219. Jézus megkísértése a pusztában

Üzenet – Téma:

* Jézus, a győztes.
* Az asszony utódja a kígyó utódja ellen.
* Isten igéje a legjobb fegyver.

Előzmények:

Az Úr Jézust János megkeresztelte a Jordánban. A Szentlélek, mint egy galamb szállt rá, a menny­ből pedig hang jelentette ki, hogy Ő Isten Fia, aki­ben gyönyörködik.

Történet:

Mindjárt azután, hogy János megkeresztelte Jézust, Ő „telve volt Szentlélekkel”. Ez azt jelenti, hogy a Lélek irányította gondolatait és cselekedeteit. A Szentlélek kivitte Őt a Jordántól a pusztába. Miért tette ezt? Hogy „megkísértse” Őt az ördög*. A kísértés a „kísértésbe vinni” régi alakja. A Miatyánkból ismerjük: „Ne vígy minket kísértésbe”. Ahogy Évát megkísértette a kígyó, a Sátán* az Éden kertben, úgy vitte most kísértésbe Jézust, hogy vétkezzék. Ha az sikerül, akkor nem lett volna szabadulás a bukott emberiség számára. Bűnös Közbenjáró semmit sem tehetett volna egy bűnösért.

Az ördög nem azonnal ment Jézushoz. Jézus előbb negyven nap és negyven éjjel* böjtölt, tehát anélkül, hogy evett vagy ivott volna, tartózkodott a forró pusztában, ahol vadállatokkal volt együtt. Végül megéhezett.

Akkor, amikor Jézus legyengült, ment hozzá a kísértő*. Ez figyelmeztetés a számunkra. Ha testileg nem vagyunk jó erőben, az ördög néha megragadja az alkalmat.

„Ha Isten Fia vagy”, provokálja az ördög Jézust, „mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” A „ha” szócska itt kételkedést jelent, és kihívást a bizonyításra. „Ha” igaz… így szólt a kígyó is Évához (1Móz 3,1): „Csakugyan…” Mindig ügyelnünk kell ezekre a „ha” kérdésekre. Aláaknázzák bizonyosságunkat, megbízhatóságunkat, vagy, és ez a legveszélyesebb, Istenben s az Ő szavahihetőségében való hitünket is. Éhségtől* gyötörve Jézus bebizonyíthatta az ördögnek isteni hatalmát. Ha egykor a sziklából víz fakadt… miért ne tudná ugyanaz a hatalom a köveket kenyérré változtatni? A Sátán úgy tett, mintha elhinné, hogy ha Jézus Isten Fia, akkor azokat a köveket kenyérré tudná változtatni. A kísértés nagy volt!

Jézus válasza elutasító: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

„Meg van írva”, ez mindig a legjobb válasz. Mondhatjuk: Ez van Isten igéjében, a Bibliában. Az ilyen válasz mindig a teljes igazság, feltéve, ha a megfelelő textust jókor használjuk.

Nem a kenyér a legfontosabb, ez idézet az 5Móz 8,3-ból. Ahogy az Úr egykor az izráelitáknak megígérte a pusztában, hogy eltartja őket – negyven éven át adta nekik naponta a mannát –, úgy hatalma szavával tudott gondoskodni arról is, hogy Fia ne haljon éhen a pusztában. Isten szava, ígérete elég.

Szegénység, éhség, vagy bármi kellemetlenség nem szabad, hogy arra csábítson, hogy megszegjük Isten parancsait, és kételkedjünk az Ő hűségében.

Az ördög kicsit levert volt Jézus válasza után, de még nem adta föl. Magával vitte a jeruzsálemi templomhoz. Ott a templom párkányán („ormán”) a következőt ajánlotta Jézusnak: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”

