Üzenet – Téma:

* A kis bűn nagyobbat szül.
* Meg lehet térni a legnagyobb bűnből is.
* Az Úrnak való szolgálat harccal jár.
* Az Úr egész szívünket kéri.
* Az igazi ünnep hálából fakad.

Előzmények:

Ezékiás halálos betegségéből való gyógyulása Isten kegyelmének és jóságának bizonyítéka. Ezékiás azonban gőgössé vált kincseitől, és azokat büszkén mutogatta a babiloni küldöttségnek. Ézsaiás Isten ítéletét jövendölte, mire Ezékiás mély bűnbánatot tanúsított.

1. történet:

Manassé*, az istenfélő Ezékiás király fia 12 éves volt mindössze, mikor Júda trónjára került. Hosszú uralkodása alatt nagyon sok rosszat követett el. Bár azt nem tudjuk, hogy már gyerekkorában is ilyen volt-e.

Jeruzsálemben és az egész országban újjáépíttette Manassé azokat az áldozóhalmokat és bálványszobrokat, amiket apja leromboltatott. Baalnak is építtetett oltárokat. Még rosszabb azonban, hogy Manassé leborult az ég minden serege előtt (babiloni szokás). Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Fiát is átvitte a tűzön, feláldozta Moloknak. S mindezt azzal tetézte, hogy egy bálványszobrot helyezett el az Úr templomában. Júda népe mindebben követte a királyt. Gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a kánaáni pogány népek, akiket az Úr előlük kiűzött.

Az Úr többször figyelmeztette prófétáin keresztül a népet és a királyt. Manassé gonoszsága miatt az Úr ítéletet hoz Júdára (vö. Jer 15,4). Jeruzsálem elbukik, ugyanúgy, mint Samária: a függőónos látomás, amit Ámósz próféta látott, igaz lesz Jeruzsálemre is (Ám 7,8; 161. lecke).

Manassé és a júdaiak nem hallgattak a figyelmeztetésekre. Az Úr ellenük hozta az asszír király seregének a vezéreit. Manassé feltehetőleg szövetséget kötött Egyiptommal, az asszírok pedig úgy tekintettek Júdára, mint vazallus államra. Manassét tehát meg kellett büntetni. Bilincsbe verve vitték Babilonba*.

Manassé nyomorúságában őszintén megbánta mindazt, amit elkövetett. Imádkozott az Úrhoz, mélyen megalázta magát ősei Istene előtt.

Az Úr meghallgatta Manassé imádságát*, s gondoskodott róla, hogy visszatérhessen Jeruzsálembe, és királysága helyreálljon. Így tudta meg, hogy valóban az Úr az Isten. Élete és uralkodásmódja teljesen megváltozott*. Az idegen istenek szobrait és oltárait kidobták Jeruzsálemből. A templomból is eltávolították a bálványt, és helyreállították az áldozati oltárt. Béke- és hálaáldozatokat mutatott be a király. Figyelmeztette Júda népét, hogy újra az Urat, Izráel Istenét szolgálják. A nép még mindig használta az áldozóhalmokat, de az Úrnak mutattak be rajtuk áldozatokat, nem a bálványoknak.

55 év uralkodás után halt meg Manassé. Palotájának kertjében temették el. Fia, Ámón követte a trónon.

Ámón 22 éves volt, mikor trónra került. Csupán 2 évet uralkodott, de ezalatt is látszik, hogy nem az Urat akarta szolgálni. Ugyanazoknak az idegen isteneknek mutatott be áldozatot, mint az apja. Nem tanult semmit a megtéréséből.

Ámónt szolgái gyilkolták meg. A 8 éves Jósiás követte apját a trónon.

2. történet:

Míg Júda népe a bálványimádás mámorában élt, az Úr addig egy fiatal királyt állított az ország élére: Jósiást. Júda történelmében újra olyan időszak következett, mikor az Úr nevét tisztelettel említették, s Őt szolgálták. Nagy átalakulások indultak az országban.

Jósiás király, akinek neve „az Úr támogat” vagy „az Úr meggyógyít”-ot jelent, az egyedüli király, akiről azt említik, hogy: „nem tért el sem jobbja, sem balra.” Ősének, Dávidnak az útján járt, és azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Ez elég különös, ha visszagondolunk, mennyi gonosz dolgot követett el apja 2 év uralkodás alatt. Mindent megsemmisített, amit Manassé a megtérése után helyreállított.

Jó tanácsadói lehettek a fiatal Jósiásnak. Először valószínűleg az anyja, Jedidá, uralkodásának 13. éve után pedig Jeremiás próféta (lásd 180. lecke). Bármilyen fiatal is volt, kereste ősei és Dávid Istenét.

Jósiás uralkodásának 12. évében hozta meg első törvényét a bálványimádás beszüntetésére. Parancsot adott, hogy Jeruzsálemben és egész Júdában minden áldozóhalmot, szent oszlopot semmisítsenek meg, az idegen istenek képeivel és szobraival együtt. Ami maradt belőlük, a törmeléket és hamut pedig szétszóratta azok sírjain, akik nekik áldoztak. Megölette az idegen istenek papjait.

Emberei lerombolták Baal oltárait is, de először elégette rajtuk papjaik csontjait. A hamut azon a területen szórták szét, így tisztátalanná vált a terület.

Hat évvel később, amikor már 18 éve uralkodott – tehát 26 éves korában –, Jósiás parancsot adott a templom felújítására. Építészeket, ácsokat és kőműveseket fogadott, hogy megkezdjék a restaurálást.

A lévitákat, akik a templomi adót szedték (2Krón 8,14), bízta meg a király, hogy pénzt gyűjtsenek a templomi munkálatokra. Jósiás egy üzenettel küldte Sáfánt, a titkárát, Hilkijjá főpaphoz, hogy adja át a pénzt a munkások felügyelőinek. (Hilkijjá hű maradt tisztéhez a nehéz időkben is, amikor a Szövetség ládája feltehetőleg nem volt a szentek szentjében; 2Krón 35,3.) A pénzből fát, követ vásároltak, és a munkások bérét fizették. A fa a tetőszerkezet és a burkolat kijavításához kellett, mert az előző királyok hagyták azt elkorhadni. Négy lévita vezette az építkezést, mások a teherhordást irányították, vagy pedig írnokok, kapuőrök, felügyelők voltak.

Hilkijjá főpap közben egy feledésbe merült törvénykönyvet* talált a templomban, amit átadott Sáfán kancellárnak. Sáfán jelentést tett a királynak a munka elindításáról, s arról, hogy Hilkijjá pap egy könyvet adott át neki. Fel is olvasott belőle a királynak.

Mikor a király ezt meghallotta, megértette, milyen szörnyű bűnöket követett el Júda az Úr ellen, és milyen büntetést érdemel a törvénykönyv alapján. Megszaggatta ruháját gyásza és bűnbánata jeléül. Jósiás már tudta, hogy az Urat nagyon felbosszantotta a nép hűtlensége és engedetlensége.

Elküldte hát Hilkijját, Sáfánt, s még néhány hűséges embert Hulda prófétanőhöz*, hogy tanácsot kérjenek. Hulda majd megtudja az Úrtól, mit kell tenniük. Hulda prófétanő a lévita Sallum felesége volt, akinek az volt a feladata, hogy a papok szent ruháit őrizze. Jeruzsálem új városrészében laktak.

Hulda az Úr, Izráel Istene nevében beszélt: Mondják meg a királynak, hogy az Úr veszedelmet fog hozni Jeruzsálemre és lakóira, úgy, ahogy a törvénykönyvben áll. Azért történik ez, mert Jeruzsálem és egész Júda elhagyta az Urat, és más isteneket szolgált. De… mivel Jósiás megalázta magát az Úr előtt, miután e könyv szavait hallotta, a veszedelem nem az ő idejében jön el az országra.

A szolgák elvitték Hulda üzenetét a királynak. Jósiás úgy döntött, hogy még erőteljesebben szerez érvényt a törvénynek. Összehívta Jeruzsálem és Júda véneit egy gyűlésre. Elmentek a templomba az egész néppel együtt. A papok, léviták és próféták is jelen voltak. Felolvasták a törvénykönyvet, majd a király szövetséget kötött az Úrral, hogy a parancsolatait és törvényeit engedelmesen betartják, úgy, ahogy az a törvénykönyvben áll. A nép elfogadta a szövetséget.

Most kezdődött igazán Júda megreformálása!

Hilkijjá azt a feladatot kapta, hogy minden felszerelést hordjanak ki a templomból, amit a Baal- vagy Aséraimádók használtak. A Kidrón-völgyben elégettek minden olyan tárgyat, aminek bármi köze volt a bálványimádáshoz. A templom előudvarában álló Asérá-szobrot is porrá égették.

Jósiás figyelmeztetésképpen a hamut a nép temetőjében szóratta szét, megmutatva ezzel, hogy atyáik vétkesek a bálványimádásban. Eltávolította a bálványpapokat, akik a Baalnak, a napnak, a holdnak, a szerencsecsillagoknak és az ég egész seregének tömjéneztek. Tisztátalanná tette a Tófetet a Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki se égethesse el fiát vagy leányát áldozatul a Moloknak. Eltávolította az Úr házának a bejáratától a lovakat, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére állítottak oda. A napnak szentelt kocsikat is elégette.

Leromboltatta a király azokat az oltárokat is, amelyek Áház felső szobájának a tetején voltak, s amelyeket Manassé készíttetett az Úr házának udvarában. Az áldozóhalmokat tisztátalanná tette.

Ezután Jósiás embereivel a szomszédos Samáriába ment, Izráel régi területére. Ott, miután fogolyként Asszíriába vitték őket (kb. száz évvel korábban), már nem laktak igazi izráeliták (2Kir 17; 162. lecke). A samáriaiak, akik akkor ott éltek, több istent imádtak.

Jósiás először leszámolt a borjúimádattal. Leromboltatta azt a bételi áldozóhalmon levő oltárt, amelyet Jeroboám, Nebát fia készíttetett, aki vétekbe vitte Izráelt. Körülnézett, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. Kihozatta belőlük a csontokat, és elégette az oltáron. Így egy több mint 300 éves próféciát teljesített be. Csak annak a júdai prófétának a sírját hagyták békén, aki megjövendölte mindezt. (1Kir 13,2.29–32; 133. lecke)

Jósiás Samária városaiból is eltávolította az áldozóhalmokon levő templomokat. Megölette az áldozóhalmok papjait, testüket az oltárokon égették el. Jósiás ezután visszatért Jeruzsálembe.

3. történet:

Miután megtisztította az országot és a templomot a bálványoktól, és bálványimádati kellékektől, Jósiás azt parancsolta a népnek, hogy ünnepeljék meg együtt a páskát*. Ekkora páskaünnep a bírák kora óta nem volt. Az első hónap 14. napján ünnepelték, ahogy azt Mózes előírta. Jósiás uralkodásának 18. évében történt mindez.

Jósiás azt parancsolta, hogy a szövetség ládáját újra vigyék a szentek szentjébe. Hogy ki és miért távolította el, és hogy hol állt addig, azt nem tudjuk.

