204. Hogyan vélekedett sok zsidó a Messiásról?
Üzenet – Téma:
* A téves hit eltávolít a Krisztustól.
* A hit egyik legfontosabb eleme a Szabadítóra várás.
Előzmények:
A babiloni fogságból való hazatérés után hosszú, nehéz időt élt át a zsidó nép. A perzsák uralma alatt nyugton hagyták őket. Később az egyiptomi korszak következett, majd a szír fennhatóság. Végül Palesztinát a rómaiak kerítették hatalmukba.
Történet:
A különböző uralmak idején nagyon nehéz volt a zsidók élete. Ennek különféle követkézményei lettek.
A nép egy része alkalmazkodott az uralkodók kívánságaihoz, ami miatt az istentisztelet és Isten törvényei kényszerhelyzetbe kerültek; mások elleneszegültek az idegen uralomnak és befolyásának. Gondoljunk csak a Makkabeusokra, akik hevesen védekeztek a szír-hellén befolyás ellen.
Természetesen minden zsidó ismerte a Messiás eljövetele iránti régi vágyat. Még nem mentek feledésbe az Úr ősatyáknak tett ígéretei, Ézsaiás, Jeremiás, Dániel, Hóseás, Mikeás, Zakariás és Malakiás próféciái, valamint a zsoltárokból való különböző textusok, melyek a Szabadító eljöveteléről és feladatáról szóltak. (Lásd a „Kijelentések” jegyzetet) A zsidóknak mégsem volt teljes képük az eljövendő Szabadítóról. Az elnyomás miatt sokan állandóan egy nagy vezér után vágytak, aki a népet megszabadítja, és Dávid régi birodalmát visszaállítja. A Szabadítónak Dávid fiának kell lennie (Ézs 11,1). Isten vele lesz (mint Immánuel: „Velünk az Isten” (Ézs 7,14), Jeruzsálemet teszi a visszaállított birodalom központjává, minden ellenséget elűz, és a nép nyugodtan élhet szőlője és fügefája alatt. Békesség Fejedelme lesz (Ézs 9,5), de képzeletükben ez földi békesség fejedelmet jelentett.
Kétségtelen, hogy ez csak vágy! Az eljövendő Messiásról szóló többi kinyilatkoztatást sok zsidó nem vette komolyan. Például azt, hogy a Messiás király és pap is lesz, mint Melkisédek (1Móz 14,18; Zsolt 110,4). Főleg azok a jövendölések nem tetszettek a zsidóknak, hogy a Messiás szenvedni fog, mint bárányt viszik vágóhídra, hogy száját nem nyitja ki, mint juh tűri, hogy nyírják (Ézs 53,7). Átsiklottak afölött a jövendölés fölött is, hogy a várt Fejedelem sebeket kap, összetörik, megkínozzák, megverik és elnyomják Őt (Ézs 53,4–5).
Sokan elfelejtették, hogy Ő lesz a Próféta, Akiről már Mózes az 5Móz 18,15–19-ben írt.
A gondolat annyira az ország és a nép felszabadítására irányult, hogy a legtöbb zsidót nem érdekelte a Messiás eljövetelének lelki oldala. Ehhez járult még, hogy az idők folyamán a zsidók tetteiben a törvény megtartása egyre fontosabb helyet kapott. Azt gondolták, hogy a törvény megtartása által helyet biztosíthatnak maguknak a mennyben. Ennek az lett az eredménye, hogy az embereknek nem volt szüksége bűnből Szabadítóra. Nem mondott az számukra semmit, hogy általa juthatnak be a „mennyei Kánaánba”, Ő az „égi Manna”, hogy Ő fog meggyógyítani a bűnből, mint ahogy egykor a pusztában a rézkígyó jelképe volt a bűn tüzes és halálos harapásából való gyógyulás lehetőségének. De még jobban meglátszott ez abból, hogy az istentisztelet nagyon formális lett, hogy az áldozati állat megáldozását, a vér kiontását az emberek nem tekintették a Messiás nagy szenvedése kiábrázolásának, melyről Ézsaiás jövendölt. A formaság fölébe kerekedett a lényegnek, a tartalomnak.
Különösen a Krisztus földi vándorlása előtti utolsó években voltak nagy hatással a nagyon törvényeskedő farizeusok a népre. Ezért sok zsidó élt formálisan a törvényhez hűen, de hogy szív szerint is, az kérdés. Éppen ez a tény vitte őket egyre távolabb a szövetség Istenétől, és annak a szövetségnek az üdvígéretétől, amit az Úr Ábrahámmal megkötött (1Móz 12,3: „…általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”)
Jó dolog volt, hogy a zsinagógákban – a zsidó imaházakban, melyek egyúttal iskolák is voltak, – az írások „alsó fokú” oktatására nagy gondot fordítottak. (Az első szó, melyet a zsidó fiúk olvasni megtanultak, a JHVH=Jáhve, az Úr volt.) Így a Krisztus eljövetele előtti utolsó nemzedék jól megismerte a törvényt és a prófétákat. Keresztelő János és az Úr Jézus is kapcsolódhattak tehát beszédeikben ezekhez.
Tanulni vágyó tanítványok egy rabbi köré csoportosultak, ahogy a tanítót nevezték, és ő, az írás- és törvénytudó, „magasabb” ismeretekre tanította őket. Így érthető, hogy amikor Keresztelő János elkezdte munkáját, köréje is gyülekeztek tanítványok (tanulók). Senki sem találta később különösnek, hogy a Názáreti Jézusnak is számos tanítványa volt. Egyébként a régi időkben is voltak prófétaiskolák; gondoljunk csak Elizeus munkálkodására egy ilyenben. Ezek azonban inkább lelki, mint értelmi dolgokkal foglalkoztak.