A Sátán megint azzal kezdte a támadást: „Ha Isten Fia vagy…” Most is olyan ravasz volt, hogy a Bibliából idézett egy textust, mégpedig a Zsolt 91,11 és 12-ből. Pár szót azonban kihagyott: „minden utadon”. Bármit teszünk, vagy bármi történik velünk, akárhol vagyunk is, angyalok vigyáznak ránk. Ott vannak, amikor a halál közeledik, ha szívből tudjuk mondani, ami a Zsolt 91,9-ben van: „Az Úr az én oltalmam…”(Károli Biblia). De a „minden utadon” szavak még mást is tartalmaznak: azoknak olyan utaknak kell lenni, amelyek nincsenek ellentétben Isten akaratával. Akkor vezetnek bennünket kézen fogva az angyalok. Van még más hibás is abban, amit az ördög mondott. Úgy tüntette fel, mintha ez a textus csak Jézusra vonatkozott volna. De ez egy általánosan érvényes ígéret, minden szentre vonatkozik a földön. Az összefüggésükből kiragadott bibliai textusoknál jó, ha mindig megnézzük annak másik jelentését is, hogy ne essünk tévedésbe, vajon arra céloz-e valóban a Szentírás, amire gondolunk.

Ha Jézus leugrott volna a templomtetőről, és az angyalok valóban megoltalmazták volna, akkor Ő lett volna a nap hőse. Nagy lett volna a földi dicsősége, de mint minden dicsőség a földön, rövid ideig tartott volna. Ilyen események gyorsan feledésbe mennek… Jézus újból igével válaszol (5Móz 6,16), mivel egy bibliai textus megmagyarázhat egy másikat: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.”

Ebben az igében Mózes arra emlékeztette a népet, hogy az Urat Masszánál és Meribánál megkísértették, amikor általa felszólították, hogy vízről gondoskodjék, mikor az, emberileg szólva, lehetetlen volt. Nem jó az Urat felszólítani, hogy gondoskodjék rólunk. Azonnal az a veszély fenyeget, hogy a „saját utunkon” járunk, a kormányt a saját kezünkbe vesszük, de azzal a gondolattal, hogy Isten megoltalmaz bennünket. Ez vakmerőség!

Kellett volna, hogy az Atya Isten parancsot adjon angyalainak, védelmezzék a Fiát? Hiszen ezt tették addig is. Ők Krisztus szolgái voltak. Ezt nem kellett vakmerőséggel bizonyítani.

Az ördög megint veszített. De még nem adta föl. Fölvitte Jézust egy igen magas hegyre. Onnan megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. Hogy az ördög ezt megtehette, azt bizonyítja, hogy nagy hatalmat kapott Istentől. Ezt arra használta fel, hogy megpróbálta Isten Fiát bűnre csábítani.

Egy bűn, mely sokszor előfordul, és amelyből sok másik bűn származik, a gőg, mely hatalomra vagy gazdagságra vágyik. Erre próbálta az ördög Jézust rávenni. Azt kínálta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.”

Egyszóval… kicsit leborulni az ördög előtt! Akkor nem lenne szükség vállalni Jézusnak azt a harcát, hogy mint Király uralkodjék a földön. Akkor elmaradhatna mindaz a szenvedés, mely rá vár, és amellyel a Sátán tisztában van! De akkor mindig lenne egy sereg ember, aki nem szabadulna meg bűnadósságától. Az ország, melyet a Sátán Jézusnak megmutatott, a nyomorúság országa lenne a bűn miatt: háborúk, irigység, elnyomás, éhség. Az ország, melyet Jézus egy pillanat alatt „megszolgál”-hatna, földi ország volna. Szó sem lenne a mennyek országáról, még kevésbé arról, hogy az örökkévaló. Végül: istentelen ország lenne, melyben Jézus, mint a Sátán legelőkelőbb cinkostársa uralkodnék. De nem kell félni! Jézus ezt a csábító ajánlatot nem fogadhatta el. A Sátánt imádni bűn! Jézus sohasem vétkezett; legyőzte a legördögibb csábítást is.

Halljuk csak, milyen utálattal teli és jogos haraggal válaszolt: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva (5Móz 6,13): Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ez a válasz rendíthetetlenül szilárd volt, mint egy szikla a hullámokkal szemben. Nem volt vita vagy magyarázkodás. Jézus szigorúan tartotta magát a törvényhez, a legfőbb parancshoz, melyet az emberiség Istentől kapott: az Urat imádd, és csak neki szolgálj!