Ahogy Dávid és Salamon idejében, most is újra helyreállt a papok és léviták istentiszteleti rendje. A léviták minden osztályának el kellett foglalnia helyét a templomban, hogy segítsenek a népnek az áldozati állatok levágásában és feláldozásában.

Jósiás harmincezer juhot, kecskét és bárányt ajándékozott a népnek a páskaáldozathoz, s további háromezer marhát. A vezető emberek is ajándékoztak áldozati állatokat a népnek.

A lévitákat egész napra lekötötte az áldozati állatok levágása és feláldozása. Különböző edényekben elkészítették a marhákat is. A marhák kövérjét az égőáldozati oltáron áldozták fel, a páskabárányok vérét pedig az oltárra hintették a papok. Késő estig szolgáltak az állatok feláldozásával, a léviták készítettek nekik is ételt.

Akik összegyűltek Jeruzsálembe ünnepelni, eljöttek a templomhoz, hogy az elkészített ételt hazavigyék, és ott megünnepeljék a páskaünnepet. Egy család egy bárányt kapott, ami 10–20 főre elegendő.

A következő nap kezdődött a kovásztalan kenyerek ünnepe, ami 7 napig tartott (lásd 2Móz 12,15–17; 48. lecke).

Jegyzetek:

Manassé – „Elfelejtett” ; illik hozzá a név, hiszen születésével Ezékiás elfelejthette a gyermektelenség éveit.

Babilon – Miért Babilonba, és nem Ninivébe, az asszír fővárosba vitték Manassét? Babilon akkoriban Asszíria vazallusa volt. Bár nem volt már olyan erőteljes az ország, és a babiloniak egyre több hatalmat ragadtak magukhoz. Kr. e. 612-ben leverték az asszírokat.

Manassé imádsága – Ezt az imádságot megtalálhatjuk az apokrif iratokban.

Manassé átváltozása – Josephus Flavius, a zsidó történetíró elmondja, hogy Manassé életének hátralevő részében jó irányba változott.

Törvénykönyv – A tanúbizonyság; valószínűleg az eredeti törvénykönyv, amit az 5Móz 31,24.26 szerint Mózes írt, hogy tegyék a szövetség ládája mellé, és tanúskodjon a nép ellen. Valószínűleg nem a szentek szentjében találták meg. A 2Krón 35,3 szerint a szövetség ládája már nem ott állt, de Hilkijjá még mindig szentnek tekintette a helyet.

Hulda – Nem prófétált a nyilvánosság előtt, hanem otthonában keresték fel. Nem viselt tehát tisztséget, de az Úr szavát adta tovább.

A páska ünnepe – A páskát először akkor ünnepelte Izráel, mikor utolsó éjszakájukat töltötték Egyiptomban (2Móz 12; 48. lecke). Ez volt az utolsó ünnep, amit az Úr Jézus ünnepelhetett elárulása előtt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1–3; 21:1–2.7–8; 51:1–2; Zsolt 84:1–2; 106:2; 119:1,3; 162:1–4; 164:1–2; 183; 205:3–5; 208:1–4; 217; 235:1.3; 378:1–2; 436
Jertek, énekeljünk: 64; 65; 97; 101; 180; 184; 245
Harangszó: 15; 38; 41; 44; 52; 55
Dicsérjétek az Urat!: 8; 30; 40; 46; 53; 55:1.3; 60; 62:1; 69; 74; 87; 89:1–2; 94; 97
Erőm és énekem az Úr: 23; 36; 52; 56; 84; 97; 130; 139

Megjegyzések:

A bűnt választani – Hívő szülők gyermekei is rossz útra tévedhetnek. Mutassunk rá, hogy a gyerekek hálásak lehetnek az olyan szülőkért, akik mesélnek Istenről, és példát mutatnak a keresztény életben, mert a Vele való élet áldásokban gazdag, és valóban boldog.

Meg lehet térni a legnagyobb bűnből is – Sokszor vitáznak azon, hogy a súlyos bűnökből lehetséges-e megtérés. Manassé megtérése bizonyítja, hogy igen, még őt is elfogadta az Úr. Mondjuk el ezt a gyerekeknek, ami ösztönözheti őket arra, hogy később bűneik súlyát érezve az Úrhoz menjenek.

A megtérés gyümölcsei mutatják meg annak valódiságát – Megtérés után a megtérő próbálja jóvátenni mindazt, amit elrontott. Kételkedhetünk azonban a megtérés valódiságán, ha valaki nem akarja elhagyni bizonyos bűneit.

Mi van a csillagokban? – Manapság már nem is kapsz olyan újságot, amiben ne lenne megírva a csillagok alapján, hogy a különböző csillagjegy alatt születettek mire számíthatnak a jövőben. Az Úr azonban elítéli ezt. Ne essünk mi is Manassé bűnébe!

Hűségesnek maradni Istenhez – Jósiás jó példa egy fiatal, ám Istenhez hűséges emberre, aki még istentelen időkben is ragaszkodik Őhozzá. A királyság nem könnyítette meg Jósiás helyzetét. Hiszen Áház, Manassé és Ámón is fiatalon lett király, ők mégis rögtön rossz irányba tértek. Tehát már fiatalon döntenünk kell. Amacjá, Uzijjá, Jótám, Ezékiás vagy Jósiás az Urat választotta. Ők Dávid példáját követték.
A gyerekek sem túl fiatalok ahhoz, hogy az Urat válasszák. Még nehéz körülmények között is, mikor barátaikkal szemben egyedül tartanak ki Isten és parancsolatai mellett, vehetik jó példának Jósiás, vagy a többi fiatal király helyes döntéseit.

Az Úr dicsőségére harcolni – Már a fiatalok is buzgó harcosai lehetnek az Úrnak, ha őt választják. Jósiás még csak 20 éves volt, mikor megkezdte a harcot a bálványokkal szemben országában. Ezékiás 25 éves volt, mikor ugyanezt tette.

Az Úrért nem fél munkát kell végeznünk, egész szívünket kéri – Jósiás nem elégedett meg fél munkával az Úrnak való szolgálatban. Egészen odáig ment, hogy a bálványimádat utolsó gyökerét is kitépje. Ugyanakkor az istentiszteleti rendet is megújította, és újra bevezette a páska ünneplését. Megértette, hogy az Úr sem nyugszik addig, míg mindent ki nem irt a bálványimádattal kapcsolatban.
Az Urat nem tudod csak egy kicsit szolgálni. Ő egész lényed akarja!
Jósiás igazán jó példát mutatott az Úr iránti szeretetével és igaz szolgálatával, mégsem felejtette el az Úr, milyen komoly bűnöket követett el ellene a népe. Nem változtat döntésén: meg fogja büntetni Júdát. Jeruzsálem, a kiválasztott város, amiben lakhelye (a templom) áll, elpusztul, és népét elhurcolják rabszolgának. Mindezt azért, hogy népe megtérjen, s újra tiszta és teljes szívvel szeresse és szolgálja Istenét.

Hálából ünnepelni – Miért ünnepelte meg Jósiás a páskát népével? Nyilván azért, amit a törvénykönyvben talált. Ám ott sokkal többről volt szó: Izráel Istenét hálából kellett szolgálni. Ezzel eljutunk a történet lényegéhez: ünnepelni azért, mert hálásak vagyunk. Enélkül csak az köt le minket, hogy jól érezzük magunkat. Jó esetben hálás vagy valamiért: szülinap, házasság, évforduló, sikeres vizsga stb. Megfordul ilyenkor a fejünkben, hogy ki az, aki mindezzel előre megajándékozott?
E történetnél nem a tények felsorolása a lényeg. Próbáljuk meg átadni a hatalmas ünnep hangulatát: a király nagyszerűen megszervezett mindent, a papok és léviták óriási aktivitása, a hálás nép öröme, akik a templom előtt várakoznak, majd a nép otthoni ünneplése. Így ünnepelnek azért, mert Istenük kegyelmes hozzájuk minden engedetlenségük és vétkük ellenére. Az Úr a nagy Páskabárány, az Úr Jézus áldozata miatt volt ilyen kegyelmes hozzájuk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• A kis bűnök természete: ártalmatlannak tűnik, növekszik, terjed, később nem lehet tőle szabadulni. Jó és rossz választások. (***)
• Társadalmi reformok, átalakítások. Pozitív és negatív történelmi példák. A reformáció radikális fellépése. Erős hitű és kezű reformátorok. Túlzások, szélsőségek. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Vizuális kultúra (Rajz)

• A majomkenyérfák „példázata” Antoine De Saint–Exupéry: A kis herceg c. meseregényében. A példamese befejezése szóban, esetleg rajzban. Beszélgetés a bolygótisztítás teendőiről. (***)

Vázlat:

1. történet:

Manassé
Baal imádata
– fiakat átvinni a tűzön
– csillagképek
– bálványszobor a templomban
asszír támadás
fogolyként Babilonba
MEGTÉRÉS

Ámón 2 évig király
szolgái megölik

2–3. történet:

Jósiás 8 évesen király
12. év: bálványimádás ellen
18. év: templomrenoválás
megtalált törvénykönyv
a király megalázza magát
Hulda prófétaasszony
ítélet – nem Jósiás életében

szövetségkötés
Júda és Izráel megtisztítása
– bálványok
– áldozóhelyek
– papok
– halottak

páskaünnep

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Aki az Úrban bízik, nem szégyenül meg.
* Az Úr nem engedi, hogy gyalázzák.

Előzmények:

Ezékiás már uralkodásának első évében helyreállította az istentiszteletet. A papok és léviták visszatértek tisztségükhöz, és megtisztí­tották a templomot. Vétekáldozatokat hoztak. Hosszú ideje először ünnepelték a páska ünnepét. Júda és Izráel területén lerombolták a bálványokat és oltárokat, meg az áldozóhalmokat. A papok és léviták ellátására pedig a nép elhozta mindenből a tizedet.

Történet:

Mivel Ezékiás apja, Áház Tiglat-Pileszer segítségét kérte, ezért Júda Asszíria fennhatósága alá került. De Ezékiás nem tűrte sokáig, hogy Asszíria vazallusa legyen.

Ezékiás uralmának negyedik évében az asszírok megtámadták Samáriát, Izráel fővárosát, három év alatt teljes győzelmet arattak, és fogságba estek az izráeliek (162. lecke). Így közvetlen veszélybe került Ezékiás országa is, hiszen közvetlen szomszédai lettek az ereje teljében levő Asszíriának.

Salmaneszer után Szanhérib* lett a következő asszír uralkodó, aki még messzebb akarta kiterjeszteni a birodalom határait. Szörnyű fenyegetést jelentett ez Júdának… Ezékiás próbált szövetséget kötni Egyiptommal, amiről Ézsaiás lebeszélte (lásd Ézs 30 – 31).

Ezékiás uralkodásának 14. évében Szanhérib átlépte seregeivel Júda határát! Sorra bevette Júda megerősített városait. Lákisnál* állomásozott.

Mikor Ezékiás megtudta, hogy Szanhérib Jeruzsálemet akarja támadni, rögtön intézkedni kezdett. Vezető embereivel és a harcosaival eldöntötték, hogy a városon kívül levő forrásokat betömik, hogy az asszírok ne találjanak vizet, ha a város ellen jönnek. Megerősítette a város falait is, tornyokat építtetett rajtuk, és egy második falat is felhúztak. Megerősítette a Millót (földsánc) Dávid városában. Csináltatott sok hajítófegyvert és pajzsot is.

