Zsolt 19,8–15

Lehet a parancsolat tükör, hogy elvezessen a bűnlátásra. Lehet korlát, melyet szó szerint veszünk komolyan, s keressük, hogy akkor mit nem szabad? Lehet folytonos szembesülés, annak keresése, hogy „most” mit kell értenem belőle. Kálvin János minden vasárnap felolvastatta a templomban a Tízparancsolatot, hogy mindenki megtanulhassa. Vannak, akik lerövidítik az eredeti bibliai verseket, s átfogalmazzák, hogy úgy még egyszerűbb legyen. (Ez a parancsolat egy az egyben eltűnik tanításukból!) Pedig már eddig is mennyi mindenre vezetett el, hogy szóról-szóra kerestük értelmét! Vannak, akik a magyarázatokkal, hogy valójában mit is szabad, s mit nem: 613 másik parancsolatot adnak kiegészítésül.

A 10 igét maga Isten írta le saját kezűleg (2Móz 32,16). Ezért a parancsolatoknak egyetlen értelme van: azokat szívünkbe írni! Méghozzá abban a formában, ahogy leíratott. Gondolkodni, beszélgetni róluk, hogy keressük a valódi helyüket egész életünkben. A parancsolatokat ŐRIZNI kell, mert soha ki nem meríthetjük gazdagságukat, egész életünkben új és új értelmük nyílhat ki. Ezért tanítani kell, amit megértettünk, hogy mások is tovább gazdagítsanak minket a maguk élettapasztalatával. Minden újabb nemzedék csak felfedezheti, amilyen ígéreteket azokban Isten elrejtett!

Mit kezdjünk a parancsolatokkal? Olvasd el újra az 5Móz 6,4–9 verseit! Gondold végig, hogy milyen módszereket ajánl a parancsolatok megőrzésére!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

 

Ódor Fanna böjti kötetét egy húsvéti írás zárja, és kacagó öröm.

Ezzel kívánunk minden kedves olvasónknak áldott Húsvétot.

 

 

Ódor Fanna
SZÍNE-VISSZÁJA
Böjti morzsák
Bódi Kati grafikáival

 

Ódor Fanna

Kelj fel!

 

Ráhel nagyon boldog volt, hogy ők is felmennek az ünnepre a templomba. Talán ez lesz az utolsó, hogy a szüleivel mehet, jövőre már biztosan férjhez adják. Utoljára lehet a gyermekek között. Persze, a nagylányok között fog menni, és tudja, hogy a fiúk figyelni fogják őket, de úgy érezte, ez még gondtalan zarándoklat lesz. Édesapja nagyon féltette őt, mióta majdnem elveszítette, de sokáig nem várhat a férjhezmenetellel.

Jeruzsálemben előkelő szállást kaptak, hiszen édesapja mégiscsak egy zsinagógai elöljáró volt, még ha messzi kis városé is.

Ráhelt, aki a kicsi vidéki zsinagógához szokott, mindig lenyűgözte a templom pompája. Mégis távolabbinak érezte a Mindenhatót itt, mint otthon. Túl sok volt itt az ember, és túl nagy a zsivaj. Az áldozatbemutatásokat sem szerette. Kisebb korában el is ájult, amikor látta, ahogy a bárányokat levágják. Azt gondolta, hogy Isten egy kegyetlen gyilkos, és félt Tőle. Ezt persze senkinek nem merte elmondani. Nem értette, miért kell bárány az Istennek, hiszen minden az Övé. Nekik, embereknek, kell a hús, mert enniük kell, de Isten nem eszik.

A páskavacsorát viszont szerette. Igyekezett nem gondolni a hús eredetére. Szerette a szabadulás történetét, a finom ételeket, és hogy együtt van a család és a rokonok. A főváros zaját is szerette, csak Istent nem érezte.

