogányoknak kell hirdetnie. A templomban imádkozva látomást látott, amiben az Úr Jézus azt mondta neki, gyorsan hagyja el a várost, mert nem fogadják el a bizonyságtételét. „Eredj el, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé.” (ApCsel 22,17-21)

A testvérek, miután megtudták, hogy mit terveznek a görög zsidók, Pált Cézárea kikötővárosba vitték. Onnan útnak indították születési helyére, a ciliciai Tarzuszba.

Kiegészítés:

Galata 1,10 — 2,1: Itt Saul életének olyan szakasza következik, amiről Lukács nem mond szinte semmit az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben. Saul (a majdani Pál) jóval később írt erről a Galatákhoz* írt levelében.

Pál elmondja, hogy előbb üldözte Isten gyülekezetét, majd Jézus Krisztus megjelenése által hívatott el apostollá, hogy pogányoknak hirdesse az evangéliumot.

Saul a megtérése után Arábiába* ment. Három évig volt ott, majd tizenöt napig tartózkodott Jeruzsálemben, ahol Péterrel találkozott, és Jakabbal, az Úr testvérével. Később Szíria és Cilicia provinciákat látogatta meg. Mindez idő alatt a júdeai gyülekezetek nem ismerték őt személyesen, de hallottak róla, hogy az, aki korábban üldözte őket, most azt a hitet hirdeti, melynek pusztítója volt.

Csak tizennégy évvel később ment vissza Saul Jeruzsálembe, Barnabással és Titusszal.

Jegyzetek:

Gamáliel — Farizeus és törvénytudó, a szanhedrin — zsidó nagytanács — hetven tagjának egyike. Amikor az apostolokat elfogták, és a tanács elé állították, Gamáliel volt az, aki megpróbálta a foglyokat a tanácsteremből kijuttatni. Majd szólt a tanácstagokhoz. Olyan emberek képét idézte fel a korábbi időkből, akik a népet felkavarták, de akikről most —valamennyi idő elteltével — semmit sem hallani. Talán így lesz Jézus követőivel is. De —figyelmeztetett — hogyha Istentől volna, amit tesznek, akkor a nagytanács úgysem tehet semmit ellenük. Akkor Isten ellen harcolnának. (Vö. ApCsel 5,34-39; 325. lecke) Gamáliel a zsidó történetírónál, Josephus Flaviusnál úgy szerepel, mint az egyik legnagyobb zsidó rabbi, a nagytanács hét legfontosabb tagjának egyike, aki elnyerte a különleges Jabban” címet. A hagyomány szerint Gamáliel halála után a törvény dicsőségének és a tanítás tisztaságának vége szakadt, amivel a farizeizmusnak is vége lett.
Gamáliel Simeon rabban fia, a híres Hillél unokája volt.

Zsinagógák és a szanhedrin hatalma — A Római birodalom területén zsinagógák százait lehetett megtalálni, szétszórva. A jeruzsálemi szanhedrinnek nem volt meghatározó hatalma vallási ügyekben, de mindenütt számoltak vele. Lelki dolgokban olyan szabad kezet hagytak a rómaiak a zsidóknak, amennyire csak lehet. Fenyítéshez is volt joguk.

Mennyei fény villant körülötte — Az ApCsel 26,13-ban így olvasunk erről: déltájban „a nap fényénél is ragyogóbb világosság” sugározta körül őket. A görögben az áll: „körbevillámlik”.

,Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.” — Egy ökröt, a zsidó parasztok igásállatát a hajtója néha meg kellett bökdösse, hogy jobban húzzon. Mindezt egy hegyes bottal, vagy szúrós növénnyel tette. A nehézkes, engedetlen ökör haragból gyakran hátrafelé rúgott, bele az ösztökébe.
Átvitt értelemben azt az erőtlen haragot fejezi ki a mondás, amellyel mások helyett önmagának okoz fájdalmat az ember. Saul esetében nem mondhatjuk, hogy csak önmagának okozott fájdalmat, ahogyan gyűlölettel indult el Jézus Krisztus gyülekezete ellen. A gyülekezet is szenvedett ettől, de nem okozhatta a veszedelmét.

Egyenes utca — Feltehetőleg Damaszkusz főutcája, mely keletről nyugati irányba vezetett.

Választott eszközöm ő — Arra utal az Úr, hogy Saul kiválasztott, és alkalmassá lett téve arra, hogy az Ő nevét, az evangéliumot elvigye a pogányokhoz. Saul királyoknak is fogja hirdetni az Üdvözítő nevét! (II. Agrippa királyra gondolhatunk, aki Pált Fesztusz helytartónál hallgatta ki; ApCsel 25,23kk; 349. lecke). S persze a zsidóknak is, akiket a különböző helyeken meglátogat. Saul, aki annyi hívőnek okozott szenvedést, majd maga kell az Úr Jézus nevéért szenvedést vállaljon.

Anániás megkeresztelte Sault — Anániás vajon gyülekezeti tisztségviselő volt, vagy abban a korban minden egyes hívő megkeresztelhette az Úr Jézus új követőjét? Valószínűleg a kis damaszkuszi gyülekezet vezetője lehetett. Pál maga sem sok új hívőt keresztelt meg.