Ez ellen a Sátán nem tudott semmit sem felhozni. Vereséget szenvedett Isten engedelmes Fiától! Ezért olvassuk azt: „Ekkor elhagyta őt az ördög…” Jézus szavainak ereje visszavonulásra kényszerítette. A hatalom és a dicsőség csalétke, mellyel a Sátán tízezreket elcsábított, és elcsábít még most is, Isten Fiára semmi hatással nem volt.

Ne gondoljuk, hogy az ördög fölhagyott az Úr Jézus elleni támadással.

Az első nagy harcot Jézus megvívta. Ezt a küzdelmet egy számunkra láthatatlan ellenséggel, a Sátánnal vívta. Mennyit kell még küzdenie majd látható ellenségekkel, emberekkel, akik nem akarnak benne hinni…!

Amikor az ördög távozott, angyalok mentek oda Jézushoz, hogy szolgáljanak neki. „Angyalok mentek oda…”, ez azt jelenti, hogy a Sátán kísértési kísérletei alatt egy bizonyos távolságban voltak. Ezt a harcot Jézusnak magának kellett megvívnia. Így vívta meg a nagy harcot egyedül a Golgotán is.

De most, a Sátán távozásával az angyalok odamentek az Úr Jézushoz, hogy szolgáljanak neki. Nem egy, hanem sok angyal volt ott. Ahogy egy fejedelmet körülvesz a szolgák serege, úgy vették körül Isten Fiát a szolgái, és gondoskodtak róla. Lehet, hogy élelmet hoztak neki. Nem tudjuk. Nem is számít. Arra kell gondolnunk, hogy ezt a történetet csak azért ismerjük, mert az Úr Jézus elmondta tanítványainak.

Jegyzetek:

Sátán, ördög, kísértő – A Sátán név jelentése: ellenség, üldöző, vádoló. Ő Isten és az ember legfőbb ellensége, aki mindent megkísérel azért, hogy Istennek az emberrel kapcsolatos tervét meghiúsítsa. Eredetileg maga is jó angyal, aki Isten ellen lázadva elbukott. Történetünk további két nevet használ személyére (ördög, kísértő), de még további nevek, kifejezések is jellemzik őt a Bibliában.
Pl.
– az ősi kígyó (Jel 12,9)
– az egész földkerekség megtévesztője, elhitetője (Jel 12,9)
– a gonosz (Mt 13,19.38)
– embergyilkos kezdettől fogva (Jn 8,44)
– a hazugság atyja (Jn 8,44)
– e világ fejedelme (Jn 12,31)

Negyven nap és negyven éjjel – Mózes negyven nap és negyven éjjel volt a Sínai hegyen. Föltételezhetjük, hogy ez alatt az idő alatt semmit sem evett. Isten közelsége erőt adott neki (lásd 2Móz 34,28). Illés is ennyi ideig volt a pusztában, úton a Hóreb hegyéhez. De ő előbb evett abból az ételből, és ivott abból a vízből, melyet az angyal adott neki (lásd 1Kir 19,5–8; 139. lecke). A negyvenes szám a teljességre utal.

Éhség – Az éhség éles kard, szokták mondani. Aki valóban éhes, mindent föláldoz azért, hogy valami ennivalót találjon vagy kapjon.
Amikor az embert éhség gyötri, olyan, mintha a gyomrában tátongó seb volna. Az ilyen emberek gyakran földet esznek, hogy megszabaduljanak az éhség kínjától. De könyörtelenül bekövetkezik a halál.

Énekek:

Református énekeskönyv: 119:67; 171; 231:1; 338:1–2; 390; 463:1–4; 471:1–4
Jertek, énekeljünk!: 226:1; 228:1–3
Harangszó: 48:1–2; 49:5–7
Dicsérjétek az Urat!: 8; 83:2; 154:1–2
Erőm és énekem az Úr: 100:1.3; 139

Megjegyzések:

Jézus, a győztes – Ebben a történetben tanúi vagyunk egy olyan küzdelemnek, melyből Krisztus kerül ki győztesen. Az ördög ravaszságaira készek a válaszai. Így akar minket is védelmezni a sátáni hatalmak ellen, akik harcolnak velünk. Ebben a harcban nem a magunk erejével fogunk győzni, hanem mindig Ő lesz, aki győzni fog.
Ádám és Éva elbukott a Paradicsomban; az Úr Jézus, a második Ádám ellene állt a kísértésnek, a pusztában is, sőt negyvennapi és negyven éjjeli böjt után is!