Őt otthon érezte, Kapernaumban. Legjobban azt szerette, amikor hajnalban kiment a Galileai-tó partjára, és nézte a végtelenbe nyúló vizet. Mindig azt gondolta, hogy kicsiny életének búját, bánatát egy-egy hullám messzire sodorja tőle, és a távolban kisimítja. Bárhogyan is háborgott a szíve, mindig békességgel ment tovább. Hitte, hogy a Mindenhatóval találkozott. Azt képzelte, hogy egyszer ő is felfekszik a vízre a part közelében, becsukja a szemét, aztán a hullámok lassan beljebb viszik, és mikor újra kinyitja szemét, a hatalmas Isten ölelésében találja magát. Ilyenkor nem félt az Istentől.

Egyszer majdnem megtörtént. Beteg lett. Nagyon beteg. Mindenki kétségbeesett körülötte, de ő nem félt. Becsukta a szemét, és úgy érezte, a hullámokon fekszik… olyan békességes volt minden… aztán kinyitotta a szemét, és egy olyan szemet látott meg, amiben benne volt a végtelen. Azt érezte, hogy megérkezett. Aztán hallotta a hangot, érezte a kezekből belé áradó erőt, és tudta, hogy mindez valóság, hogy mindig is jól tudta, csak még nem most van az ideje. Nem ő ment az Istenhez, hanem az Isten jött el hozzá.

Most viszont teljesen összezavarodott. Édesapja, Jairus mesélte, hogy borzasztó dolog történt: azt a Jézus nevű rabbit, aki őt visszahozta a halálból, istenkáromlás vádjával elítélték. Már végre is hajtották az ítéletet, átadták Őt a rómaiaknak, akik keresztre feszítették.

Ráhel kirohant. Egyedül akart maradni a gondolataival. Szombat volt, messzire nem mehetett. És különben is hová menjen itt? Hol érezheti itt az Istent?

Korán lefeküdt, és amikor lehunyta szemét, megint azt képzelte, hogy a hullámokon fekszik, és egyre beljebb, beljebb viszi a víz. Minden olyan békességes volt, mint édesanyja ringatása gyermekkorában.

Amikor kinyitotta a szemét, még sötét volt, de a madarak már készülődtek az új nap köszöntésére. Hirtelen felpattant fekhelyéről, és kiosont a házból. Mennie kell. Kell találnia egy helyet, ahol ugyanezt érezheti. Itt sajnos nincsen tópart, de kicsi szíve húzta valahová.

A hűvös miatt magára kerítette felsőruháját, és elindult a néptelen városban. Úgy tervezte, visszaér, mire a családja felébred. Itt nem kellett korán kelni, mint otthon, hiszen nem volt semmi dolguk.

Tópart híján csendes ligetet vagy kertet keresett. Arrafelé vette útját, amerre ilyet látott.

Szívében a békességet meg-megzavarta a kétségbeesés egy-egy hulláma: ha Jézus meghalt, akkor semmi sem igaz abból, amit érez. Akkor ki fogja várni őt? Maguk alá fogják temetni a hullámok?

Még a könnye is kicsordult erre a gondolatra.

A következő hullám az értetlenségé volt: hogyan halhatna meg az, aki másokat visszahoz a halálból? Márpedig őt visszahozta. Már ott voltak a siratóasszonyok. Ő halott volt.

Arra eszmélt, hogy lábai a temetőkert felé viszik őt. Lassan jött fel a Nap. A távolban pár árny vált kivehetővé, asszonyoknak látszottak. Megnyugtatta a gondolat, hogy nincs teljesen egyedül, de nem akart csatlakozni senkihez.

Az út feletti kis dombon a pálmafák alatt pár fügefa virított. Ráhel gyomra nagyot kordult. Felkapaszkodott hát a dombra, óvatosan, hiszen a még harmatos füvön kissé csúszott a könnyed saru. Letépett egy fügét, letelepedett a fa alá, és nézte maga alatt az utat. Aztán elnézett a messzeségbe, látta megcsillanni a napot a templom arany tetején.

Beleharapott a fügébe. Szemét lehunyta, és arcán a Nap melegét érezte. A nyers, édes gyümölcshús jólesően áradt szét szájában, és valami különös örömmel töltötte el.

Kinyitotta szemét, hogy megnézze, milyen füge ez, és mi olyan különös ebben a napsütésben. Pillantása az útra esett, ahol egy fehér ruhás férfi állt. A ragyogás Tőle jött. A szeméből, amit Ráhel olyan jól ismert, hiszen egyszer nagyon közelről látta.

