Uzziás felfuvalkodása

2Krón 26,16–21

Nehezen tanuljuk meg, hogy vannak dolgok, melyeket tilos megtenni! Vannak, akik azt hiszik, hogy ők minden szabály alól kivételek. Nagy kísértése ez a vezetőknek, akik maguk is törvényt szabnak, így könnyebben gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik, amit kimondanak.

Egy király nagyon keservesen tanulta meg ezt: Uzziás. Hatalmas király volt, Isten gazdagon megáldotta minden jócselekedettel, 52 évig uralkodhatott Júdában! 16 évesen lett király, s mindent megvalósított, ami az ország javát szolgálta. A védelem kiépítését – őrtornyoktól az ötletes hadigépekig –, de a lakosság jólétét is: kutakat ásatott, s a földművelést támogatta.

Egy napon azután úgy gondolta, ő már olyan „jóban van az Úristennel”, hogy be is mehet a szentélybe áldozatot bemutatni. Ez kizárólag a papok joga volt. Amikor ők figyelmeztették, csak felbőszült tőle, amiért Isten leprával verte meg. Utolsó éveiben egy elkülönített házban élt.

Isten előtt nincsen személyválogatás. Amit nem szabad, azt senkinek sem szabad. Királynak, prófétának, szolgának egyazon a megítélése. Meg lehet tenni, de nem szabad, mert ez a rendelt jogok meglopása. Nekünk kell először tisztelni a rendet, ha azt akarjuk, hogy mások is tiszteljék!

„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Kor 10,23)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024