Képforrás: 123RF
A lombsátrak ünnepe (héberül: szukkót) kétszeres ünnep volt Izráel népe számára, ilyenkor egy hétig mindenki lombokból épített sátorban lakott, amit úgy kellett megépíteni, hogy éjjel lehessen látni a csillagokat. Ezzel arra emlékeztek, hogy a pusztai vándorlás idején nem építettek rendes házakat, hanem csak sátorban laktak, és amikor elfogyott az állatok legelője, tovább kellett menni, nem volt sem vetés, sem betakarítás. Az ünnep egyben hálaadás is volt Kánaán gazdagságáért, a honfoglalás után ez lett az őszi nagy hálaadó ünnep. Mózesnek az Úr parancsolta meg, hogy így ünnepeljenek, ki ne vesszen a pusztai nyomorúság emléke és a termésért való hálaadás szokása:
„Tartsd meg a lombsátrak ünnepét hét napig, amikor megtörténik a betakarítás szérűdről és borsajtódból. Örvendezz az ünnepeden fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal együtt, meg a lévitával és jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek. Hét napon át ünnepelj Istenednek, az Úrnak azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr. Mert megáldotta Istened, az Úr minden termésedet és kezed minden munkáját: örvendezz tehát! Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi Istenednek, az Úrnak a színe előtt azon a helyen, amelyet ő kiválaszt: a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr színe előtt!” (5Mózes 16,13–16)
Izraeli zsidó család szukkót ünnepén – képforrás: 123RF
„Vegyetek magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az Úr előtt. …Lombsátrakban lakjatok hét napig, lombsátrakban lakjék az országban minden izráeli. Hadd tudják meg nálatok az eljövendő nemzedékek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam őket Egyiptomból. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” (3Mózes 23,40.42–43)
Az idők folyamán sok hagyomány kapcsolódott még az ünnephez, kialakult, hogy milyen növényekből állítanak össze csokrot, azzal díszítették a házakat, kivitték az utcára és a zsinagógába is. Szépség és hasznosság szerint válogatták össze, volt a csokorban egy fűzfaág, ami a vadon növő fákat képviselte, volt benne egy pálmaág, mint az uralkodók győzelmi jelképe. Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, a hagyomány szerint őt is pálmaágakkal köszöntötték, ezért régen a virágvasárnapot pálmák vasárnapjának nevezték (latin elnevezéssel: Dominica palmarum, angol neve: Palm Sunday). Mindig volt a csokorban dísznövényként nevelt virágzó mirtusz, de voltak gyümölcsöt hozó ágak is. Fontossá vált az etrog nevű citrusféle (Citrus medica), ami ilyenkor még nem érett be, de szépen mutatott a csokor mellett a kézben.
Az etrog vastag héjú, édeskés húsú, átlagos citrusféle – egy hétig mégis a szukkót egyik dísze, ahol az emberi szívet szimbolizálja – képforrás: 123RF
A reformáció után sokfelé felelevenítették bibliai szokásként a betakarítási ünnepet, a reformátusoknál ebből lett az újkenyéri úrvacsoraosztás augusztusban. A magyarországi német evangélikusok Erntedank (hálaadás) ünnepének mintájára sokfelé elterjedt, hogy a gyülekezetben egy őszi vasárnap hálát adnak a termésért, ilyenkor kosarakban, ládákban mindenféle gyümölcsöt és virágokat raknak ki a templomban.
„Hálaadás-oltár” egy németországi katolikus templomban – képforrás: 123RF
„Hálaadó kosarat” magunk is készíthetünk, tegyünk ki a tanteremben vagy az iskola folyosóján egy asztalra egy kisebb kosarat, ha nincs kertünk vagy kertészkedő barátunk, nézzünk szét a piacon. Tegyünk a kosárba színes gyümölcsöket, terméseket szépen elrendezve: néhány piros és sárga alma, egy fürt szőlő, egy cső kukorica, pár kisebb tök, sárgarépa, esetleg dió, mogyoró, gesztenye jelzi, hogy mi minden terem nálunk is. Tegyünk mellé egy szépen megírt kártyát ezzel vagy hasonló szöveggel: „Hálát adunk Istennek, hogy olyan sok gyümölcsöt hozó növényt teremtett a hasznunkra, köszönjük, hogy ebben az évben is hozott termést a föld. Imádkozunk azokért, főleg a gyerekekért, akiknek ebből kevesebb jut.” Ha már nem akarjuk tovább tartani, vigyük el egy idős, beteg házaspárnak, vagy pl. ha van a közelben gyerekotthon, ahol fogyatékos gyerekek élnek, szerezzünk nekik örömet vele.
Hálaadó kosár – képforrás: 123RF
Közzéteszi: Győri István, református lelkész, egyetemi tanár
Használati jog típusa:
- Az általam (mint szerző, közzétevő által) feltöltött anyag engedélyem nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható.
- Valamint:
- a szerző engedélyével belső használatra, oktatási célra sokszorosítható, másutt azonban nem publikálható.
Jól el is vannak addig, amíg meg nem jelenik Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, „a tuskólábú, köcsögfejű, hordóhasú, lepényfülű, melencemellű, kemenceszájú, hígvelejű, széllelbélelt”. Akinek már az is baj, ha valakinek jó kedve van. Ezért bedobja a rémhírt, hogy legyen mitől félni, rettegni: „Tudjátok meg, hogy az erdőben rettenetesen elszaporodtak a pomogácsok!”