Új parancsnokokat is nevezett ki, akiket a városkapuban összegyűjtött, hogy szóljon hozzájuk: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban.” A harcosok megbátorodtak a király szavain.

Ezékiás még próbálkozott valamivel, hogy megelőzze a Jeruzsálem elleni támadást. Követeket küldött Szanhéribhez, és „váltságdíjat” ajánlott fel, amennyit csak kér. Szanhérib 300 tálentum ezüstöt és 30 tálentum aranyat követelt. Ezékiás ezt nem tudta mind az államkasszából kifizetni, ezért előhozatta a templomban levő ezüstöt. Hogy elég aranya legyen, levágatta a templom ajtószárnyainak és ajtófélfáinak az aranyborítását is.

Szanhérib azonban kihasználta helyzetét. Miután átvette a vátságdíjat, mégis Jeruzsálem alá küldte seregének egy részét, hadvezérét, udvarmesterét és kincstárnokát. Nem kezdték meg rögtön a város ostromát, mert ismertek egy erősebb fegyvert… Felsorakoztak a felső vízvezetéknél*, onnan jól láthatta és hallhatta őket mindenki, aki a várfalon állt. A kincstárnok volt a szóvivő, júdai nyelven kiáltott a királyhoz. Erre három vezető ember jött hozzájuk a városból, Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó. Nem tetszett nekik, hogy mindent ért a nép, megkérték hát őket, hogy beszéljenek inkább arámul.

De a kincstárnok nem hallgatott rájuk. Azt mondta, hogy ura nem a vezetőkhöz és a királyhoz küldte őket elsősorban, hanem a néphez, akik a várfalon ülnek. Hangosan, júdai nyelven folytatta az asszír király üzenetét. Lehetetlen, hogy Ezékiás meg tudja őket menteni az asszíroktól. Már Samária is elesett. Akkor hogyan sikerülne épp neki, hogy ellenálljon Szanhérib seregének? Egyiptom segítségében sem reménykedhet. Vagy azt mondja Ezékiás, hogy az Úrban kell bízni, mert Ő majd megmenti a várost Asszíria királyától?

Jobban teszi a nép, ha ajándékot ad Szanhéribnek, és békében él tovább, mindenki a saját szőlője és kútja oltalmában. Mert Szanhérib olyan országhoz csatolhatja őket, ahol mindig van elég kenyér és bor. Akkor életben maradhatnak, és nem kell éhen halniuk. „Ne hallgassatok Ezékiásra, mert félrevezet benneteket, amikor ezt mondja: Az ÚR megment bennünket!” Téved, mert más népek istenei sem menthették meg őket Asszíria királyának a kezéből. Vajon képes lenne erre a ti Uratok?

Ezékiás utasítására a várfalakon lévők csöndben hallgattak, és egy szót sem szóltak.

Ezékiás három főembere megszaggatott ruhával tért vissza a városba. Mikor Ezékiás meghallotta, hogy mivel gyalázták és gúnyolták Izráel Istenét, ő is megszaggatta ruháit, és gyászruhába öltözött. Majd elküldte Eljákimot, Sebná kancellárt és a papok véneit Ézsaiáshoz. Ők is gyászruhát viseltek.

Megkérték Ézsaiást, hogy imádkozzon a népért. Ő pedig átadta nekik Isten üzenetét: „Íme én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el.” Hogy mindez mit jelent, azt a király és a nép is hamarosan meglátja…

A kincstárnok visszatért, mert az asszír király közben Libná* ellen vonult. Azt hallotta ugyanis, hogy Etiópia királya, Ezékiás szövetségese egy sereggel az asszír király ellen indult. Szanhérib ismét követeket küldött Jeruzsálembe, hogy vigyenek el egy levelet Ezékiásnak. Szanhérib ebben gyalázta és gúnyolta az Urat, ahogy azt a kincs­tárnok is tette.

Ezékiás elvitte a levelet a templomba, kiterítette az Úr előtt, majd bizalomteljesen szólt hozzá. A levélben szereplő pogány népek valóban mind elbuktak Asszíriával szemben, isteneiket a tűzbe dobták. De ez azért lehetséges, mert azok nem is istenek, csak emberkéz alkotta fadarabok voltak. Ezékiás imádkozott, hogy az Úr, az egyedüli igaz Isten, mentse meg őt és népét Szanhéribtől. Hadd tudja meg minden ország, hogy egyedül az Úr az Isten. (Asszíria hadseregével csak Ezékiás és Ézsaiás imádsága áll szemben.)

Az Úr elküldte válaszát Ézsaiással a királyhoz. Hallotta Szanhérib gúnyolódó szavait. Ki ellen mert szólni? Izráel Szentje ellen! Valóban sok népet győzött le Szanhérib, de mindezt az Úr engedte meg neki. Most viszont, meghallva elbizakodott beszédét, ezt mondja az Úr: „horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek az úton, amelyen idejöttél”. Szanhérib egyetlen nyilat sem lő ki Jeruzsálem ellen, és pajzsot sem emel fel ellene, hanem haza kell térnie. Az Úr lesz a város pajzsa, Önmagáért, és szolgájáért, Dávidért.

Azon az éjjelen eljött az Úr angyala, és megölt az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Reggel a túlélők csak holttesteket találtak mindenütt.

Szanhérib teljesen leverve ment vissza Ninivébe. Egyszer istenének, Niszróknak* a templomában imádkozott, mikor a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, ők pedig Arárát földjére menekültek. Szanhérib másik fia, Észarhaddón követte őt a trónon.*

A környező országokban levő fejedelmek annyira hálásak voltak, hogy megszabadultak Szanhéribtől, hogy ajándékokat küldtek az Úrnak és a királynak. Hirtelen nagy tiszteletnek örvendett Ezékiás.

Jegyzetek:

Lákis, Libná – Józsué által legyőzött kánaáni városok Júda déli részén (Józs 10,29–31).

Felső vízvezeték – Ugyanaz a hely, ahol Ézsaiás és fia álltak, mikor figyelmeztették Áházt, hogy ne bízzon meg az asszír királyban (Ézs 7,3.17; 170. lecke).

Niszrók – Ismeretlen Asszír isten.

Szanhérib, Észarhaddón – Szanhérib (Kr. e. 704–681) megtorló hadjárata Júda ellen Kr. e. 701-ben volt. Az ellene elkövetett merénylet húsz évvel később következett be. Fia, Észarhaddón (Kr. e. 681–669) uralkodása idején érte el az Asszír birodalom hatalma tetőpontját.

Énekek:

Református énekeskönyv: 33:9; 56:5; 61:1–4; 89:1–3; 91:1.5; 151; 236:5–7; 256:3–4; 263:2–3.15.18; 270:8; 273:1.8.10; 387.1–2; 389
Jertek, énekeljünk: 142:3; 168; 145; 173
Harangszó: 42:1; 44:1.3; 49:5–7; 53:1.6
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14:1; 17; 48:1.8.10; 68; 69; 75; 93; 156
Erőm és énekem az Úr: 26:1; 54; 84; 105; 118:1

Megjegyzések:

Aki az Úrban bízik, nem szégyenül meg – A történelemnek ez a részlete is bizonyítja, hogy az Úrban bízni a legjobb menedék nehéz időkben. Ezt a következtetést a gyerekek le tudják vonni komolyabb segítség nélkül is. Rámutathatunk azonban, hogy az Úr mindig készen áll, hogy minket megsegítsen a jó terveinkben, főleg, ha ez az Ő dicsőségére van.

Az Úr nem engedi, hogy gyalázzák – Nem kell félnünk, ha olyan emberekkel kerülünk szembe, akik Istent gyalázzák. Akár halljuk, akár olvassuk ezeket, rögtön elmondhatjuk az Úrnak, mint ahogy Ezékiás tette Szanhérib levelével. Ilyenkor Isten maga harcol a nevéért. Fontos az is, hogy a várfalon ülő nép nem válaszolt a gúnyolódásra. Ez a megfelelő hozzáállás.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Lelkierő, Istenben való bizalom, segítségkérés nehéz helyzetekben. (**)
• A gúnyolódás gyakran tapasztalható jelensége. A gúny, mint fegyver. A gúny, gúnyolódás ellenszere. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Társadalmi ismeretek / Történelem

• Szemelvények Gárdonyi Géza: Egri csillagok című regényéből – összehasonlítás a bibliai történettel.
  – Beszélgetés az egri vár ostromának előkészületeiről. Dobó beszéde tisztjeihez. (**)
  – A török levele: fenyegetés és ígéret. Dobó és a várvédők válasza. (***)
• Képek, rajzok gyűjtése, megfigyelése várakról, várfalakról. Várostrom különböző korokban. Fegyverek, ostromgépek, védművek szerepe. (** ***)
• Személyes élmény (**), imádság, krónikarészlet (***) megfogalmazása írásban egy bibliai szereplő szemszögéből.

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Vármodell készítése
  – képzelet alapján (homok, gyurma, sólisztgyurma) (**);
  – Jeruzsálem térképe, képek és képzelet alapján (agyag, gyurma, sólisztgyurma) (***)

Vázlat:

Izráelt leigázza Asszíria
Szanhérib – júdai városok elfoglalása
Jeruzsálem ellen
kincstárnok – gúnyolódás
Ézsaiás: „Ne ijedj meg”
Szanhérib levele
Ezékiás – imádság
Ézsaiás: Isten üzenete
angyal: halál az asszír táborban
Szanhérib hazatér és megölik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr megbünteti a gonoszt;
* mégis kegyelméről tesz bizonyságot.

A történet átadásának módja:

Az Ézsaiás és Mikeás prófétáról szóló részt úgy tudjuk legegyszerűbben átadni a gyerekek­nek, ha először közösen elolvasunk egy részt, utána pedig megbeszéljük.

A próféták:

Az Ószövetségben 17 prófétai könyvet találhatunk, 16 prófétától (a Jeremiás siralmai külön áll). Ézsaiás könyve az első ezek közül.

A négy ún. nagy próféta Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és Dániel. A 12 kispróféta Hóseás, Jóel, Ámósz, Adbiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakuk, Zofóniás, Haggeus, Zakariás és Malakiás.

Munkásságuk és életük úgy 250–300 évet ölel fel. A fogság előtti fontos időszak ez, amikor rosszul ment Júda és Izráel sora, valamint a Júda fogsága alatti és utáni időszak.

Hóseás és Ámósz a tíztörzsű Izráel népéhez szólt. Ézsaiás, Jóel és Mikeás Júdáról írtak, még a Jeruzsálem eleste előtti időszakban. Jeremiás, Habakuk és Zofóniás Jeruzsálem eleste és a fogság idején prófétáltak; Haggeus, Zakariás és Malakiás pedig a fogságból való visszatérés idején. Jónásnak és Náhumnak Ninivébe kellett menniük, Asszíria fővárosába; Abdiás pedig Edóm ellen prófétált. Dániel Babilon udvarában írta próféciáit a fogság idején. Ezékiel a fogolytársaihoz szólt Babilonban.