Amint a kislány felismerte, a férfi elmosolyodott. Szája nem mozdult, mégis hallatszott a hangja, éppen úgy, mint akkor:

– Leányka, kelj fel!

Majd áldásra emelve sebhelyes kezét, továbbment az úton.

Ráhel felpattant ültéből, és kacagva szaladt a szállásuk felé.

 

 

ApCsel 14,21–23

Az első keresztyének életgyakorlatában a böjt arra is lehetőséget adott, hogy valamilyen kérdésben választ, útmutatást kapjanak Istentől. Így választották ki nagy felelősséggel, böjttel és imádsággal az első missziói útra Barnabást és Sault (ApCsel 13,1–3). Vagy mai igénkben a vezetőket.

Életünk nagy kérdéseiben igen körültekintően kell eljárnunk. Szükségünk van tisztánlátásra, Isten vezetésére, hogy biztonsággal dönthessünk.

Isten ügyében járni nem kis dolog, ezért vannak lelkészek, akik vasárnap reggel mindig böjtölnek, hogy lelki táplálékkal töltődhessenek, s azt adhassák tovább a rájuk bízottaknak. Vannak hívek, akik az úrvacsorai istentiszteletre készülnek hasonlóképpen.

A test kívánságainak, indulatainak megtagadása, megfékezése csak akkor ér célhoz, ha figyelmünk valóban a lelki erőforrásokra irányul. Önmagában nem az „éhezés”, vagy önsanyargatás kedves Isten előtt, hanem a lelki dolgokra való teljes odaszánás. Erre válaszol Ő áldással: vezetésben, üzenetének megértésében, békesség-adásban.

Sokszor előfordult, hogy küzdöttem valamiért, mindenáron meg akartam nyerni, s nem sikerült. Ám ahogy elengedtem, s szabad kezet adtam Istennek, hogy adhatja, de akár el is veheti, általában nagyon hamar eldőltek az ügyek. Érdemes mindig „nyitott tenyérrel” imádkozni, s nem szorongatni kéréseinket, hanem úgy odaállni, hogy Isten azt vehessen ki belőle, s azt tehessen bele, amit akar. Így tud minket egyenes úton vezetni.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 17,14–21

Másokért böjtölni? Lehetséges ez? Igen, ez a böjtnek egy sokak által gyakorolt formája. Főképp az Ószövetségben olvashatunk erről (pl. Eszter 4).

Az ember lelke üres. Tölthető. Ezért nem mindegy, hogy kit enged be gondolataiba, mivel foglalkozik egész nap, mit őrizget a szívében. Nem mindegy, hogy ki mit olvas, mit enged meg magának fantáziálásában, véleménynyilvánításában, mit hallgat meg a pletykákból, mert ez mind „töltögetés”.

Amikor az ember böjtöl, akkor kiönti szívét, „mint a vizet az Úr színe előtt” (JSir 2,19), s engedi, hogy a benne lévő összevisszaságból rend legyen. Mert ha Isten Lelke tölt be, akkor minden lehetségessé válik. Amíg magammal vagyok tele, vagy mindenféle egyéb töltögetéssel, addig csak hitetlenül tudok szemlélni minden ügyet, s nem tudok másokon segíteni sem.

Így néztek a tanítványok az igében szereplő emberre és fiára. Jézus ezért világosan megmondja nekik, hogy ha van hely hitnek a szívükben, akkor tudnak segíteni.

A böjt egyfajta lehetőség, hogy átadjam Istennek a terepet, még nagyobb erővel töltse meg életemet – mások javára.

Ne fordíts semmi időt arra, amihez Isten áldását nem kérheted!

Lavater

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mt 6,1–18

Isten előtt kedves kegyesség: adakozás, imádság, böjt. Együtt a három. Nem egyik, vagy másik csupán, hanem így láncra fűzve, hármasban.

Mindegyik titokban, Isten, s nem mások szeme előtt gyakorolva.

