Róm 15,1–21

Az, hogy nem élünk a másik ellen, még nem jelenti a parancsolat betöltését. Ennél itt sokkal többről van szó.

Azt kell megtanulnunk, hogyan tudjuk befogadni, elfogadni a másikat. Sokszor nehéz elképzelni, hogy a másikat lehetne szeretni. Azt is nehéz elképzelni, hogy a másikat hogy szeretheti Jézus. Szerintünk csak úgy lehet keresztyénnek lenni, ahogy azt mi megértettük, s ezért ha valaki másként értette meg, akkor elítéljük. Szembeállítjuk magunkkal, s azt mondjuk, hogy valamelyikünké nem igaz. Pedig ha a bibliai példákat egyszerre gondoljuk magunk elé, akkor látnunk kell, hogy volt Mózes, de volt Jefte is, Dániel és Dávid is. S mindőjüket szerette és használta az Isten.

Ugyanilyen fontos dolog, hogy amiről a másik úgy nyilatkozik, őt bántja bennünk, azt hagyjuk el. Nem megsértődve, hanem a szeretet szabadságában. Ha erről mi nyilatkozunk, mondjuk azt, hogy „minket zavar”, s ne rögtön azzal jöjjünk, hogy ez „biztos Isten akarata ellen van”. Mert az már ítélet.

Korán reggel meríts egy csöppnyi fényt a Fényből: gyöngyszemmé kristályosul kezedben. Aztán indulj – és a szeretetsugarak majd elvezetnek ahhoz, aki szenved; vigasztald, emeld fel, míg fájdalma nem szűnik, s eggyé lesz a két szív.

Balázs Károly

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 13

„Légy résen!” – köszönnek egymásnak a cserkészek. Gyermekkoruktól tanulják, hogyan kell okosan eligazodni olyan körülmények között, amelyben nem otthonosak. Találékonyak lesznek, s figyelmesek.

Ez két nagyon fontos keresztyén tulajdonság is egyben – mely annak a tespedésnek, megalkuvásnak pont az ellentéte, ami ránk jellemző. Ahogyan az előző fejezet a testvéri közösségben való forgolódást, úgy ez a világban való mozgásunkat szabályozza. Három fontos magatartásforma jelenik meg itt is:

1/ Engedelmeskedjetek – a világ mindenféle hatásai között komoly döntéseket igényel, mit is jelent az engedelmesség!

2/ Ne tartozzatok! – egy keresztyén éljen abból, amije van, s azzal is úgy, hogy szeretetéből jusson mindenkinek. A törvény megtartására, de ennél többre is!

3/ Öltsétek magatokra a Krisztust – ahol megjelenünk, ott mintha Krisztus jelenne meg. Ez vonatkozik külsőnkre, belsőnkre, szavainkra, tekintetünkre, tetteinkre. Nem álcaként kell, hogy „rajtunk legyen”, hanem belülről kisugározva ennek természetességét, hitelét. Találékonyan és figyelmesen! Résen állva.

A szavak maguktól törnek elő, folyékonyan, úgy hogy mintegy a Lélek pezseg elő belőlük, élnek. Így kell igazán lélekből és valóságból dicsérni Istent!

Luther Márton

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 12,1–21

Három lényeges eleme van az istentiszteletnek személyes értelemben. Ha ez a három megvan a tagokban – akkor a közösség is működőképes. Ha nincs meg, akkor nagyon nehéz lesz a gyülekezetben együtt szolgálni. A „logikus” istentisztelet részei:

1/ Szánjátok oda testeteket – az áldozat minden istentisztelet fontos része. Enélkül nem mehetünk Isten elé. Itt nem a „lelki áldozat”, hanem a test odaszánása a fontos. Ez meg kell történjen naponta, ezt jelenti az „élő, szent” kifejezés.

2/ Ne igazodjatok e világhoz! – az istentisztelethez az is hozzátartozik, hogy abbahagyom a rossz szabásmintákat, sémákat, amelyekhez eddig igazodtam, divatmajmolást és mindenféle rossz szokásokat, sodortatást a világ elvárásaival, melyek belopóztak gyülekezeteinkbe is.

3/ Változzatok meg elmétek megújulásával – értelmünk döntése is ez, s felfogásunk, gondolatmenetünk fordul meg általa. Érzékenyebbek leszünk annak felfogására, mit akar Isten.

Ha mindezek nem történnek meg, akkor a gyülekezetben is egymás ellen harcoló, egymást megszóló, de engedelmeskedni nem tudó, Istenre minimális időt fordító emberek lesznek jelen, s akkor csak tapogatózunk az Isten akaratára vonatkozóan.

Elveszett nap az, amikor a Gonoszt le nem győzted, jót nem tettél, szépet nem láttál, nemest nem éreztél, mély dolgot meg nem ismertél, nagy dolgokra nem vágytál, senkit nem szerettél, csak panaszkodtál és zúgolódtál. Egy napot így elvesztettél.

Szabó Imre

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Róm 9,1–33

Pál mellett lelkiismerete tanúskodik, hogy nem felebarátai ellen szól. Amikor Izráel sorsát elmondja, maga is fájdalommal fejti ki, hogy inkább magának kívánja az átkot, ha ezzel őket megmentheti – de ki kell mondania értük, és nekik, hogy Isten döntése alapján a kegyelem mindenkié lett. Nem a testi származás dönti el többé az üdvösség kérdését, s nem a törvény betöltése, mert Isten a hit általi utat készítette el már Ábrahámban.

Akinek „utóda” által már mindenkinek megnyílt az út az üdvösségre: Isten leszűkítette az utat. Egészen keskeny lett az ösvény. Nem elég már a törvény, sem a próféták, sem az ígéretek – csak a Fiú. „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6)

Kezében olyan az ember, mint a fazekas kezében az agyag, ha akarja, szép, hasznos edény lesz belőle, ha akarja, harag edénye. Nem elveti őket, hiszen a kezében tartja, de harag edényeinek formálja, mert most be kell gyűjtenie a többieket. Eljön az ideje az ő „begyűjtésüknek” is.

A kivezető utat Jézus mutatta meg nekünk a hazugságok úttalan káoszából. Az Ő személyében valamennyien meghívást kaptunk Isten országába, ami maga az igazság, a szabadság és az önzetlenség. Az igazság ezért sose lehet türelmetlen vagy támadó, és sose irányulhat senki ellen.

Pilinszky János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024