Mivel a legtöbb próféta szerencsétlenségről és vezeklésről beszélt, ezért nem voltak népszerűek, nem tisztelték, sőt néha gyűlölték és üldözték is őket (lásd Zsid 11,35–38, ahol a hithősök harcairól van szó, többek között prófétákról is).

Megjegyzés:

A próféták nevének jelentősége – Ézsaiás: „Jahve az üdv”, Jeremiás: „Az Úr felemel” v. „Az Úr alapít”, Ezékiel: „Erős az Isten” v. „Megerősít az Isten”, Dániel: „Ítél az Isten”, Hóseás: „Segítség Jahvétől”, Jóel: „Jahve Isten”, Ámósz: „Jahve hordoz”, Abdiás: „Az Úr szolgája”, Jónás: „Galamb”, Mikeás: „Kicsoda olyan mint Jahve”, Náhum: „Jahve megvigasztal”, Habakuk: „Átölel, átkarol”, Zofóniás: „Jahve elrejtette”, Haggeus: „Ünnepen született”, Zakariás: „Jahve megemlékezik”, Malakiás: „Én követem”.

Ézsaiás próféta:

Ézsaiás Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás király idejében prófétált. Talán még Manassé idejében is élt. Zsidó történészek szerint az istentelen Manassé utasítására ölték meg (lásd Zsid 11,37).

Ézsaiást Júda királyai fő prófétájának is nevezhetjük. Sokkal többet járt a királyi udvarba az Úr üzenetével, mint korának más prófétái. Mégis egy igazi népi próféta volt, mert üzenetei gyakran szóltak Jeruzsálem népéhez.

Ézsaiásra úgy is kell tekintenünk, mint kiemelkedő prédikátorra és magyarázóra, amit a héber próféta szó magába is foglal. (A próféta nem jövendőmondó volt elsősorban, hiszen gyakran magyarázta a múltat, s üzenete a jelennek szólt.)

Ézsaiás „nagy” próféta volt abban az értelemben, hogy írásaiból nagyon sok Istentől származó ismeret, és több Krisztussal kapcsolatos jövendölés tűnik ki, mint más prófétákéból. A zsidó tradíció szerint Ézsaiás ereiben királyi vér csörgedezett. Zsidó történetírók azt állítják, hogy apja, Ámóc, Uzzijjá király testvére volt, „királyprófétaként” is emlegetik. Írásmódja és szóhasználata elárulja, hogy jó oktatásban részesült.

Az Ézsaiás név teljesen illett a feladatához: „Az Úr üdvössége”. Rajta keresztül hozta az Úr nyilvánosságra üdvtervét, azaz Jézus Krisztus jövetelét.

Az Ézs 30,8-ban azt olvassuk, hogy Ézsaiás azt a feladatot kapja, próféciáit írja le egy könyvben, „hogy megmaradjon mindvégig, örökre szóló okmányként”.

Júda hűtlensége (1–5)

Úgy tűnik, hogy Ézsaiás már akkor is prófétált, mikor még nem kapott konkrét utasítást az Úrtól. Csak a 6. fejezetben olvasunk arról, hogy elhívja őt az Úr.

Az első öt fejezetből kiderül, hogy a nép hűtlen Istenhez. Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Júda már nem ismeri saját Istenét, aki Teremtője, Segítője és Barátja (1,3).

1,11–15: Az Úrnak elege van a hazug áldozatokból, amit Jeruzsálemben hoznak, és a merev istentiszteleti rendből, mint például az újhold, szombat, vagy a többi ünnepnap ünneplése. Isten iránti szeretet és tisztelet nélkül ezek csak üres formaságok.

1,21–31: Jeruzsálem igazságtalansággal és jogtalansággal teli város, ahol meglopják és elnyomják az özvegyet és az árvát. A fejedelmek járnak elől a gonoszságban. Istentiszteletük egybeolvadt a kánaáni és környékbeli pogány népek bálványimádatával.

2,2–5: Ézsaiás prófétai szemeivel már látja, hogy eljön egy olyan idő, mikor nem lesz több harc. Mindig béke lesz. Ez egyértelműen Krisztus uralmának békéjére utal, ami visszajövetelét követi majd. De még nem ott tartunk. Mielőtt Krisztus visszajönne, sok nép fog az Úr útjára térni.

5,1–7: A „Dal a terméketlen szőlőről” Isten szőlőskertjeként mutatja be Júdát/Izráelt. Isten úgy készítette elő népét, mint egy szőlőskertet, és várta a jó termést. De nem így történt: Izráel vadszőlőt termett, bora keserű. Az Úr ezért lerombolja kerítését, és nem gondozza többet.

Ézsaiás elhívása (6)

Ézsaiást Uzzijjá király halálának évében hívta el az Úr prófétai szolgálatra (lásd 169. lecke). Elhívása látomásban történt.

Ézsaiás látta az Urat egy magasra emelt trónon. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak az Úr mellett. Mindegyiknek hat szárnya volt. Így kiáltottak egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!” A kiáltástól megremegtek a küszöbök, és a templom megtelt füsttel (valószínűleg felhőre kell gondolnunk – lásd 1Kir 8,10).

Ézsaiás megrendülve ismerte fel, hogy ő „tisztátalan ajkú”, aki „tisztátalan ajkú nép között” lakik. Hiszen a Seregek Urát látták szemei!

Az egyik szeráf akkor Ézsaiáshoz repült, és megtisztította a száját egy parázsdarabbal. Majd azt kérdezte az Úr: „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?”

„Itt vagyok, engem küldj!” – válaszolta Ézsaiás.

„Menj!” – küldte Ézsaiást az Úr. Azt az üzenetet kellett elvinnie a néphez, hogy az hiába hall és lát, nem ért és nem ismer, mert nem figyel igazán az Úrra. Bűnei miatt az Úr kemény ítéletet hoz, kiürül és lakatlanná lesz az ország. Ha marad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De ahogy a fának kivágás után is marad gyökere a földben, ami kihajt, a maradék – a „szent mag” – majd benépesíti újra az országot.

Próféciák Krisztus eljöveteléről (7–12)

7,1–17: Mikor Áház királyt megtámadta Pekah és Recín, Ézsaiás figyelmeztette, hogy mit kell tennie. Áház két jelet is kapott arról, hogy az Úr segíteni fogja. Ézsaiás magával vitte Seárjásúb („A maradék visszatér”) nevű fiát a királyhoz. Tehát van még remény! A második jel a Messiás eljövetelének ígérete volt, az Immánuél-prófécia. (Lásd még a 170. leckét.)

8,3: Ézsaiás felesége megszülte második fiukat, aki a „Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!” nevet kapta, ami azt jelenti, hogy az asszírok támadása fenyeget.

9,1–6: A sok balsorsról szóló prófécia közben Ézsaiás mond egy csodálatos próféciát a Béke fejedelmének eljöveteléről, az Úr Jézusról.

11–12: A szenvedések között Ézsaiás újra prófétál az eljövendő Messiásról. „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről”! Uralma a béke időszaka lesz, amikor az állatok is békében élnek majd egymással. Az Úr összegyűjti népét az egész földről, szabadítását hírül kell adni minden népnek.

Figyelmeztetés a népek számára (13–23)

Ézsaiásnak figyelmeztetnie kell a Palesztina körül élő népeket is: a filiszteusokat (14), Móábot (15–16), Arámot (17), Edómot (21), s a föníciai városokat: Tíruszt és Szidónt (23).

Fenyegető próféciákat mond Egyiptomról, Etiópiáról (18–20), és a még csak felemelkedőben lévő Babiloni birodalomról (13–14, 21) is.

Ítélet és szabadítás; ítélet a világ fölött; figyelmeztetések (24–31)

26: Júda népe hálaénekben köszöni meg Isten szabadítását (ami el fog jönni). Az egész világ Isten ítélete alá esik. De minden népnek van egy esélye a szabadulásra, a Messiás eljövetelében.
27: Végül próféciát olvashatunk a Gyülekezet ellenségének kipusztításáról.
28–31: További figyelmeztetések hangzanak el Isten népe számára.

Sötét idők és egy gyönyörű jövő (32–35)

Ézsaiás felváltva beszél a népre váró nehéz időszakról, és Júda gyönyörű jövőjéről. A jövőbeli képben a Béke fejedelme áll a középpontban, aki „igazságosan fog uralkodni”. Ugyanakkor figyelmezteti azokat, akik azt hiszik, van még idejük, mert nem tudhatják, mikor már túl késő (32).

A 35. fejezet újra Júda csodálatos jövőjéről szól, az első vers különösen megérintő: „Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.”

Ézsaiás és Ezékiás (36–39)

Ézsaiás és Ezékiás király sok mindent éltek át együtt. Erről bővebben a 172–174. leckében lesz szó.

Júda és Babilon (40–48)

Az újabb veszedelem, amire figyelmeztet Ézsaiás: Babilon. Jeruzsálem el fog esni, és a nép fogságba kerül. De később a babiloniakat is legyőzik a perzsák és a médek. Vigasztalásul és bátorításképpen azt is elárulja Ézsaiás, hogy a zsidók visszatérhetnek hazájukba.

40: Ézsaiás az eljövendő Messiással vigasztalja a népet. Egy előhírnök (Keresztelő János; vö. Lk 3,3–6) fogja bejelenteni a Király érkezését. A népnek elő kell készíteni az utat, hogy a Király ne ütközzön akadályba. Azt is elmondja a Messiásról, hogy mint a pásztor, úgy fogja legeltetni nyáját.

41–42: A próféta bátorítja a népet, majd a Messiás személyét és feladatát magyarázza. Újra elmondja a népnek, hogy a fogság után visszatérhetnek hazájukba. Az Úr türelmes a néphez, és nem hagyja őket cserben. El fog esni Babilon.

43–45: Mivel Júda folyamatosan vétkezik az Úr ellen, ezért Ő jogosan vonná meg a szeretetét tőlük. Krisztusért mégis megbocsát nekik az Úr. Szeretete népe iránt sosem szűnik meg, bármilyen hűtlenek és szeretetlenek is az emberek. A fogság után újra felépítik a templomot.

46–47: Még egyszer megjövendöli Babilon bukását. Bél és Nebó, a babiloni istenek elvesztik dicsőségüket.

Az Úr szolgája (49–55)

Krisztust, a Messiást írja le több oldalról.

49: Szabadítónak, Izráel megmentőjének nevezi, aki meg fogja szabadítani a rabokat.

50: Kemény dolgokon kell keresztülmennie (6. vers): „Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpdösés elől.” Itt arról a megaláztatásról szól, amit az Úr Jézusnak el kell viselnie Kajafás főpap udvarában, és a vádlói előtt.

51–52: Bátorítja a népet, minden az eljövendő Messiásról szól. Felszólítja Júdát, hogy örvendezzen, mert van szabadulás a fogságból.

53: Úgy mutatja be a Messiást, mint a „fájdalmak férfiát”, akinek sokat kell szenvednie, hogy övéinek elhozza az üdvösséget.

54–55: Az 55:1 mindenkit megszólít: „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!” Isten szeretete minden nép iránt megnyilvánul, ami a szabadításban valósul meg, és Fiában ölt testet. Hogyan lehetséges, hogy Isten a bűnös embert kegyelmében részesíti? Az Ő útjai és gondolatai nem a mieink (55,8–9). Sokkal hatalmasabbak azoknál.

