13. Isten szövetséget köt Abrámmal

Üzenet – Téma:

* A szövetség feltétele az egymásba vetett bizalom. Ígéretek kötik össze a feleket.
* Különféle jelei lehetnek egy szövetségnek.

Előzmények:

Abrám legyőzte Kedorláómert és annak szövetségeseit. Találkozott Melkisédekkel, Sálem királyával.

Történet:

Abrám még mindig a Mamré tölgyesénél lakott.

Az Úr megszólította. Látomásban* jelent meg, valószínűleg álmában, mert mindez éjszaka történt.

Félt vajon Abrám? Az Úr külön említi, hogy „Ne félj!”, ezért gondoljuk, hogy az Urat látva, s nemcsak hangját hallva igen megilletődhetett, félhetett még Abrám is. Leginkább azonban az volt érthetetlen előtte, hogy az áldás következménye, az utód még mindig nem született meg. Hogy legyen neki annyi utódja, mint a tenger fövenye, vagy az égnek csillaga, ha egy gyermeke sincs? Az Úr ígérete viszont így szól: „Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.” A két kép külön-külön is érthető, de együttes jelentése is van. Az Úr védelme és áldása rejtőzik benne. Megint utalás ez a messiási gondoskodásra.

„Szabadon” fordítva, Abrám azt mondja: „Mit adhatsz nekem, Uram? Nem adtál nekem gyermekeket; örökös nélkül fogok meghalni! Számomra már csak egy megoldás van. Ez pedig az, hogy szolgám, a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm. Csak így válhat valóra az ígéreted!”

Valóban hitetlen lenne Abrám? Nem, mert nem Isten ígéretében kételkedik. Pusztán emberileg gondolkodik* és számol. Látjuk, hogy az Úr nem veszi ezt tőle rossz néven.

Abrám Eliézert „házamnál született szolgá”-nak nevezi. Ez azt jelenti, hogy szülei is – legalábbis az édesanyja – Abrám tulajdonai voltak. Ezeknek a szolgáknak különleges helyzetük volt a családban. Ha voltak saját gyermekeik, azokkal együtt nőttek föl. Ezt a szolgát talán Abrám nevelte föl. Apa-fiú viszonyban lehettek egymással.

Hogy Abrám hitét erősítse, az Úr kivezeti a szabadba. Keleti éjszaka van, az ég tele csillagokkal. Abrám nézze csak meg ezeket, és próbálja megszámlálni. „Ennyi utódod lesz!” Számtalan utódot jövendöl az Úr Abrámnak. Elképzelhetetlen…

És Abrám? Hisz az Úrnak! Itt az igaz hit példáját látjuk, mely „a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Tudjuk, hogy az Úr Abrámot hite miatt fogadta el igaznak (Róm 4,9). De ezt a hitet Isten ajándékozta neki, és így lett igazzá. Igaznak azt kell tekintenünk, akinek őszinte hite van, és nem magában bízik.

Isten még egyszer nyomatékosan figyelmezteti Abrámot, hogy ő, az Úr hozta őt ki Káldeából erre a földre, hogy örökölje azt. Abrám nem emigráns! Nem a maga akaratából jött Kánaánba.

Éppen az imént mutatta meg Abrám a hitét, és most mégis… jelet kér! Honnan tudja, hogy ő örökli ezt a földet? A hitetlenség jele ez?

Gondoljunk csak Zakariás papra és Máriára (Lk 1). Mária hitt, mégis rejtély maradt előtte fia fogantatása. Ezért nem jelet kapott, hanem külön magyarázatot. Zakariás nem hitt, bár az angyal világosan megmondta neki, hogy Erzsébet fiat fog szülni. Ő nem kért jelet, hanem kijelentette, hogy nem hiszi el Gábriel szavait. De kapott jelet, olyat, mely egyáltalán nem volt kellemes a számára.

Abrám hisz, de jelet kér az ígéret megerősítéséül. Másnap meg is kapja.

A csoda csak a hitet erősítheti, önmagában nem ébreszt hitet. Abrámnak 5 áldozati állatot* kellett odavinnie, egy három éves üszőt (fiatal tehén, melynek még nincsen szarva), egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambfiókát. Az áldozat nagyon különös: az állatokat kettéhasította, majd a félbevágott állatok részeit egymással szemben helyezte el úgy, hogy egy „utat” képezzenek.

