158-159. A menekülő Jónás; Jónás Ninivében

Üzenet – Téma:

* Isten elől nem lehet elmenekülni.
* Az Úr irgalmas, kegyelmes, és megbocsát.
* Isten megtanítja gyermekét, hogy megis­merje a bűneit.

Előzmények:

Elizeus Damaszkuszba ment, és Hazáél tudtára adta, hogy ő lesz Arám királya. Hazáél erőszakkal szerezte meg a trónt. Elizeus egy prófétatanítványt bízott meg, hogy kenje fel Jéhút Izráel királyává. Ő hajtotta végre az Úr ítéletét Aháb házán. Jéhú utódainak, Joáháznak és Jóásnak nagy terhet jelentett Hazáél és népe. Az országot csaknem teljesen elpusztították. Hatalmukat később megtörte az asszírok hatalma, akik Arámot vazallus államukká tették.

Bevezetés:

Az asszírok Izráelnek is nagy veszedelmet jelentettek.

Jónás* próféta Gat-Héfer („vájt sajtó”) kicsi városából származik. Zebulon területe ez, néhány kilométerre a Genezáret tavától. Jónás galileai*, neve „galamb”-ot jelent, vagyis olyan valaki, aki békét hoz, vagy békéről beszél. A galamb egy jó korszak követének is szimbóluma. Amittaj („az én igazságom”) fia, joggal tekinthetjük hát „Isten igazsága fiának”. II. Jeroboám idején volt próféta (2Kir 14,25). Leírja saját engedetlenségét és szeretetlenségét, de bűnbánatát is. Ámósz is ebben a korban élt, a tíz törzs területén (161. lecke). Hóseás szintén (160. lecke).

1. történet:

Maga az Úr adott Jónásnak feladatot, ami nem minden nap esik meg. A távoli Asszíria fővárosába, Ninivébe* kellett mennie, ami világváros lett. De pogány város, és olyan bűnös, hogy az Úr elhatározta: Jónásnak prédikálnia kell ellene. Jónás azonban másfelé indult: Jáfó* kikötőjében talált egy hajót*, ami Tarsisba* készült. Tarsis Spanyolország dél-nyugati részén van, az ellenkező irányban. Pogány terület ez is. Isten elől azonban nem lehet elmenekülni, hiszen Ő mindenható, és mindenütt jelenvaló. Ádám és Éva is hiába próbált elbújni előle (1Móz 3,8).

Az Úr – teremtő ura a természetnek – parancsolt a viharnak, az fölkorbácsolta a hullámokat, s a tengerészek már hajótöréstől féltek. Mind a maga istenéhez imádkozott (különböző népek fiai voltak), annyira féltek. Feltűnő, hogy amikor baj van, az emberek egyszerre imádkozó, vallásos emberekké válnak. A kapitány felelt a hajóért, a legénységért és az áruért, de a hajó volt a legfontosabb, mert a legénység és a szállítmány is csak a hajóval együtt maradhat meg. Kidobáltak hát minden fölösleges terhet, hogy könnyítsenek a hajón.

Jónás a hajó mélyébe húzódott, és álomba merült. Feszült lehetett, és rendkívül fáradt. De micsoda különbség van Jónás alvása, és az Üdvözítő alvása között (Mk 4,38)!

Ebben az állapotban talált rá a kapitány. „Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!”

Hogy tett-e Jónás valamit, azt nem tudjuk. De a helyzet semmit sem változott. A tengerészek akkor sorsot vetettek*, hogy megtudják, kinek a bűne miatt van rajtuk ez a büntetés. Izráelben is ismerték ezt a régi szokást. Figyelemre méltó, hogy a tengerészek a vihart büntetésnek tartják, valakinek a bűne miatt. Ma természeti erőnek tekintik a vihart, aminek nincs köze Istenhez. Ha egy katasztrófának megtalálják a feltételezhető okát, könnyebben megnyugszanak.

A sors Jónásra esett, magyarázatot kértek hát tőle. Jónás bevallott mindent, hogy a menny Ura elől fut, „aki a tengert és a szárazföldet alkotta”.

„Hogy tehettél ilyet? Mit tegyünk veled?” – kérdezték ijedten az emberek.

„Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.”

Az emberek előbb evezni próbáltak, de hogy a vihar egyre erősödött, megértették, hogy ez áldozatot követel. „Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz!” Azzal bevetették Jónást a tengerbe. Meg is szűnt a tenger háborgása, ami nagy félelemmel töltötte el az embereket. Áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak. Arról nem hallunk, hogy megtértek-e.