Barnabás — „Vigasztalás fia” — Ez volt a mellékneve; eredetileg Józsefnek hívták (vö. ApCsel 4,36). Lévita volt, aki Ciprus szigetén született. Eladott egy mezőt, s ennek árát az apostoloknak adta (ApCsel 4,37). Őróla mondják az ApCsel 11,24-ben, hogy derék ember, Szentlélekkel és hittel teljes. Az Úr Jézus gyülekezetének szétszóratása után Barnabást a jeruzsálemi gyülekezet Antiókhiába küldte, ahol sok áldás sal munkálkodott. Barnabás fölkereste Sault Tarzuszban, és magával vitte Antiókhiába (ApCsel 11,22-25; 334. lecke). Később Barnabás Saullal (Pállal) együtt az Antiókhiai gyülekezetből Ciprusra küldetett, hogy ott hirdesse az evangéliumot (ApCsel 13,1-4; 334. lecke).

Galaták — A nagy Galácia provincia lakói, ami ma Törökország közepe, hegyekkel, magasföldekkel és nagy tavakkal. Sok helyen találták meg zsinagógák maradványait, többek között Szárdiszban. Itta zsidóknak nagy befolyása volta keresztyén gyülekezetekre.

Arábia — Valószínűleg Nabatea királyságára gondoltak, aminek Petra volt a tóvárosa, mai Jordániában. Ez időben, amikor Saul ott járt, Aretász volt királya ennek az országnak. Megdöbbentő, hogy Saul ott járt, hiszen a 2Kor 11,32-ben elbeszéli, hogy Aretász helytartó őt Damaszkuszban el akarta fogatni.
Egyébként Aretász apósa volt Heródes Antipásznak, Galilea negyedes fejedelmének. Heródes első felesége Aretász lánya volt, akit ellökött magától (hogy Heródiással, testvére,
Fülöp feleségével éljen együtt), ami után Aretász sereggel vonult ellene.

Énekek:

Református énekeskönyv: 42:7; 65:2-3; 77:8; 215:1-2; 300:3-4; 395; 460:1.4
Jertek, énekeljünk: 97; 101; 103; 118; 134; 137
Harangszó: 33; 35; 42; 43; 50:1-2
Dicsérjétek az Urat!: 15:1-2; 60; 63; 67; 70; 74:1.4; 146; 161
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 21; 24; 56:1.4; 59; 127; 131:1-2

Megjegyzések:

Az Úrnak semmi sem lehetetlen — Olyan megtérés, mint a tarzuszi Saulé, évszázadokon át előfordul újra meg újra. Üldözőből tanítvány válik. Emberileg nézve csoda, hogy egy ilyen elszánt üldöző megállíttatik az útján. Minden megtérés Istentől való csoda. Az Úr Jézus nem hiába mondja, hogy az angyalok a mennyben örülnek egy bűnös ember megtérésén.
Saul megtéréséből kiderül, hogy semmi sem lehetetlen az Úrnak: gonosztevő a kereszten; Saul; a ciprusi Sergius Paulus római helytartó (ApCse113,7kk; 334. lecke); egy embernyúzó az orosz vagy román börtönben; hindu vezető Bali szigetén stb. Soli Deo Glória!

Csodálatosak az Úr útjai — Milyen sokat kellett Saulnak várnia, míg végre elkezdhette igazi munkáját! Összehasonlíthatjuk a 14 évet, amit Arábiában, Szíriában és Ciliciában töltött, azzal a negyven évvel, amit Mózesnek Jetrónál, az apósánál kellett eltöltenie. Isten mindkét szolgája számára az előkészület évei voltak ezek. Nem mindig sikerül úgy, ahogy várjuk. De Isten tervébe csodálatosan beleillik.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem (Egyháztörténelem)

• A megtérés: irányultság-változás. Az egész embert átalakítja. (***)
• Felkészülés az élethivatásra. A hosszúra nyúlt tanulás nehézségei. (***)
• Augustinus egyházatya megtérése. Részlet a Vallomásokból. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bemutatkozás a testrészek nevében. (*)
• Példázatos mese a test és a testrészek összetartozásáról. (*)
• Rövid hírek fogalmazása a történethez kapcsolódóan. (**)
• Ismerkedés a Braille-írással: „olvasás” a Braille-ábécé segítségével. (***)
• Beszámoló az eseményekről az egyik bibliai szereplő nevében. Dramatizált helyzetek. (***)
• A megtérés ábrázolása Ady Endre: Az Úr érkezése c. versében. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Dráma

• A látás, hallás, tapintás szerepe a tájékozódásban. Felismerő- és tájékozódó-játékok. (*)

Ének-zene / Dráma

• Mozgásos ének: „Kezem, lábam, térdem, talpam…”. (*)
• Felelgető énekmondás: „Megtért Pál…”. (**)

Vázlat:

tarzuszi Saul
szigorú farizeus
Gamáliel leckéje
a jeruzsálemi hívek üldözése (István)
„Istenért rajongó”

levél a főpapoktól
Damaszkusz — híveket elfogni
Damaszkusz közelében — fény és hang:
„Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
„Ki vagy, Uram?”
„Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”
feladat: „menj be a városba”

három napig vak
nem eszik, nem iszik — imádkozik
Anániás — fél Saultól
Saul az Úr választottja:
elviszi az evangéliumot a pogányokhoz
Anániás Saulhoz megy
kézrátétel — Saul újra lát
Saul prédikál Damaszkusz zsinagógáiban
menekülés: kosárban a falról

Jeruzsálem — a gyülekezet fél Saultól
Barnabás az apostolokhoz viszi
Saul — bátran beszél az Úr Jézusról
ellenségei elől Tarzuszba megy

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!