Izráel gyalázata és dicsősége (56–66)

57–59: A könyv utolsó részében a próféta még egyszer figyelmezteti a népet bűneire: mindenfelé kicsapongás, féktelenség, bálványimádás, még a nyugalom napján is. Ennek köszönhetik, ha a segítség késik.

Újra emlékezteti a népet az Úrral kötött szövetségre, és a Szabadító ígéretére (59,20–21). Míg sötétség borítja a földet, az Úr lesz Júda világossága, amihez jönnek majd a népek (60,2–3).

61: Újabb „portrét” kapunk az eljövendő Messiásról. Az Evangélium áll itt középpontban, amiben a raboknak szabadítást ígér (vö. Lk 4,17–21), a megszabadított nép pedig vigad az Úr előtt.

62: Jeruzsálem örül majd üdvösségének (a szabadításnak), amit a Messiás hoz el. 63–64: Krisztus győzedelmes. Bár egyedül tapos a sajtóban, mégis győzelmesen jön ki a csatából.

A nehéz időben a nép Istenhez imádkozik segítségért: „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.” (64,5)

65: Az Úr válasza az imádságra, hogy minden hűtlenség és bűn ellenére, amit a nép elkövetett, meg fogja őket őrizni. Új eget és új földet fog teremteni, ahol béke és öröm uralkodnak majd. Atyaként gondoskodik mindenről: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (65,24)

Zsidók és pogányok is helyet kaphatnak a Béke birodalmában.

66: De még mielőtt ez megtörténne, az engedetleneket megbünteti Isten.

Mikeás próféta:

Mikeás próféta Ámósszal, Hóseással és Ézsaiással egy időben, Jótám, Áház és Ezékiás júdai királyok idejében végezte szolgálatát. Móresetből származik, ami egy kis település délnyugat Júdában, a filiszteus Gát közelében (1,1.14).

Samária és Jeruzsálem (1)

Mikeás üzenete Samáriának (Izráel fővárosának) és Jeruzsálemnek (Júda fővárosának) szól. Júda ugyanolyan bűnös, mint Izráel.

Az Úr eljön szent helyéről. (3. v.) Leszáll, hogy megbüntesse Samáriát. Romhalmazzá lesz a város, a bálványok, bálványszobrok mind összetörnek. (6–7) Azután veszedelem jön Jeruzsálemre is az Úr kezétől. (12) Egybehívják a népet, hogy gyászoljanak. (16)

A hatalmon levők figyelmeztetése (2–3)

Mindkét ország vezetői vétkeznek, kirabolják saját népüket. Igazságtalanul ítélnek, és szörnyű módon nyomják el a népet. (2,1–2; 3,1–3) De a hűtlen vezetők nem kerülhetik el büntetésüket. Ugyanez a hamis prófétákra is igaz. (3,4–7)

A nyáj előtt megy viszont, „aki utat tör”, aki összegyűjti Izráel maradékát, s átvezeti őket a kapun. A próféta itt Dávid Fiát írja le, az Úr Jézust. Ő lesz a Király, aki elöl jár. (2,12–13)

Egy dicsőséges jövő (4)

Mikeás bemutatja az új Jeruzsálemet, Krisztus királyságának a fővárosát, ahol Isten igéje hirdettetik zsidóknak és pogányoknak egyaránt. (2) Ez azután következik, hogy az Úr megbüntette a népeket. Nem lesz több háború. Mindenki nyugodtan és békében élhet. Júda újra őszintén fogja az Urat szolgálni. (3–5)

Előbb azonban megpróbáltatik a nép: „Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától.” (10)

A Messiás és birodalma (5)

Mint egy örömkiáltás, úgy hangzik a próféta szava az eljövendő Messiásról, Dávid nagy fiáról:

Betlehemben fog megszületni. Kitűnik a szövegből, hogy Ő nem földi uralkodó lesz, mivel nem csupán Dávid Fia, hanem Isten Fia is. (1) Születéséig viszont Júdának még egy nehéz időszakot kell átvészelnie. (2) Mint egy pásztor fogja legeltetni nyáját, az Úr hatalmával és fenséges nevével. Benne megerősödnek nemcsak a zsidók, de a pogányok is. Krisztus a Békesség fejedelme. (4)

Mindez azután fog történni, hogy Asszíria, Júda ellensége megsemmisül. Jákób maradéka a nyomorúság után olyan lesz a többi nép közt, mint a fűre hulló zápor, vagy mint az oroszlán az erdő vadjai között. (4–8)

De Júda nem bízhat többé saját erejében. Ezért az Úr kiirtja harci lovait és városait, varázsszereit és bálványait. (9–14)

Mit kér az Úr a népétől (6)

Az Úr úgy jelenik meg itt, mint egy bíró. Emlékezteti népét, hogyan szabadította meg Egyiptomból, s hogy vezette el Kánaánba. (1–5) A nép már nem tudja, mit tehetne, hogy elnyerje az Úr jóindulatát: áldozatok ezreit mutassák be talán? (6–7) A próféta nyíltan szól: az Úr már régen elmondta Izráelnek, hogy az egyedüli dolog amit elvár, hogy őszinte, tiszta szívvel tiszteljék és szeressék Őt. (8) De most úgy áll a helyzet, hogy az Úr csak ítéletet tud mondani népére. A gazdagok mind csalárdak és a nép nyelve hazug. (10–12) Vétkeik miatt bünteti meg őket az Úr (13–16).

A sötétségből a világosságra (7)

A próféta elmondja, hogy hiába keresett olyan embereket, akiknek az élete jó gyümölcsöt terem. Kivesztek az országból a hívek és a becsületesek. Csak gonosz, vérszomjas embereket lehet találni, akik egymás kárán akarnak előbbre jutni. A fejedelem és a bírák korruptak. A barátban, feleségben sem lehet megbízni, vigyázni kell, hogy mit mondunk. A családtagok is egymás ellen fordulnak. (1–6)

Egyedül az Úr hozhat megváltást. Ez majd azután jön el, hogy a nép elszenvedte a megérdemelt büntetést, amit az Úr elleni engedetlenségükért kapnak. (7–9) Van remény: először minden irányból rátörnek a népre, de az Úr újjáépíti a falakat, és legeltetni fogja népét, mint egy pásztor. A pogányok látják ezt, és szégyenkeznek. Majd ők is az Úrhoz térnek. (11–17)

Végül Mikeás dicséri az Urat, mert megbocsátja a bűnt, elengedi népe maradékának büntetését, és nem tartja meg haragját örökké. Újra irgalmas lesz, és vétkeiket „a tenger mélyére dobja”. (18–20)

Kulcsigék:

Ézsaiás könyve:

1,18: Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.

7,14: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (vö. Mt 1,23)

9,1: A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. (vö. Mt 4,16)

11,1: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.

32,1–2: Igazságosan fog uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek. Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön.

35,1–2: Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Kármel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát.

40,1–2: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért.

40,3–4: Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! (vö. Lk 3,4–6)

40,11: Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. (vö. Jn 10,11)

40,30–31: Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

43,1: De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

49,6: A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. (vö. Lk 2,30–32)

53,3–4: Megvetett volt és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. (vö. Mt 8,17)

55,1: Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért. (vö. Jn 7,37) 61,1–2: Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. (vö. Lk 4,18) 65,25: A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.

Mikeás könyve:

5,1: Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. (vö. Mt 2,6)

6,8: Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. 7,18: Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4–7; 97:1.6; 103:4–5; 105:3; 119:14–16; 171; 176; 217; 271:1–2; 296:1.5
Jertek, énekeljünk: 64; 150; 155; 173; 183
Harangszó: 7:1–2; 41; 44; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 26; 53:1.4; 61; 68; 69; 74; 75; 93; 97; 101:1–2
Erőm és énekem az Úr: 52; 56; 71; 84; 105; 130; 139

Megjegyzések:

Normák szerint élni – Az Úr adott normákat, törvényt, hogy aszerint éljünk. Mikor Izráel Isten törvénye szerint élt, az Urat őszintén szolgálta, akkor az Úr áldásaival ajándékozta meg őket. Mikor Izráel elfordult az Úr parancsolataitól, és más isteneket kezdett imádni, rögtön jött a káosz és a hanyatlás.
Ez ma sincs másképp. Isten törvénye univerzális értéket hordoz, s minden népre, minden időben érvényes. Ha egy nép Isten törvénye szerint él, az áldást hoz az egész népre. Ha nem, akkor elidegenednek egymástól, gyakori lesz a bűnözés, de a depresszióra való hajlam és az öngyilkosság is.

A Jézus Krisztusra vonatkozó próféciák – Mindkét prófétai könyv vezérfonala a Messiás eljöveteléről szóló prófécia. Ezért is olyan fontos mindkét könyv.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Szabályok, normák, törvények szerepe az életünkben, a társadalomban. A szabályok áthágásának következményei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Siklós József: Ézsaiás című versének párbeszédes felolvasása. Kifejező, szép versmondás. (***)

Ének-zene

• Középkori eredetű recitáló dallamú gregorián ének éneklése. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Képes igék: kártyák, lapok, könyvjelzők készítése. Technikai lehetőségek: színes grafika; újságkivágás, képmontázs; színes papír kivágás, ragasztás; számítógépes szerkesztés. (***)

Vázlatok:

4 nagy próféta: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel
12 kis próféta: Hóseástól Malakiásig

Júda: Uzzijjá, Jótám, Áház, Ezékiás királyok
Ézsaiás és Mikeás próféták

próféciák:
– vezetők, nép bűnei – büntetés
– szabadítás ígérete
– a szomszédos népek, Babilon, Egyiptom ellen
– az eljövendő Messiásról

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A hit nagy dolgokra tesz képessé.
* A hálátlanság nagy vétek.
* Meghalni az Úr nevéért.
* Aki elhagyja az Urat, nem számíthat segítségére.
* Az önhittség szemben áll Isten tiszteletével.

Előzmények:

Jósáfát apjához, Ászához hasonlóan Isten útján járt. Az Úr harcolt Júdáért, amikor megszabadította népét a szomszédos népek támadásától. Jósáfát fia és unokája, Jórám és Ahazjá viszont elfordult az Úrtól, engedték, hogy Aháb családja rossz hatással legyen rájuk. Mindketten Isten ítélete alatt haltak meg.

1. történet:

Ahazjá gyermekei még túl fiatalok voltak az ország vezetéséhez, ezért az anyakirálynő, Ataljá vette át az uralmat. Isten elleni gyűlölete szörnyű formát öltött. Meggyilkoltatta unokáit, Ahazjá gyermekeit, mert így akarta megakadályozni, hogy Dávid leszármazottjai örököljék a trónt. Egyeduralomra tört.

De az Úr nem felejtette el a Dávidnak tett ígéretét. Mi történt? Jósabat, Jórám király lánya Jójádá* főpap felesége volt. Mialatt Ataljá gyilkosai végigjárták a palotát, hogy megöljék a gyermekeket, Jósabat elrejtette a legfiatalabb herceget, Jóást, aki akkor még csecsemő volt. Elrejtette dajkájával együtt a templom melletti épületben. Hat évig volt Jóás az Isten házában elrejtve, míg nem messze onnan, a palotában Ataljá uralkodott.