Egy keleti szokás szerint a szövetséget kötni akaró felek átmentek a félbevágott állatok között, s azt mondták: „úgy vágjanak engem ketté, ha megszegem a szövetséget!” (vö. Jer 34,18–20)

De… vajon eljön-e az Úr erre a szövetségkötésre? Vagy csak újabb próba Abrám számára? Abrám leült az egyik oldalon, s várta az Urat. Egész nap. Közben hessegetnie kellett a gyülekező dögmadarakat. S várt. Újra csak várt. Egész napon át hiába. Hiába?

Miért nem jön az Úr? Nehéz napja lehetett Abrámnak. Mindenkinek ki kell várnia az „Úr idejét”, a pusztában Mózesnek, s Jézusnak is minden cselekedetében.

Mire eljött az éjjel, Abrám mély álomba merült. Rémítő volt még álmában is a sötétség, a reménytelenség, a felesleges várakozás terhe. S akkor… akkor az Úr megszólalt.

Elmondta a nép jövendőjét. A 400 év rabszolgaságot, de a szabadulást, a gazdag örökséget is. Abrámnak nyugodt életet ígért, csendes halált. Csak a negyedik nemzedék* térhet majd vissza ide, Kánaán földjére az utódok közül. Abrám is békességben hal meg, és „késő vénségében temetik el.”

Majd hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya* ment át a húsdarabok között. Ezen a napon kötött szövetséget az Úr Abrámmal. A szövetség „EGYOLDALÚ”, ahogyan mindig is az volt, s lesz. Isten egymaga vállalja a szövetségi hűséget, nem köti a mi állhatatosságunkhoz magát. A jel* megerősítés. Abrámnak „csak” hinnie kell.

Az Úr megjeleníti a szövetség tartalmát is röviden: „A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától* a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig*, a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, a hettitákat, perizzieket és refáiakat, az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúszi-akat.”* (1Móz 15,18–21)

Jegyzetek:

Látomások – Isten által mutatott álomszerű képek, melyeken keresztül valamilyen üzenetet akar elmondani. Talán a délibábhoz lehet hasonlítani ezeket.

Emberi „rendezés” – Isten sokszor embereken keresztül cselekszik. Ennek útját keresi Abrám is, amikor fiává fogadja szolgáját, hátha ezen keresztül is az Úr munkálkodik… De a „hátha” nem az Úr útja!

Áldozati állatok – A későbbi lévita áldozati állatokról van már itt is szó, ennek alapján születtek azok a rendeletek. Ma már csak egyetlen áldozat hitelesíti a szövetséget: JÉZUS KRISZTUS.

Negyedik nemzedék – Kb. 100 évvel számol egy nemzedéket, ha a 400 évet vesszük alapul.

A „fáklya” és „kemence” – Az élő tűz jelképe, mely megemésztette a szövetségi állatokat.

Jel – Az Úr adta, egymaga vállalta, szóval megerősítette, Abrámnak ki kellett várni, s végig hinni, míg beteljesül…

Egyiptom folyója – Másutt „Egyiptom patakja”, a mai Vádi-el-Aris, mely határvonal Egyiptom és Kánaán, ill. Júda között (lásd 4Móz 34,5; Ézs 27,12).

Eufrátesz – Mezopotámia egyik folyója a kettő közül (lásd Jel 9,14; 16,12)

Népnevek felsorolása – A „kéniek” a midjániak egy része, közülük való Mózes apósa is. Egy részük később nomádként (sátrakban) Izráel között lakott. A kéni Heber felesége, Jáel ölte meg Siserát (Bir 4,17–23). A kéni Rékáb utódait a rékábiakat tisztelettel említi a Jer 35. A „kenizziek” Kénáz leszármazottai, Káleb és Otniél is közülük való (4Móz 32,12 és Józs 15,17).
A „kadmóniak” keleti nép, az Eufrátesz és Egyiptom között élő néptörzs, valószínűleg az arabokhoz sorolhatók.
A „hettiták” Hét fiai (1Móz 10,15), Hám leszármazottai.
A perizziek, refáiak, emóriak, kánaániak, girgásiak, jebúsziak mind ősi kánaáni népek, amelyek Abrám idejében már ott laktak, s később Józsuéval kezdődően sokat küzdöttek ellenük az izráeliták. A jebúsziak a bírák idejében foglalták el Sálemet (Jeruzsálemet). Amikor Dávid király lett, kiűzte őket Jeruzsálemből, és azt tette fővárosává.

