Velem vándorol…

Józs 1,2–9

Hogyan indul ez az év? Milyen érzésekkel, gondolatokkal? Minden évkezdés izgalmas. Hiszen nem tudom, mi vár rám ebben az évben. Mit tartogat számomra az esztendő? Nagy örömöt? Meg kell felelnem valami komoly elvárásnak? Elveszítek valakit? Idén lesz a nagy találkozás azzal, akit szerethetek, aki engem is szeret? Élményeket gyűjthetek egy-egy kirándulás alkalmával? Talán kavarognak bennünk az érzések, vagy olyan gyorsan elkezdődött minden, hogy már nem is gondolkodunk – beleugrottunk a mókuskerékbe, s csak úgy zakatolnak zsúfolt napjaink?

Pedig szükség van a megállásra. Az elcsendesedésre. A csendre. Naponta úgy kelhetünk fel, hogy kezünkbe vesszük Isten igéjét. Ha ezzel kezdjük a napunkat, azt fejezzük ki, hogy számunkra fontos mindaz, ami Istennel kapcsolatos. Ha valakire időt szakítunk, azzal odafigyelésünket, szeretetünket mutatjuk meg. Ki más lehetne az első a napjainkban, mint Isten? Ha így teszünk naponta, olyan rendet alakítunk ki, mellyel a hétköznapokat sem kell taposómalomnak éreznünk. Hiszen nem egyedül indulunk a napunknak, s az évünknek sem. S ha Isten első helyen van az életünkben, első helyen lehet napjainkban is.

Vele induljunk hát ma is, az idén is minden napon!

Első lépésként tisztába kell vele jönnünk, hogy szeretni művészet, ha meg akarjuk tanulni, hogyan kell szeretni, ugyanúgy kell eljárnunk, mint amikor bármely más művészetet vagy mesterséget akarunk elsajátítani, mondjuk zenét, festészetet, ácsmesterséget vagy az orvosi, a mérnöki tudományt.

Erich Fromm

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024