Jóás hét éves korában Jójádá fontos döntést hozott: felkeni Jóást királlyá, hogy így megtörje a gonosz Ataljá uralmát. Egybehívta a testőrséget és a hadsereg vezetőit, és titkos szövetséget kötött velük.

Az öt parancsnok bejárta az országot, és egybegyűjtötték Lévi törzsének minden férfi tagját – a papokat és lévitákat –, s Júda, valamint Benjámin vezetőit a templomba hívták. A gyűlés alatt Jójádá tudatta velük, hogy él még egy királyfi, és fel fogják őt kenni királlyá, ahogy az Úr Dávid fiairól szólt. A vezetők mindenben egyetértettek, és hűséget esküdtek az ifjú királynak.

Jójádá három csoportra osztotta a lévitákat és papokat. Kiosztotta a parancsnokoknak a Dávid által készített pajzsokat és lándzsákat. Ezekkel fegyverezték fel a papokat, lévitákat és a nép vezetőit. Ahogy mindenki elfoglalta a helyét a templom előtt, bemutatták az ifjú királyt a népnek. Kivezették a királyfit, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották. Felfegyverzett őrök vették körül. A nép így kiáltott: „Éljen a király!” Megszólaltak a kürtök is.

A nagy hangzavar elhallatszott a palotáig. Ataljá is hallotta, és látta a népet a templomon kívül. Előjött a palotából, és a templom udvarára sietett. Ott meglátta az ifjú királyt a parancsnokok és kürtösök gyűrűjében. Hallotta azt is, milyen boldog mindenki, hogy örvendeznek, zenélnek, és dicsérik Istent.

Ataljá ekkor megszaggatta a ruháit, és így kiáltott: „Összeesküvés! Összeesküvés!” Jójádá pap azt parancsolta, vigyék a templom udvarán kívülre, és ott öljék meg. Aki követné őt, azt is meg kell ölni. Nem akarta, hogy a szent területen történjék meg a gyilkosság.

A parancsnokok megragadták Atalját, és a palota bejáratához vitték. Ott leszúrták egy karddal.

Jójádá ismét szövetséget kötött az Úrral a nép és a király nevében, amiben megígérték, hogy az Úr népe lesznek. A nép lerombolta Baal templomát az ottani bálványokkal és oltárral együtt. Mattánt, Baal papját szintén meggyilkolták. Bevonulva a királyi palotába, Jóást a trónra ültették.

Jójádá helyreállította a templomi szolgák rendjét, úgy, ahogy az Dávid idejében volt. Attól kezdve újból nyíltan tisztelték és szolgálták az Urat Jeruzsálemben.

Jóás hét évesen lett király. Felnőtt koráig Jójádá főpap felügyelete alatt uralkodott. Ő választott neki két feleséget is. Jóásnak fiai és lányai születtek feleségeitől.

Míg Jóás Jójádá felügyelete alatt uralkodott, azt tette, ami jó és helyes az Úr előtt. Abból is látszik ez, hogy felújíttatta a templomot. Sok helyen sérült volt már az épület. Jóás azzal bízta meg a papokat, járják végig Jeruzsálemet és Júdát, hogy adományokat gyűjtsenek a felújításhoz. Mivel nem siették el feladatuk teljesítését, uralkodásának 23. évében Jóás magához hívatta Jójádát. Még mindig ő volt a főpap.

Egy ládát helyeztek el a templom bejáratánál, abba tehette a nép az adományokat. Felszólították őket újra az adakozásra, ami el is érte a várt hatást. Sok adomány gyűlt így össze.

Munkásokat fogadtak, hogy nekikezdjenek a javításnak. Régi formájában újították fel a templomot. A megmaradt pénzből pedig áldozóedényeket készíttettek, füstölő edényeket, s egyéb ezüst és arany eszközöket.

Az istentiszteleti rend is régi dicsőségében virult, míg Jójádá 130 évesen meg nem halt. Mivel olyan sokat jelentett ő a népnek és Istennek, Dávid városában temették el, a királyok mellé.

Jójádá halála után Jóás elé járultak Júda fejedelmei, és engedélyt kértek a bálványimádás újbóli bevezetésére. Jóás hallgatott rájuk, s megengedte ezt. Újból áldozatokat mutattak be a bálványoknak, és az Úr tisztelete a második helyre szorult vissza. Az Úr felháborodott ezen, és prófétákat küldött, hogy figyelmeztessék a népet.

Zekarját, Jójádá fiát ruházta fel Isten a lelkével, aki kiállt a nép elé a templomnál, és így kiáltott: „Azt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az ÚR parancsolatait? Nem válik az javatokra! Mivel elhagytátok az URat, ő is elhagyott benneteket.”

Nem tetszett ez Jóásnak és embereinek, ezért a király parancsára megkövezték Zekarját*. Mielőtt meghalt, ezt mondta: „Lássa meg ezt az ÚR, és kérje számon!” Még kegyetlenebb ez a gyilkosság, ha meggondoljuk, hogy az adott rá utasítást, akit a halott apja és anyja nevelt fel!

Zekarjá próféciája és imádsága beteljesedett. A következő év elején Arám királya Júda ellen vonult. Az arámok kirabolták az országot, s bár kicsi volt a seregük, az Úr mégis győzelmet adott nekik, mert népe elhagyta Őt.

Jóás úgy váltotta meg az országot, hogy a templom minden szent edényét és kincsét ajándékul adta az arám királynak. Hazáél megelégedett ezzel, és hazatért.

Amint az arámok távoztak az országból, Jóás súlyos betegen egyedül maradt. Két szolgája szőtt ellene összeesküvést, meggyilkolták az ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírjánál. Így végződött Jóás negyvenéves királysága. Fia, Amacjá követte őt a trónon.

2. történet:

Jóás halála után fia, Amacjá lett Júda királya. Szolgálta az Urat, de nem teljes szívből. Először leszámolt apja két gyilkosával. Megölette őket, de gyermekeiket nem, így tette összhangban van a mózesi törvényekkel: mindenki a saját vétkéért adjon számot (5Móz 24,16).

Amacjá azután összegyűjtötte Júda és Benjámin seregeit. Minden 20 éves és annál idősebb férfit, aki tudott bánni a fegyverrel. Háromszázezer harcosa lett így. Ez azonban nem volt elég a királynak, ezért a szomszédos Izráelből százezer zsoldost bérelt, száz talentum ezüstért.

Isten figyelmeztette Amacját egy próféta által, hogy nem az Úr akarata szerint cselekedett. Haza kell küldenie a zsoldosokat, mert az Úr nem segíti Efráim fiait. Istennek megvan a hatalma arra, hogy győzelemre segítse, vagy vereséggel sújtsa a sereget.

Amacjá sajnálta a pénzt, amit már kifizetett a zsoldosoknak. A próféta erre azt mondta: „Tud az Úr neked annál többet is adni.” Amacjának az Úrban kell bíznia.

A király megfogadta a tanácsot, és visszaküldte Izráelbe a zsoldosokat, akik ezért nagyon megharagudtak Júdára.

Amacjá Edóm* ellen támadt a seregével. Az edómiak Jóás uralma alatt váltak külön, és most Amacjá újra befolyása alá akarta vonni őket, hogy Júda kincstárát gyarapítsák.

A csata a Sós-völgyben zajlott le, ami a Holt-tengertől délre fekszik, az edómiak lakóhelyén. Tízezer edómit a helyszínen megöltek, másik tízezret pedig élve fogtak el. Fölvitték őket egy kőszikla tetejére, és letaszították a mélybe, úgyhogy mindnyájan összezúzódtak.

Ezalatt azok a zsoldosok, akiket Amacjá hazaküldött, rátörtek Júda városaira. Levágtak háromezer embert, és nagy prédára tettek szert.

A júdai sereg magával vitte az edómiak bálványait, és áldoztak nekik!

Erre nagyon megharagudott az Úr. Elküldött Amacjához egy prófétát a következő üzenettel: „Miért folyamodtál ennek a népnek az isteneihez, hiszen saját népüket sem mentették meg a te kezedből?”

A király arrogánsan válaszolt: „Talán a király tanácsosává tettek téged? Hagyd abba, különben megölnek!”

A próféta erre így szólt: „Tudom, hogy az Isten elhatározta pusztulásodat, amiért ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.”

Amacjá az izráeliek elleni bosszúból úgy határozott tanácsosaival, hogy kihívja őket egy csatára. Követeket küldött ezért Izráel királyához, Jóáshoz (Jéhú unokája): „Jöjj, szálljunk szembe egymással!”* Jóás egy találó példázattal válaszolt: „A libánoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót.”

Jóás belelátott Amacjá szívébe: „Te azt gondolod, hogy mivel leverted Edómot, ezért felfuvalkodottan dicsekedhetsz. Maradj csak otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt!”

Amacjá gyűlölete erősebb volt, nem hallgatott a tanácsra. Az Úr akarta így, hogy megbüntesse Júdát.

Jóás és Amacjá a júdai Bétsemesnél szálltak szembe egymással. Júda komoly vereséget szenvedett, és mindenki hazamenekült. Jóás elfogta Amacját, és diadalittasan Jeruzsálembe vitette. Mekkora megaláztatás volt ez a gőgös Amacjá számára!

Jeruzsálembe érkezve Jóás leromboltatta a városfal nagy részét. Magával vitte Samáriába a templomban található összes kincset, és a királyi palotából összeszedett értékes holmikat. Így büntette meg az Úr Amacját, mivel az edómi bálványokat kezdte tisztelni, és nem az Úrnak adott dicsőséget a győzelemért.

Úgy 15 évvel a vereség után a jeruzsálemi vezetők öszeesküvést szerveztek a király ellen. Amikor a király erre rájött, Lákisba menekült. Az összeesküvők katonákat küldtek a király után, akik meg is ölték. Amacjá holttestét visszavitték Jeruzsálembe, ahol királyi sírba temették el. 29 évig uralkodott.

Jegyzetek:

Jójádá – „Isten tudja”. A Mt 23,35-ben Jézus őt Barakiásnak nevezi. Zakariás próféta Berekjá fia (Zak 1,7). Ő nem lehet ugyanaz a Zekarjá, aki Jójádá fia.

Zekarjá halála – Jézus maga emlékezteti a farizeusokat erre a gyilkosságra (Mt 23,35).

Edóm – Edóm területe a Holt-tengertől délre fekszik.

Szálljunk szembe egymással – Minden alkalommal, mikor Júda és Izráel közötti csatáról olvasunk, arra kell gondolnunk, hogy ez az Úr szemében ijesztő. Szeretetének és hűségének ígérete mindkét népre érvényes. Dávid és Salamon birodalmának nem kellett volna kettészakadnia, mert ők együtt alkotják Isten népét, akivel Ő a szövetséget kötötte.