Mi, reformátusok nem nagyon szoktunk böjtölni. Az adakozás és az imádság talán megkapja a megfelelő hangsúlyt istentiszteleteinken, de a böjtről nemigen szólunk. Pedig bizonyára nem véletlen, hogy a Hegyi beszédben együtt szerepel e három. Lehet, hogy meg kellene tanulnunk böjtölni? Hogyan kezdjük el?

Kezdjük úgy, hogy étkezés előtt hosszabban imádkozunk. Már ez is komoly önfegyelmet igényel. Egy másik alkalommal csak folyadékot vegyünk magunkhoz egész nap, pl. tejet vagy gyümölcslevet, s minden étkezési időben imádkozzunk. Nagyon vigyázzunk, nehogy rögtön ne együnk semmit, mert könnyen rosszul leszünk. Lényeges, hogy örömmel tegyük. Ha csak a korgó gyomrunkra tudunk figyelni, jobb, ha azonnal abbahagyjuk.

Urunk tanítása szerint a böjt olyan, mint egy „ünnep”. A Vele való közösség megélésének alkalma, melyből mindig gyümölcsök születnek. Ezért a böjtre lelkileg is fel kell készülni, előre végiggondolni mindazt, amiért gyakorolni kívánjuk.

Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem.

Pál apostol

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 58,1–11

Az rögzült meg az emberekben, hogy az a böjt, ha visszavonulva éhezünk, s legfeljebb kenyéren és vízen élünk. Kétségtelen, hogy ez az egyik leggyakoribb formája, de a böjt lényege szerint sokkal több ennél a külsőségnél!

Aki elolvassa a fenti igét, meggyőződhet róla, hogy a böjt: „szabaddá lenni valamire”. Megszabadulok egy rossz szokásomtól, hogy helyette Istennek tetszőbben élhessek. Megszabadulok csavaros gondolkodásom önmentegetésétől, hogy a bűnvallásban megtisztulhassak. Megszabadulok… megszabadulok… megszabadítok…

„Akkor felragyog világosságod” – azaz a böjt belülről fog fényleni. Nem azért nem ragyog bennünk, mert nincs böjtünk? Az ige szerint a böjt áldásai egészen különlegesek! Isten azért parancsolta, hogy magunkat megtagadva hozzá kerülhessünk közelebb!

Böjtöt kell tartanunk, hogy Isten előtt kedvesek lehessünk. Önimádatból, mások imádatából, bálványoktól szabadulni, hogy az élő Isten szavát megérthessük. Kezdjük el még ma!

Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe, csak magamtól a másik felé fordulásba: egy jó szót szólni, egy beteget felvidítani, valakinek kezet nyújtani, megköszönni az ételt, óvatosan csukni az ajtót, nem megsértődni szíre-szóra, becsületesen elismerni a hibát, szelíden szólni, együtt sírni, együtt örülni, mindenre kellő időt fordítani…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Meghasonlás támadt

ApCsel 15,36–41

Szinte hihetetlen, hogy ennyi év közös szolgálata után a két ember összekülönbözik. Barnabás meg tud bocsátani János Márknak, aki az első missziói útról visszafordult, Pál nem. Megszakad tehát a hatalmas közös munka, külön útra indulnak: Barnabás magával viszi Márkot (aki egyben az unokaöccse is – Kol 4,10!); Pál pedig új munkatársat kap, Szilászt. Pálék kapnak felhatalmazást a gyülekezettől, Barnabásék nem várják azt meg.

Ki hibázott? Pál volt túl makacs, vagy Barnabás volt engedékeny? A továbbiakban semmit sem hallunk Barnabás szolgálatáról, csak annyit, hogy Péterrel együtt Pál őt is meginti képmutatásáért (Gal 2,11–14). Visszavonatott tőle a Szentlélek világossága? A családi kapcsolat erősebb volt, mint Isten Lelkének vezetése? Bálvánnyá lett a családi kötelék, s eltérítette Isten szolgálatától?

Az ember könnyebben megbocsát családtagjainak, vagy olyan munkára hatalmazza fel őket, melyre nem alkalmasak. Sok vezető kerül ebbe a visszás helyzetbe, s romlik meg emiatt szolgálatuk. A családi kötelék nem kerülhet Isten vezetése elé! Istennek csak gyermekei vannak, unokái (unokaöccsei) nincsenek!