Éppen ez a rajtuk uralkodó „pogányság”-tól való elfordulás szülte a zsidóság körében a nacionalizmust. Ez gyűjtött sokakat egyre szorosabban a törvény és a próféták köré, és késztetett arra, hogy a templomi istentiszteletet szenvedélyesen, sőt fanatikusan gyakorolják. Nagy gondot fordítottak a kötelező zsidó ünnepekre is – a húsvétra, a hetek ünnepére, a pünkösdre, a sátoros ünnepre –, s más ünnepekre, mint a templom újjáépítésének emlékünnepére, a púrim-ünnepre. Az emberek tehát ellenállóknak érezték magukat a megszállókkal szemben. Éppen ilyen ünnepeken fordultak elő elég gyakran zendülések. A Földközi-tenger körüli országokból seregestől jöttek a zsidók Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek az ünnepeken. Az ApCsel 2-ben olvashatunk erről. Az „idők teljessége” azonban, az az időpont, amikor a Messiás eljön, csak kevesek számára volt valóban élő fogalom. Ez abból is látszik, hogy a főpapok és írástudók háta nem lett libabőrös, amikor meghallották, hogy a napkeleti bölcsek látták a zsidók újszülött királyának a csillagát (Mt 2,4–6). A Mik 5,1 kötelességszerű közlése mutatja ezt. Nem mentek el Betlehembe, hogy megnézzék a csodát! Csak kevesen várták „Izráel vigasztalását” és „Jeruzsálem megváltását” (Lk 2,25.38). Az olyan egyszerű, nem számító emberekhez, mint a betlehemi mezők pásztorai, jutott el a hír (Lk 2,8–18). Ez bizonyítja, hogy ők is várták a Messiás eljövetelét.
Jegyzet:
Kijelentések – Gondoljunk csak a következőkre: 1Móz 3,15; 1Móz 12,2; 1Móz 49,10; Ézs 7,14; Ézs 9,5; Ézs 11,1; Ézs 40,1–11; Ézs 53; Jer 31,15; Dán 9,24; Hós 11,1; Mik 5,1; Zak 9,9; Mal 3,1–3. Továbbá a következő zsoltárokból vett textusokra: 2,7; 68,19; 72,5; 89,1–5; 98,1–3; 110,1–4; 132,11–17. Ezeket a Krisztus eljöveteléről és üdvtettéről szóló ismert kijelentéseket a csoportban kikerestethetjük és elolvastathatjuk.
Énekek:
Református énekeskönyv: 47:1.3–4; 72:6; 89:1.3; 98:1–4; 301:1–8; 303:1; 308:1–2
Jertek, énekeljünk!: 2; 104; 110; 127; 198
Harangszó: 3; 4; 47
Dicsérjétek az Urat!: 18; 40; 61; 93; 99; 101; 102
Erőm és énekem az Úr: 21; 39; 72; 75; 76; 82; 103
Megjegyzések:
Téves hit – Néhány keresztyén istentiszteletében nem mindig Krisztus áll a középpontban. Formalizmus, törvényeskedés és álszenteskedés zárják el az Üdvözítőhöz vezető utat. Az a gyülekezet, melyben kevés hely van Számára, halott gyülekezet. A személyes hitéletből is gyakran hiányozhat az igazi békesség, mely csak Krisztusban található. „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31) Fontos a Krisztussal való személyes kapcsolat. Különösen ezt hangsúlyozzuk a gyermekeknek!
A Szabadítóra várás – Az ortodox zsidóság még mindig a Szabadítóra várást tartja a hitélet lényegének. De ezt mégis nehéz mindig megtalálni náluk. A szent bibliai iratok tanulmányozása háttérbe szorul a Talmud, a régi korok tudós rabbijainak írásai mögött, melyek voltaképpen az Ószövetséghez fűzött széljegyzetek. Ne essünk tévedésbe: az ortodox zsidók nem azért tartják távol magukat a keresztyénektől, mivel azok Krisztust vallják, hanem, mivel azt gondolják, hogy főleg a keresztyének azok, akik a zsidók iránti gyűlöletüket évszázadokon át szóval és tettel mutatták meg, őket kegyetlenül üldözték, és kínozták. A Szabadítóra várás az őszintén hívő keresztyének számára vágy arra, hogy Krisztus eljöjjön a szívükbe, minden ember szívébe (gondoljunk Krisztus missziói parancsára, és arra, hogy Krisztus visszajön az ég felhőin).
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (A NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat
- A zsidóság Európában és Magyarországon a II. világháború előtt és után. Izrael állam. A Holocaust és hatása. A zsidó vallás irányzatai. Zsidó szokások és ünnepek. (***)
- Írásbeli tanulmány(t) vagy szóbeli beszámoló készítése valamelyik fenti témához a könyvtárban búvárkodva. (***)
Emberismeret (Osztályfőnöki)
- Hit és erkölcs. (***)
Hogyan kell élnünk keresztyénként, remélve és várva, hogy Krisztus eljön a szívünkbe és sok más ember szívébe is? Hogyan éljünk Krisztus visszajövetelére várakozva? Hogyan hat ez mindennapi magaviseletünkre, választásainkra, döntéseinkre, cselekedeteinkre és hitéletünkre?
Vázlat:
Makkabeusok
Messiásvárás – inkább földi, mint mennyei
földi békebirodalom
Próféta
Pap
Király
a törvény a középpont
néhány egyszerű dolog: Messiás – Üdvözítő
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!