Énekek:

Református énekeskönyv: 33:6–7; 84:5–6; 125:1–4; 146:1–3; 162; 163; 165:6; 172; 233:1; 235:1–3
Jertek, énekeljünk: 179; 180; 228; 239
Harangszó: 15; 40:6; 41; 44; 48; 52:1.4; 54:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14; 53:1.4; 74:1–2; 82; 94; 97; 156
Erőm és énekem az Úr: 38; 56:1–2; 84; 125; 139

Megjegyzések:

A hit ereje – Jósabat és Jójádá hithősök. Istenbe vetett hitük nélkül nem tudtak volna szembeszállni Ataljával. Jó azon gondolkozni, hogy az Úr minden nehéz helyzetben meg akar minket ajándékozni a hit erejével.

A hálátlanság nagy vétek – Jóás utasítása, hogy öljék meg Zekarját, nemcsak hitetlenségről tanúskodik, hanem nagyfokú hálátlanságról is. A 2Krón 24,22 kihangsúlyozza, hogy Jóás nem gondolt „arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta”. Micsoda mulasztás tehát ez a hálátlanság.
Mégis sokszor fordul ilyen elő. Gyakran járnak pórul azok, akik másokon segítenek. Hálásak vagyunk az Úrnak mindazért, amivel kegyelemből megajándékoz minket?

Meghalni az Úr nevéért – Mártíriumot vállalni Istenért elég messze áll egy gyermektől. Beszéljünk e témáról példák segítségével: Ábel, Jakab, István…

Aki elhagyja az Urat, nem számíthat segítségére – Amacjá saját bőrén érezhette, hogy minden rosszul sül el, ha az ember elhagyja Istent. Furcsa, hogy ezzel a hűtlenséggel Júda királyainál találkozunk. Vagy… többekre jellemző negatív jellemvonás lenne, hogy valaki az Úrral akar élni, később mégis elhagyja? Büszkeség, túlzott önbizalom, mint Amacjánál, ez lehet az egyik ok. Aki hozzá hasonlóan nem teljes szívvel szolgálja az Urat, az lelkileg hamar zuhanni kezd.

A büszkeség szemben áll Isten tiszteletével – A büszkeség vagy önhittség rossz emberi tulajdonság. Nem mindig jön elő olyan extrém formában, mint Amacjánál, aki önhittségében csatára hívta ki Jóást. Jó ha megvizsgáljuk magunkat: talán vannak olyan cselekedeteink vagy gondolataink, amiket a büszkeség hoz elő. Ilyenkor sajnos elfelejtjük, hogy mindent az Úrtól kaptunk, s ezért Őt illeti a dicsőség.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Testvérek, barátok, osztálytársak közötti vetélkedés, ellentét, háborúskodás. (**)
• Erőforrások: természeti erők, fizikai és lelki erő, hitbeli erő. (***)
• Büszkeség, gőg, és következményei. Történelmi példák. (***)
• A hála és hálátlanság példái. Hálaadás a gyakorlatban: gyűjtőakció, környezetrendezés szervezése. (***)
• Történelmi példák a mártíriumra, embermentésre. A Dobos család mentő szolgálata 1944–45-ben. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bibliai példázat mesévé bővítése (írásbeli fogalmazás), és eljátszása (dramatizálás). (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Háladoboz készítése adománygyűjtés céljára. (**)
• Bibliai példázat képi megjelenítése grafikai eszközökkel. (** ***)

Vázlat:

1. történet:

Ataljá (király-anya) egyeduralma
Jójádá – Jósabat
Jóás – 7 évesen király
Atalját megölik
Jóás először jó király
– beszüntetik a baalimádást

Jójádá meghal (130 évesen)
– újra bálványimádás
– Zekarjá figyelmeztet
– megkövezik

Hazáél, Arám királya
Jóás meghal

2. történet:
Amacjá
Edóm elleni harc
bálványimádás
Jóás – Izráel királya ellen
Izráel győz
Amacját meggyilkolják

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten megbocsát azoknak, akik megbánást tanúsítanak.
* Aki nem szolgálja igazán az Urat, az ne várjon áldást.
* Az Úr megsegít, ha benne bízunk.

Előzmények:

Salamon halála után kettévált az ország. Júda két törzsének első királya Roboám, Salamon fia volt. Jeroboám Izráel tíz törzsének országában uralkodott. (Lásd a 131. leckét.)

1. történet:

Roboám maradt Júda királya. Ezt ígérte az Úr Salamonnak, amikor bálványimádása miatt megbüntette (1Kir 11,13), és később megerősítette Ahijjá próféta által (1Kir 11,36). Az Úr akarata volt, hogy Őt a jeruzsálemi templomban imádják Dávid utódai (1Kir 11,13b; 14,22a), ami az eljövendő Messiásra is igaz.

Roboám 41 évesen lett király. Ő Salamon egyetlen megnevezett fia. Édesanyja egy Naamá nevű ammóni asszony volt, aki pogányként rossz irányba befolyásolhatta fiát, Roboámot.

Roboám valójában csak egy törzs, Júda fölött uralkodott. Benjámin törzse Dávid uralkodása alatt egybeolvadt velük, ezért hívták a kéttörzsű birodalmat általában Júdának. (Simeon földjének egy részét már régóta Júdának nevezték.)

Roboám apjával, Salamonnal ellentétben könnyen befolyásolható király volt. Láthatjuk ezt abból is, amikor a fiatalok tanácsára hallgatott, hogy a népet még nagyobb terhekkel sújtsa. Ez vezetett az ország kettészakadásához (1Kir 12,8–14; 131. lecke). Semajá próféta is könnyen rá tudta venni arra, hogy ne vonuljon fel Izráel ellen, mert ez az Úr akarata (1Kir 12,22–24; 2Krón 11,2–4).

Roboám uralkodásának első három éve áldott és jó volt, mert az Úr útjain jártak. A király az ország megerősítésén dolgozott. Tizenöt várost erősíttetett meg Júdában és a benjámini területeken. Katonák állomásoztak bennük, volt bőven élelem és fegyver.

Júda lakosainak száma is gyorsan megnőtt, mert a papok és léviták Izráel területéről átvándoroltak Júdába. Ők az északi országrészben elszakadtak attól a lehetőségtől, hogy Jeruzsálemben teljesítsék szolgálatukat. Jeroboám új istentiszteleti rendet vezetett be, nehogy a népe Jeruzsálembe járjon. Lévitákat sem akart szolgálatba állítani az istentiszteleteknél, így a lakosság alsóbb rétegeiből választott új papokat.

Az uralkodás első évei jók voltak ugyan, Roboám mégsem használta fel teljes királyi hatalmát az Úr szolgálatára. Az Úr elleni bűnök is megnövekedtek: „a júdaiak is azt tették, amit rossznak lát az Úr, és még sokkal jobban felingerelték őt vétkeikkel, amelyeket elkövettek, mint őseik a maguk tetteivel. Ők is építettek áldozóhalmokat, szent oszlopokat és szent fákat minden magas halmon és minden bujazöld fa alatt.”

Roboám is apja nyomdokain járt azzal, hogy sok feleséget tartott. 18 felesége és 60 másodfelesége volt (az 5Móz 17,17 arról szól, ne legyen a királynak sok felesége). Ráadásul első feleségei saját rokonai voltak. Abijjá lett a kedvenc fia, 28 fia és 60 lánya közül.

Bölcs döntés volt Roboámtól, hogy fiait szétosztotta az ország különböző területeire. Így nem tehették meg ugyanazt, mint Dávid fiai. Nem harcoltak annyit egymás ellen, gondoljunk csak Absolonra, aki meggyilkolta Amnónt, és Adónijjára, aki Salamon ellen lázadt. Roboám gondoskodott arról, hogy fiai semmiben ne szenvedjenek hiányt. Bőségesen ellátta őket élelemmel.

Roboám uralkodása sem telt zavartalanul, amit a nép és a király magának köszönhetett. Az Úr megbüntette őket bűnös tetteikért. Sisák*, Egyiptom fáraója, hatalmas hadsereggel támadt Júdára Roboám uralkodásának ötödik évében. Ez 1200 harci kocsit, 60 000 lovast és megszámlálhatatlan gyalogságot jelentett. Sisák ellenállás nélkül vette be a Roboám által megerősített városokat, majd Jeruzsálem felé indult.

Roboám parancsnokaival Jeruzsálembe húzódott, ahol odament hozzá Semajá próféta, és azt mondta nekik: „Ti elhagytatok engem, azért én Sisák kezébe adlak benneteket.”

A király és parancsnokai alázattal ismerték el, hogy vétkeztek. „Igaz az Úr!” – mondták bűntudattal.

Ahogy az Úr látta ezt, így szólt Semajához: „Megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem rövidesen szabadulást adok nekik, és nem zúdul haragom Jeruzsálemre Sisák által. De azért szolgái lesznek, és megtudják, hogy mit jelent nekem szolgálni, és mit jelent földi királyságokat szolgálni!” Ez nem azt jelenti, hogy Júda hűbérese lesz Sisáknak, hanem azt, hogy Sisák nagy zsákmánnyal fog hazatérni…

Sisák bevonult Jeruzsálembe, és kirabolta a templomot. Elvitte az ottani kincseket és a palota kincseit is, mindazt, amit Dávid és Salamon felhalmozott. Többek között az arany pajzsokat (lásd 1Kir 10,16).

Roboám mégis vissza kívánt állítani valamit a régi dicsőségből. Testőrsége számára rézből készíttetett pajzsokat. Az őrség ezt hordta, mikor a király a templomba látogatott.

Már 17 éve uralkodott Roboám, mikor meghalt.

Fia, Abijjá követte őt a trónon.

2. történet:

Jeroboám uralkodásának tizennyolcadik évében lett Abijjá Júda királya. Roboám uralkodása alatt folyamatosan nagy volt a feszültség a két rokon nép között. Most aztán ki is tör a háború. Abijjá 400 ezres hadsereget szedett össze Jeroboám ellen, akinek 800 ezer embere volt.

Abijjá élt azzal a régi szokással, hogy harc előtt beszédet mond az ellenségnek. A filiszteus Góliát is ezt tette (lásd 1Sám 17; 99. lecke). Cél, hogy elbátortalanítsa az ellenséget. Abijjá serege a Cemáraim-hegyen sorakozott fel, amely az Efraim hegyvidéken volt. A király keresett egy olyan helyet, ahonnan egész Izráel jól hallhatta, és sorolni kezdte Jeroboám és Izráel vétkeit. Igazat mondott, de azt nem említette, hogy a törzsek szétválása Salamon bűne miatt történt. Az Úr királyságára hivatkozott, „amely Dávid fiainak a kezében van”, akik megmaradtak az Úr mellett, a papokkal és a lévitákkal együtt. Hiába jön Izráel nagy tömeggel, nem boldogulhat ősei Istene, az Úr ellen.

Jeroboám nem törődött Abijjá figyelmeztetésével. Elküldte csapata egy részét, hogy Abijjá seregének hátába kerüljön. Amikor a júdaiak ezt észrevették, az Úrhoz kiáltottak, a papok megfújták a trombitákat, a harcosok pedig harci kiáltásban törtek ki. Az Úr meghallotta népe kiáltását, és megsegítette Júdát a harcban. Fényes győzelmet arattak.

Abijjá serege üldözte Jeroboámot, és városokat foglaltak el Izráeltől, köztük Bételt*, ahol az aranyborjú temploma állt. Jeroboámnak befellegzett. Azt olvassuk, hogy nem volt ereje már Abijjával szemben; az Úr megverte őt, és meghalt.