Az Úr egy nagy halat* küldött. Nem tudjuk, milyen fajtát, csak azt, hogy Jónás három nap és három éjjel maradt benne. Jézus is három napig maradt a föld gyomrában (Mt 12,40). Nem akarta az Úr elpusztítani a szolgáját, annak még elvégzendő munkája volt. Jónás bűntudattal imádkozott „a halál torkából”, és választ kapott. „…de te kiemelted életemet a sírból, ó Uram, Istenem!” Jónás felismerte, milyen nagy hibát követett el a menekülésével, s megígérte, hogy hálával fog áldozni, és beteljesíti fogadását.

Az Úr parancsolt a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Az Istennek engedelmeskedő hal nem csoda, hanem olyan valami, ami által rácsodálkozhatunk Isten fenségére.

2. történet:

Miután a hal szárazra tette Jónást, újra feladatul kapta, hogy menjen Ninivébe, elmondani, amit az Úr üzen. Isten kegyelmes a bűnbánóhoz, aki most már engedelmeskedik Isten parancsának. Azt nem tudjuk, hol tette partra Jónást a hal, azt sem, meddig tartott az útja Ninivébe. Azt viszont igen, hogy Ninive hatalmas város volt, három napig tartott bejárni, széles falain két szekér elfért egymás mellett, százötven őrtorony volt rajta.

Jónás egy napig haladt befelé a városba, miközben hirdette Isten akaratát: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive.”

A város lakói hittek Istennek, komolyan vették az idegen, Izráelből jött próféta szavát. Böjtöt* hirdettek, vagyis ismerték a bűnbánatot, zsákruhát* öltöttek időstől fiatalig. A király is leszállt a trónról, levetette királyi ruháját, maga is zsákruhát öltött, és hamuba ült. Jób könyvében találkozunk ilyen gondolattal. Vagyis igazi bűnbánat következett, a király és a vezetők parancsára, sem ember, sem jószág nem evett*, nem ivott semmit. Az emberek megtértek gonosz útjukról és erőszakos tetteikből. Amikor a vezetés nem bünteti a bűnt, hanem megengedi, és részt vesz abban, nagyon nagy felelősséget vállal magára!

Itt a király azt mondta: „Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!” Évszázadokon keresztül láthatjuk, hogy Isten a bűnbánón könyörül. Gondoljunk csak a pusztai vándorlásra. Isten kegyelmes Isten.

Mi történt Jónással? Elvégezte feladatát, mégsem ment haza. Vajon a saját szemeivel akarja látni a pusztulást? Miközben a mennyben öröm van egy megtérő bűnösön (vö. Lk 15,7), itt az Úr egyik szolgája csalódott és haragos, amiért az Úr jutalmazta a niniveiek bűnbánatát. Imádsága egészen más, mint amikor a halban volt. Azt hinnénk, hogy aki szereti az Urat, és neki szolgál, örül annak, hogy Isten olyan irgalmas és kegyelmes.

Vajon Jónás, illetve az emberek általában jobbak, mint a niniveiek? Nem él minden ember szívében bálványimádás, erőszak, bűnös kívánság? Nem szorulunk mindannyian Isten kegyelmére? Krisztus áldozata a kereszten nem a mi bűneinkért történt? Igen, mégis előfordul, hogy megtagadjuk másoktól Isten kegyelmét, főleg az ellenségeinktől.

Most megtudjuk, miért menekült Jónás az Úr színe elől. Ismerte annyira Istent, hogy kitalálja, mit akar tenni a niniveiekkel: „tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod.” Szívesebben meghalna, minthogy éljen. Illés is kért ilyet (1Kir 19,4), de egészen más okból. Jónás a niniveiek megtérése miatt haragudott az Úrra. Ám az Úr barátságosan megkérdezte: „Igazad van-e, hogy haragszol?”

A várostól keletre talált Jónás helyet, letelepedett, kunyhót készített magának, kilátással a városra, hogy lássa, mi történik vele, hogyan semmisíti meg az Úr. (Ellentétben Ábrahámmal: 1Móz 18,23). Jónás iránti szeretetből adott az Úr a feje fölé egy bokrot, ami csodálatos módon egyetlen éjszaka nőtt. Bár Jónás csalódása és haragja nem volt jogos, az Úr vigasztalni és tanítani akarta szolgáját. Jónás örült a bokornak, látta, hogy Isten nem felejtette el. Hamar elcsügged, hamar vigasztalódik. A próféta is csak ember.

Másnap reggelre küldött az Úr egy férget, hogy szúrja meg a bokrot, s az elszáradt. Jónás újra a halált kívánta, bizonyára nem elsősorban a hőség miatt, hanem mert Isten hagyta elszáradni azt a bokrot. „Igazad van-e, amikor haragszol e bokor miatt?” – kérdezte Isten.