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:1–2; 125; 425
Jertek, énekeljünk: 150; 173; 205:3; 221:1
Harangszó: 39; 42:1; 43; 52:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 53:1–4; 61; 68; 75; 100; 155:1
Erőm és énekem az Úr: 46; 54; 58; 69

Megjegyzések:

Szövetség és ígéret – (Lásd még a témáról a 7. és 9. leckét!) A történet jó alkalmat ad az ígéretekről való beszélgetésre, a figyelmesség jeleitől kezdődően (ha nem tudom betartani, legalább jelezzem, esetleg utólag rendezzem szeretetem valamilyen jelével stb.). Ilyen szövetség lehet barátok, testvérek között, de maga a házasság is szövetségként fogható fel. Ebben a korban már lehet az úrvacsora szövetségéről is szólni. A gyülekezeti hovatartozásról, fogadalomtétel a keresztségkor, valamint a konfirmációkor…

A kételkedésről – „Hiszem, ha látom!” – mondják sokan. Akik nem hisznek akkor sem, ha látnak. Mert minden keserves nekik. Állandó kétség imádság közben, probléma-felsorolás, vezetés kérése nélkül. Hitre akkor és épp ott van szükség, ahol semmi sem látható, s ezt csak az Úrral lehet végigcsinálni.

Abrám hite – „Abrám hitt az Úrnak…” (1Móz 15,6a) A „hitt” szó héber megfelelője nem csak igaznak tartást, hanem erre, mint szilárd alapra való építést is jelent. A hit tehát az akaratnak és cselekvésnek is rugója, belőle engedelmes hűség fakad. Ahogyan a görög „pisztisz” szó is egyszerre jelent hitet és hűséget: a kettő elválaszthatatlan egymástól. De kifejezi ezt a magyar nyelv is: „hű” szavunk régies alakja a „hív” („hívnek lenni”, „hívem”), s ennek főnéviesült változata a „hit”.

„…aki ezért igaznak fogadta el őt.” (1Móz 15,6b) A mondat második része is az előbbieket támasztja alá: ószövetségi értelemben igaz az az ember, aki hűséges marad az őt elfogadó Isten szövetségéhez.

Abrám várt az Úrra – Nem is akármennyit élete során. S amikor nem várt, annak rossz következménye lett. Igaz, Isten tudott belőle jót is kihozni. De az egyiptombeli engedetlenség következménye lett Eliézer, aki kísértés forrása, s a szolgáló, Hágár is, akitől a „majdnem” saját gyermek származhat. Jó várni az Úrra. Mert Ő pont akkor és pont annyit cselekszik, amennyi szükséges. Kár előreszaladni a bizonytalanba!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Az emberi kapcsolatok néhány fontos eleme: az ígéretek és azok betartása (* ** ***), bizalom és megbízhatóság (** ***). Bizalomjátékok. (***)
• Az emberi kapcsolatokat, a közösségek életét, viszonyait szabályozó megállapodások, szerződések. Szövetségkötés egyenrangú és nem egyenrangú felek között. (** ***) Írásbeli szerződés megfogalmazása képzeletbeli szituációban. (***)
• Szövetségkötések a történelemben és a politikában. (***)

Matematika

• Csoportosítás és számlálás ötösével. Átlépés a húszas számkörön. (*)
• Nagy számok írása számjegyekkel a tízezres számkörön is túl. (**)

Földünk és környezetünk (Földrajz)

• A csillagok száma. Tájékozódás a csillagos égen. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Mondóka elmondása és tanulása. (*)
• Közmondás értelmezése és alkalmazása. (* **) Elbeszélő fogalmazás írása a közmondás jelentése alapján. (**)
• A megszámlálhatatlanul sokat kifejező határozatlan számnév szinonimáinak összegyűjtése.(**)
• Kreatív szövegalkotás: írásbeli szerződés szövegének megfogalmazása képzeletbeli szituációban. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Papírkivágás: csillagformák színes papírból. Csillagformák ragasztása nagyméretű alapra. (*)
• Papírhajtogatás: egyszerű sík csillagformák színes papírból. Csillagok ragasztása nagyméretű alapra. (**)
• A csillagos ég modellje nagyméretű lepedőn viaszbatiktechnikával. (***)

Vázlat:

Mamré
kétségek
(Eliézer)
áldozati állatok – várakozás – az Úr megszólal
szövetségkötés
az utódok jövendője

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/013. Isten szövetséget köt Abrámmal – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 1.26 MB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!