Júda Abijjá uralkodásának három évében erős néppé vált. De róla is azt olvassuk, hogy nem szolgálta hűen az Urat. Elkövette ugyanazokat a vétkeket, mint apja, Roboám.

Abijjának 14 felesége volt, 22 fia született és 16 lánya. Három év uralkodás után halt meg, Dávid városában temették el. Mivel az Úr nem akarta, hogy Dávid háza kihaljon Jeruzsálemben, egyik fia követte a trónon, Ászá*.

Ászá úgy vált ismertté, mint egy király, aki „azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr”. Miből derül ez ki? Ászá leromboltatta a pogány oltárokat az országban, az áldozóhalmokat (bár nem az összeset, lásd 1Kir 15,14) és a szent oszlopokat. Még anyját, Maakát is megfosztotta anyakirálynői méltóságától, mert egy undok bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Elégette a bálványt a Kidrón-pataknál.

Megparancsolta Júdának, hogy az Urat, atyáik Istenét szolgálják. Bár nem távolíttatta el az összes áldozóhalmot, szívében mégis őszintén szolgált az Úrnak. Megtöltötte a templomot azokkal a szent adományokkal, amelyet ő és apja gyűjtöttek. Tíz éven keresztül gondoskodott az Úr róla, hogy ne legyen háború Júdában. Ászá ezalatt megerősítette azokat a városokat, amelyeket Sisák lerombolt. Felállított egy jól felszerelt 580 ezer fős hadsereget is.

E virágzó időszak után eljött az etióp Zerah egy hatalmas hadsereggel Júda ellen. Milliós seregről van szó, ezen felül 300 harci kocsiról. Márésánál álltak csatarendbe, Júda délkeleti részén.

Ászá belátta, hogy bár nagy serege van, mégsem képes arra, hogy kiálljon Zerahhal, akinek főleg a harci kocsikban volt nagy előnye. Ászá az Úr segítségét kérte: „Uram, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!”

Az Úr meghallgatta Ászát. Megverte az ellenséget Ászá és Júda előtt, megfutamodtak az etiópok. Ászá és serege egész Gerárig* üldözte őket. Sok zsákmányt szedtek össze, még állatokat is hoztak magukkal.

Ahogy Ászá diadalittasan visszatért Jeruzsálembe, elment hozzá Azarjáhú próféta, Ódéd* fia. Azt mondta neki: „Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket.” Azarjáhú emlékeztette a népet, hogy Izráel (az egész nép) gyakran hosszú időre elhagyta Istent, s tanító papok és törvény nélkül élt. (Gondoljunk csak a bírák korára.) Ilyenkor mindig nagy nyomorúságba került. Azarjáhú arra céloz, hogy nem szabad követniük ezt az életformát. Felhívja Ászá és a nép figyelmét, hogy tartsanak ki az Úr mellett, akkor Ő gondoskodni fog róluk.

Ászá megfogadta Azarjáhú figyelmeztetését. Újra megtisztította az országot a pogány szokásoktól. Még az Úr oltárát is megújította a templomban.

Ezután elhívta Júda, Benjámin népét, és a jövevényként náluk lakókat Jeruzsálembe. E nagy összejövetel alatt 7000 juhot és 700 marhát áldoztak fel az Úrnak. Majd szövetséget kötött a király és a nép, hogy teljes szívükkel az Urat fogják keresni és szolgálni. Aki nem így tesz, annak meg kell halnia, legyen fiatal vagy idős, férfi vagy nő. Ujjongva tettek esküt, örvendezett az egész nép.

Ászá uralkodásának 36. évében újabb háború zajlott Júda és Izráel között. Ekkor már Baasá volt Izráel királya, ő adott rá okot. Megerősítette Rámát, a határvárost, hogy senki ne menjen át Júdába, se onnan hozzájuk. Baasá úgy gondolta, elég erős ahhoz, hogy megtámadja déli szomszédját. Ugyanis szövetséget kötött az arám Benhadaddal.

Ászá azonban meg akarta előzni Baasá támadását. Tudott az arámokkal kötött szövetségről. Követeket küldött Damaszkuszba, az arám fővárosba, ezüst és arany ajándékokkal, melyek a templom és a királyi palota kincsei voltak. A követek azt kérték Benhadadtól, szegje meg a Baasával kötött szövetségét, amit Benhadad meg is tett.

Baasá úgy megijedt az arámoktól, hogy azonnal felhagyott Ráma megerősítésével, és visszavonult.

Ászá azonban nem tette jól, hogy a pogány Benhadad segítségét kérte Baasával szemben. Ezért megfeddte őt Hanáni próféta: „Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege.” Hanáni emlékeztette Ászát Isten dicsőséges győzelmére az etióp seregekkel szemben. „Kezedbe adta őket az Úr, mivel rá támaszkodtál. Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed!”

Ászá mérgében börtönbe vettette a prófétát, sőt a nép közül is bántalmazott néhány embert. Milyen kár: aki olyan hűséges volt az Úrhoz, akiről eddig semmi rosszat nem hallottunk, élete végén rossz irányba fordul.

Uralkodásának 39. évében megbetegedett Ászá lába. Betegsége egyre súlyosbodott. Mégsem az Úrtól kért segítséget, hanem az orvosokban reménykedett.

Uralkodásának 41. évében halt meg Ászá. Abban a sírban temették el, amelyet ő építtetett Dávid városában. Megtöltötték a helyet mindenféle balzsammal és jó illatú kenettel, s igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.

Jegyzetek:

Sisák – I. Sesonk (Kr. e. 945–924) Ő az első olyan egyiptomi fáraó, akit az Ószövetségben megneveznek. A XXII. dinasztia megalapítója, szerette volna visszaállítani Egyiptom nagyhatalmi pozícióját. Fő ellenségnek Salamon erős királyságát tekintette, ezért is nyújtott menedéket Jeroboámnak, mikor Salamon elől Egyiptomba menekült (1Kir 11,40). Salamon halála és Izráel kettészakadása után Sisák egy határincidens ürügyén indított hadjáratot Roboám ellen Kr. e. 925-ben. A karnaki templomban találtak festményeket erről a győzelemről. Egyiptom Sisák uralkodása alatt mégsem volt már olyan erőteljes, mint korábban. Sisák után pedig Egyiptom befolyása és hatalma egyre csökkent.

Bétel – Később Izráel visszaszerzi Bételt. Majd gyakrabban is olvashatunk a bételi borjú tiszteletéről.

Ászá – „Jahve tette”

Gerár – Filiszteus város a Földközi tenger mellett, Gázától délnyugatra.

Ódéd – Lásd 2Krón 9,29, ahol Jedónak nevezik, és 2Krón 12,15, ahol Iddónak.

Énekek:

Református énekeskönyv: 84:6; 119:1–3; 124:1–2; 125:1–2; 151; 192; 236:1–2.6–7; 265:5–6; 384:1–5; 390:1–2
Jertek, énekeljünk: 142:1.3; 228
Harangszó: 41; 44; 49:1–2.6–7; 53:1.6
Dicsérjétek az Urat!: 40; 53:1.4; 63; 69; 87
Erőm és énekem az Úr: 56:1–2; 84; 139

Megjegyzések:

Megbánást tanúsítani – Gyakran nagyon nehéz azt mondani, hogy „Sajnálom”. Pedig láthatjuk, hogy ez az emberek közötti kapcsolatot helyreállíthatja, megjavíthatja.
Az Úr megbocsátást ajánl azoknak, akik megbánást tanúsítanak. Figyeljünk azonban arra, hogy van különbség „sajnálat” és „megbánás” között: a „sajnálat” az az érzés, hogy valamit nem megfelelően tettél. Sajnálod, hogy megtetted, vagy ahogy megtetted, miután látod a következményét. A „megbánás” az az érzés, ami mások elleni tetted gonoszságának belátásakor keletkezik. A megbánást alázat követi: bocsánatot kérsz.

Megbánás utáni megbocsátás – Az emberek általában akkor bocsátják meg, amit ellenük tettél, ha megbánás után bocsánatot kérsz. Az Úr mindig így tesz. A Mi Atyánk imádságban azt mondjuk az Úrnak, hogy megbocsátunk másoknak: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ha mi nem bocsátunk meg őszintén és tiszta szívből a másiknak, akkor azt sem várhatjuk el, hogy az Úr megbocsássa a mi vétkeinket. Van még valami: csak akkor törik meg az átok, ami engem és a másikat megköt, ha szívből megbocsátok neki. Végleg meg kell oldani a dolgokat, a kapcsolatot teljesen helyreállítani. Így van ez a mi vétkeinkkel az Úr ellen. Azt akarja, hogy megvalljuk Neki a vétkeinket.

Aki nem szolgálja valóban az Urat, az ne várjon áldást – Láthattuk Abijjánál, hogy nem szánta oda magát teljesen az Úrnak. Úgy tett, mintha hűségesen szolgálná Őt, de engedte a népnek, hogy bálványokat tiszteljen, és maga is sok feleséget tartott. Annak nincs semmi értelme, ha csak részben tiszteljük az Urat. Ő teljes és őszinte szívet kíván tőlünk.

Szükség idején bízzunk az Úrban – Valójában nagyon logikus, hogy az emberek szükség idején Istenhez imádkoznak. Ki az, aki igazán segíteni tudna rajta kívül? Mégis előfordul, hogy elfeledkeznek erről az emberek. Ászánál is ez történt: egyik alkalommal bízott az Úrban, de a másik esetben nem.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki)

• Kihez fordul(hat)sz segítségért szükség idején? (***)

Történelem / Könyvtárhasználat

• Ábrázolások keresése, megfigyelése az ókori Egyiptom hadseregéről, hadviseléséről. (***)
• Az Egyiptomi birodalom nagy korszakai: Óbirodalom (piramisok kora) – Középbirodalom – Újbirodalom (Kr. e. 1552–1070) – Későkor (Kr. e. 1070–332). I. Sesonk/Sisák (Kr. e. 945–924) fáraó, a XXII. dinasztia alapítója. A dinasztia fogalma. (***)
• Párhuzamok keresése a magyar történelemből: győzelem túlerővel szemben, belső reformáció, testvérháború, idegen szövetséges. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Haditudósítás írása Júda egyik háborújáról egy bibliai szemtanú nevében. (***)

Vázlat:

1. történet:
Roboám – Salamon / Naamá
Júda királya (két törzs)
első 3 év: Isten törvénye szerint
majd vétkek:
– áldozóhalmok
– sok feleség
Sisák hadjárata – kincsek
Semajá próféta
király és vezérei – megalázzák magukat az Úr előtt

2. történet:
Abijjá
harc Jeroboám ellen
segítségkérés Istentől – győzelem
Jeroboám meghal

Ászá
eltávolítja a bálványokat
Zerah – etióp túlerő
segítségkérés Istentől – győzelem
Azarjáhú próféta: szolgáljátok Istent, akkor Ő veletek lesz
Baasá – Ráma megerősítése
Ászá ajándéka Benhadadnak
megelőzi a háborút
Hanáni próféta: „Ostobán viselkedtél”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!