A küldetés abban különbözik minden más egyéb formájától életfeladatunk végbemenetelének, hogy Isten szabja meg, Isten „finanszírozza” és Isten irányítja. El is ő juttatja a jó végre.

Karácsony Sándor

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  ének, zene, ritmus, mozgásos játék, nyelvi feladat, játék, barkácsolás, kézművesség, képalkotás, vizualitás, természetismeret, 
Szervezési formák:  hittanóra, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, kézműves oldal, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Zsoltárok 126,1–3; Lukács 24,1–11; 1Korinthus 9,25
  • Intelligenciatípus: Zenei-ritmikus, testi-mozgásos, verbális-nyelvi, egzisztenciális, vizuális térbeli, természeti
  • Tevékenység: Énekes körjáték, beszélgetés, énektanulás, éneklés ritmikus hangszerkísérettel; koszorú készítése papírból, élő virágból, tojásokból

 

Koszorú, koszorú (Zenei-ritmikus, testi-mozgásos, verbális-nyelvi, egzisztenciális)

Ezt az énekes játékot inkább lányok játszották régen, de mi nyugodtan játszhatjuk vegyes csoporttal is. Egy valaki középre áll, a többiek körülötte kört alkotnak kézfogással vagy a karokat felemelve és összefonva. A kör lassan forogni kezd, miközben énekelnek:

Koszorú, koszorú,
Mért vagy olyan szomorú?
Azért vagyok szomorú,
Mert a nevem koszorú.

A dal végén a kör megáll, a középen álló pedig kiválaszt valakit, akivel helyet cserél.

Játék forrása, kottával

 

Vajon miért lehet szomorú egy koszorú? – Hallgassuk meg erről a gyerekek gondolatait!

Majd kérdezzük meg, mikor szoktak koszorút készíteni, koszorút kötni?

Az életünket végigköveti a koszorú:

  • gyerekkorban a virágkoszorú kötése még játék
  • házasságkötéskor a virágkoszorú a szeretetkapcsolat és szövetség jelképe
  • szülőként, nagyszülőként újra virágkoszorút kötünk a gyerekeknek, és meg is tanítjuk őket erre
  • ha versenypályán futunk vagy küzdünk, a győzelem jelképe a koszorú (1Kor 9,25)
  • utolsó koszorúnk a halottak búcsúztatásához kapcsolódik, ám a virágkoszorú (és a „hervadhatatlan” győzelmi koszorú) a feltámadás reménységére is utal

 

Hogy lehet a szomorúságból öröm? Ki az, aki átélte már, hogy nagy szomorúságot még nagyobb öröm követ? Aki szeretné, el is mesélheti ezt az élményt.

Isten népe is többször átélhette ezt. A babiloni fogságból való szabadulás a bánatot örömre fordította, amit a 126. zsoltár így énekel meg (1–3. v.):

 

Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr,
olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
és örömkiáltás volt nyelvünkön.
Ezt mondták akkor a népek:
Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!
Hatalmas dolgot tett velünk az Úr,
ezért örvendezünk.

 

Hasonló volt ehhez Jézus tanítványainak az öröme, ami a kereszthalála utáni gyászt és fájdalmat váltotta ujjongó örömre, majd adta tovább a népeknek. Erről szól Örvendezz, örvendezz, minden nép! című húsvéti énekünk (kottával együtt elérhető a címre kattintva):

 

Örvendezz, örvendezz, minden nép!
Vidd a hírt, vidd a hírt szerteszét:
Jézus legyőzte a sírok éjjelét! 

Sziklakő, sziklakő nincsen ott,
szólanak, szólanak angyalok:
Jézus húsvét hajnalán feltámadott!

 

Tanuljuk meg a dalt, és énekeljük valóban ujjongó örömmel és hangszeres ritmuskísérettel.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.

ApCsel 15,23–29

Az első apostoli zsinaton, amikor a zsidó-, és pogány-keresztyénség kérdéskörét tárgyalták, ott volt Pál és Barnabás is. Vallották, hogy Isten megnyitotta az utat mindenki felé. Nemcsak azok lehetnek Jézus követői, akik előtte zsidóvá lettek, hanem mindenki, aki megtér, s hisz Krisztus nevében. A zsinat döntése nem volt könnyű, hiszen később is sok gondot okozott az ószövetségi kijelentés magyarázata, követése a keresztyéneknek. Isten Lelkének azonban nem lehetett ellenállni.