Jónás válasza hamar kész volt: „Igazam van!” Az Urat hibáztatta, aki viszont így válaszolt:

„Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több, mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!”

Jónásnak meg kellett tanulni együtt érezni a sok gyerekkel, szüleikkel és családjukkal. Mégiscsak értékesebbek, mint egy bokor. A beszámoló hirtelen fejeződik be (egy kérdéssel). Hogy Jónással később mi történt, azt nem tudjuk.

Jegyzetek:

Jónás – Zsidó hagyomány szerint Jónás egy zarfati özvegy fia.

Galileai – Jónás idejében még nem használt kifejezés, csupán azért idézzük, mert Jézus korában azt mondták az izráeliták, hogy Galileából sosem támadt próféta (Jn 7,52).

Ninive – Asszír főváros, Kr. e. 612-ben (vagy 606-ban) a babiloniak pusztították el, a médek segítségével. Jónás kb. a VIII. szd.-ban prófétált. Vagyis Ninive Jónás prédikálása és a niniveiek megtérése után még sokáig létezett. A Náhum 3-ban olvasunk szörnyű leírást Ninivéről: „véres város”, tele hazugsággal és gyilkossággal. Vagyis a niniveiek megtérése nem volt maradandó.

Jáfó – Már létező város volt, amikor az izráeliták Kánaánba érkeztek (Józs 19,46). Dán területén feküdt, de föníciai maradt. A tíruszi Hírám király egyezkedett Salamonnal a templomépítéshez libanoni cédrusokról, Jáfóig tengeren szállítva. Az ApCsel 9,36 és 10,5 Joppe néven említi, mai neve Jaffa, Tel Aviv közvetlen közelében.

Hajó – Nem olvasunk arról, hogy föníciai hajó lenne, de feltételezhetjük. A rómaiak idejéig ők uralták a tengert, s Jónás idejében Jáfó még föníciai kikötő. E kor hajói még kicsik voltak, s lehetőleg a part mentén haladtak.

Tarsis – Föníciai kereskedő kolónia, tírusziak lakták (Ézs 66,19). Az Ézs 23 mondja, hogy a szidóniakkal együtt hajós népek, kolóniáikkal rendszeres összeköttetésük volt. Hajóik modellként szolgáltak más népek számára is, nagy utazásokat lehetett velük megtenni (vö. 1Kir 22,49). Többek között ezüst, vas, ón, ólom volt hozható Tarsisból (Ez 27,12).
Ne keverjük össze Kis-Ázsia cilíciai Tarzuszával, Pál valószínű származási helyével.

Sorsvetés – Sorsolásnál Istent hívjuk, de ezt csak különleges esetekben szabad, amikor valami nehéz elhatározás történik személyekről vagy ügyekről. Gondoljunk pl. Saul királlyá választására: 1Sám 10,20kk; Ákán bűnére: Józs 7; vagy mikor Jónátán mézet evett apja tilalma ellenére: 1Sám 14,38kk. Az ApCsel 1,24–26-ban is olvasunk sorsvetésről, Júdás utódjának kiválasztásakor.

Hal – A Jón 2,1 „nagy hal”-ról beszél. Írásmagyarázók gondolnak cethalra (talán hibásan), „tengeri szörny”-re. Ámbrás cetre is gondoltak, fogtak ki olyan nagyot a 18. században, amiben 5 méteres dereglyét találtak.

Böjt – Teljes vagy részleges tartózkodás az ételtől, mindenekelőtt a hústól. Cél: bűnbánat és/vagy lelki gyakorlat. Izráeliták böjtölése (3Móz 16,29; 23,27; 4Móz 29,7; Zak 7,5; önkéntesen 2Móz 34,28; 1Sám 1,7; 7,6; 31,13; 2Krón 20,3).
Az Újszövetségben olvasunk farizeusok böjtöléséről, a hét második és ötödik napján (Mt 6,16; 9,14; Lk 18,12). Jézus rámutat a hamis böjtre, tiszta céllal viszont maradhat (Mt 4,2; ApCsel 9,9; 13,2–3; 14,23; 2Kor 6,5).
A róm. kat. egyházban a péntek a böjt napja, meg a húsvét előtti 40 nap, s egyéb alkalmak. Nem a teljes étkezés, főleg a hús tilos.
A reformáció helyére tette a böjtölést, ami elsősorban megtérés hamis cselekedetekből, felkészülés imádságra és bűnvallásra. A gonosz dolgok elleni hatékony eszköz: imádság és böjtölés. Mára egyre ritkább a gyakorlatban.