Az asszony utódja a kígyó utódja ellen – A bibliai vonal visszavezet bennünket az 1Móz 3,15-höz, ahol a Úr harcot hirdet a Sátán, a kígyó utódja, és Éva leszármazottja, az asszony utódja között. Ennek a harcnak még nincs vége. Bár a Sátán feje szétmorzsoltatott, amikor Jézus a halált legyőzte. Amíg a föld fennáll, folyik a harc a kegyelem és a pusztulás, Krisztus és a Sátán között.
Isten népének a szívében is tombol ez a harc, amíg ők örökre biztonságban nem lesznek Jézus karjában. A hívők számára a halál nem a bűn büntetése, hanem meghalás a bűn számára, és átmenet az örök életre!

Isten igéje a legjobb fegyver – Csak úgy kiragadni textusokat összefüggésükből, és azokat „fegyver”-ként használni, annak semmi értelme, és nincs is hatása. Gondosan kell bánnunk Isten igéjével. Nagyon fontos az alapos bibliaismeret! Jézus tanultsága is láthatóan jó volt. Soha nem beszélhetünk eleget a gyermekeknek és az ifjúságnak a Bibliáról, és olvastassuk s tanulmányoztassuk azt velük! Ki tudja, milyen harcban lesz majd szükségük később erre az ismeretre! Az is fontos, hogy semmit ne kételkedjünk Isten igéjének igazságában. Az ellenfél esetleg szívesen felhasználja a kételkedést, hogy rábeszéljen arra.
A Bibliát különféle szekták is használják fegyverül. Gondoljunk csak a jehovistákra. Bibliaismeretük valójában csekély, mert csak olyan textusokat ismernek, melyek tévtanuk bizonyítására szolgálnak.
Az Úr Jézus számára egyetlen bibliai könyvből (5Móz) vett textusok elegendőek voltak arra, hogy legyőzze az ördögöt. Nekünk 66 bibliai könyvünk van: milyen hatalmas fegyver! Nagyon jó az, ha a Szentírást magával a Szentírással vetjük egybe, és az egész Bibliából indulunk ki. Az ördög gyakran keveri bele Isten igéjének igazságába a hazugság mérgét, hiszen ő a „hazugság atyja” (Jn 8,44).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki)

• A bűn „természetrajza”. Kívánság (vágyak, szükségletek) – kísértés – bűn, vétek. Önismeret: Kísértéseink. Hogyan fegyverkezhetünk fel és harcolhatunk a kísértések ellen? (***)

Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet) / Történelem

• Építészettörténet: az Ókor kiemelkedő építészeti alkotásai. Egyiptomi, mezopotámiai, görög és római építészet. (***)
• Az ördög-ábrázolások antropomorfizmusa. (***)
• Vizuális kommunikáció: Gondolati tartalmak (tiltások, figyelmeztetések) képi sűrítése: KRESZ táblák készítése kísértéseinkhez. (***)

Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Tipikus tájak: a puszta fajtái. A puszta és a sivatag különbsége. (***) Milyen fajta puszta Júdea pusztája? Lehet-e ott élet? Milyen állatfajok élnek meg ott? (Lásd a 217. leckében Keresztelő János táplálékát!) Milyen a növényzete? Mutassunk rá, hogy a palesztinai puszták egészen mások, mint pl. a Szahara. Mit jelenthet étel és ital nélkül eltölteni a pusztában akár csak egy napot?

Vázlat:

Jézus – puszta – 40 nap és éjjel – megkísértés – ördög (Sátán)
a. kövek – kenyerek – „nem csak kenyérrel”
b. leugrás a templomtetőről – angyalok – „Istent nem kísérteni”
c. az ördögöt imádni – országok – „csak Istent imádni”

az ördög elmegy
angyalok szolgálnak neki

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/219. Jézus megkísértése a pusztában – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 867.63 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!