Sok gyülekezetben azért volt ez probléma, mert a zsidók kisebbségbe kerültek, s jelentőségük csökkent. Úgy akarták a maguk tekintélyét megőrizni, hogy visszamentek a „kiválasztottsághoz”, a törvény megtartásához (pl. a galaták). Pál és Barnabás együtt vitték a levelet a döntésről, hogy Isten adta a nyitott ajtót. Azóta is sokan vannak, akik a törvény megtartásával kívánnak kedvesebbek lenni Isten előtt, „zsidóbbak a zsidóknál”, holott a mózesi hagyomány csak árnyéka az eljövendő Krisztusnak (Kol 2,16–17)! A törvényből sem szabad bálványt csinálni!

A szektaveszély ismertetőjegyei:

a/ „csak mi vagyunk az igazi egyház”, az összes többi felekezet tagjai elvesznek;

b/ a Bibliával egyenrangúak lesznek különböző emberek írásai, írásmagyarázatai;

c/ egy vezető abszolút magabiztossága, uralma a többiek, s a tanítás birtoklása felett, akinek neve lassan már Jézus Krisztus neve mellé (esetleg helyére!) kerül!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, gondolkodtató, logikai feladat, ön- és társismeret, kapcsolat, ének, zene, ritmus, barkácsolás, kézművesség, 
Szervezési formák:  hittanóra, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 
Multimédia:  kézműves oldal, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Máté 9,18–19.23–26; Márk 5,21–24.35–43
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, logikai-matematikai, egzisztenciális, zenei-ritmikus, vizuális térbeli
  • Tevékenység: Élethelyzetek, állítások megítélése érzelmi alapon, hangulatjelekkel; történetolvasás, beszélgetés: Jairus lányának halálhíre és feltámasztása; énektanulás, éneklés szereposztással, térmakett készítése a történethez

 

Szomorú – vidám (Verbális-nyelvi, kapcsolati, logikai-matematikai)

Készítsenek a gyerekek kartonból vagy hosszában kettéhajtott írólapból/rajzlapból egy-egy kétoldalas emoji-táblát. Egyik oldalára vidám, másik oldalára szomorú jelentésű hangulatjelet rajzoljanak, ami felmutatva is jól látható.

Majd mondjunk állításokat, amire az érzésük szerint megfelelő hangulatjel felemelésével válaszoljanak a gyerekek. Az állítások lehetnek általánosak vagy konkrétan a mai életünkre vonatkozóak, illetve utalhatnak a sorozat előző történeteire, kapcsolati viszonyaira. Pl.:

  • Süt a nap, de erős szél fúj.
  • Közeledik a húsvét.
  • Jó hosszú lesz a tavaszi szünet.
  • Idén egy héttel tovább járunk iskolába.
  • Előfordul, hogy egyedül vagyok otthon.
  • Be van osztva otthon a házi munka, nekem is segítenem kell.
  • Anya/apa fáradtan jött haza. Töröm a fejem, mivel is tudnám felvidítani.
  • A tesóm megint elkérte a legókészletemet.

Képzeld magad Néea vagy Bítia helyébe, úgy reagálj:

  • Apa és anya napokig távol van, egyedül vagyok otthon.
  • Főzök valami finomságot, hogy apának a kedvében járjak.
  • Édesapám ma megint Mózes törvényét magyarázta nekem.
  • Ha lenne testvérem, betűket rajzolnék neki a földre.
  • Apa biztosan nem szeret, azért olyan morcos a tekintete.
  • Anya úgy beszélt Jésuáról, mintha ő lenne a Messiás.
  • Édesapám szerint a Messiás szelíd lesz és igazságos.
  • Édesanyám túl sokat aggódik, ráférne egy kis nyugalom.

Felismerték-e a gyerekek, melyik gondolat születhetett Néea fejében, és melyik Bítia fejében?

Képek: 123RF

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.