Zsákruha – Durva szövet, ruha alatt is viselhették (vö. 2Kir 6,30; 154. lecke).

A jószág sem ehet – Ilyen böjt és bűnbánat Ázsiában gyakrabban fordul elő. Hérodotos görög történetíró számol be egy perzsa generális böjtöléséről („História” IV,24).

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1.4; 86,2.4–5; 130:1–2; 180; 206:1.3; 217:1–2.5; 223:1.4; 461
Jertek, énekeljünk: 122; 136:1.3; 180; 197; 232; 239
Harangszó: 18; 43; 45; 53:1.7–8
Dicsérjétek az Urat!: 5; 50:1.6–7; 63; 75; 82; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 24; 52; 65; 129

Megjegyzések:

Isten elől nem menekülhetsz – Isten ismer téged, és tudja azt is, amit tenni készülsz. Megáld, amikor Őt szolgálod, és azt teszed, amit Ő akar. Jónás rájött, hogy jó lett volna engedelmeskednie. Vajon mi történt volna, ha megérkezik Tarsisba, bizonyára egyre messzebb került volna Istentől. Hála Istennek, a Jó Pásztor, Jézus Krisztus azért jött, hogy az eltévedt bárányt megkeresse és visszavigye.

Ne tarts ki a bűnben – Jónás nem tudott szabadulni a szeretetlenség bűnétől, amit a niniveiekkel szemben érzett. Amikor bűntől szeretnénk szabadulni, jól tesszük, ha megvalljuk az Úrnak, s Őt kérjük, hogy attól teljesen szabadítson meg. Ezt Ő Szentlelke által munkálja.

Az Úr kegyelmes – Az Úr nem engedi, hogy Jónás keresztülhúzza a tervét, meg kell hajolnia Isten előtt. De közben gondoskodik Jónás szabadításáról. Ezt a képet állítsuk a gyerekek elé, hogy ne féljenek az Úrtól, hanem tanulják meg szeretni Őt. Isten atyai képe erősen kirajzolódik e történetben.

E történet eredetisége – Íráskritikusok kételkednek Jónás könyvének megbízhatóságában, különösen abban, hogy a hal elnyelte Jónást, és 3 napig maradt abban. Az Úr Jézus ezt magára veszi, ami önmagában elegendő bizonyíték (vö. Mt 12,39–41; 16,4; Lk 11,29–32).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A bűn és következményei. Engedetlenség, megbánás, bocsánatkérés, büntetés, megbocsátás. (** ***)
• Menekülés a „nemszeretem” vagy „értelmetlen” kötelezettségek elől. (***)
• A harag okai, és megoldása (feloldása). (**)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Könyvtárhasználat

• Hajók és hajósok az ókorban. A föníciaiak hajózása és kereskedelme. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Írás-előkészítő feladat: pontos vonalvezetés, vonalak, vonalelemek átrajzolása. (*)
• Szemléltető verses bábjáték: Bob maci engedetlen. (*)
• Jónás története verses formában. Játékos rímkeresés. (*)
• Vihar utánzása: légzőgyakorlat, mozgásos játék. (*)
• Miklya Zsolt: Jónás és a hal című versének megismerése. A nyelvi humor, mint a jellemzés eszköze. (**)
• Költői képek, kifejezőeszközök Babits Mihály: Jónás könyve című elbeszélő költeményének első részében. (***)
• Imádság, monológ megfogalmazása (írásban) egy-egy bibliai szereplő nevében. (** ***)
• Jónás történetének folytatása írásban. (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Tájékozódás külső vagy belső térben. Kereső játékok (bújócska, tárgykeresés). (*)
• A növények növekedése: csírázó babnövény megfigyelése egy héten keresztül. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Képek rajzolása vagy festése a bibliai történethez. Kiállítás rendezése, vagy képeskönyv, leporelló készítése az elkészült képekkel. (**)
• Hajókép készítése papír, gyufaszálak, pálcikák, fonal ragasztásával. (***)
• Jónás és a bokor: Groteszk, karikatúraszerű ábrázolás rajzolással, és préselt növények ragasztásával. (***)

 

Vázlat:

1. történet:
Jónás
Ninive
hajó – Jáfó – Tarsis
vihar
imádság – sorsvetés
Jónást kidobják a fedélzetről
nagy hal – 3 nap
bűnbánat

2. történet:

Jónás – Ninive – 40 nap
megbánás: zsákruha, böjt
csodabokor
Jónás békétlensége
Ninive megmenekül

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!