Uralkodjatok…

1Móz 9,1–11

Egyik hittanórán megkérdezte egy diák, ha a Tízparancsolatban benne van az ölés tilalma, miért öljük meg az állatokat?

Már utaltam rá, hogy nem általánosságban beszél ez a parancsolat az ölésről. Isten az állatokat eledelül adta, erről a Noé­val való szövetségkötés után beszél a Biblia. A bűneset után számolni kell azzal, hogy nemcsak Istennel és az embertárssal romlott meg az ember viszonya, hanem a természettel is. Még az emberhez közel álló, megszelídített háziállatok is mennyi tragédia forrásai lehetnek. (Gondoljunk a gyermekekre, öregekre támadó kutyákra!) Itt is a szándék a lényeg, mert hogy az ember „megölheti”, s időnként meg is kell ölnie állatokat, nem jelenti azt, hogy minden esetben szükséges is megtennie. Hiszen a mértéktelen kincsvadászat és haszonkeresés miatt pusztultak ki szinte teljesen az észak-amerikai bölénycsordák, északi vizeink bálnacsapatai, vagy az afrikai elefántok java része. Ezek intő jelek arra nézve, hogy az ember szórakozásszerű vadászata, állatok irtása: bűn.

Nem véletlen, hogy a Messiás uralkodását az Ószövetség számos helye a veszélyes állatokkal való kibékülésben, barátságban látja. Ami számunkra a hétköznapi életben elképzelhetetlen (a vadállatokkal való barátság, békés együttlét), az a messiási korban természetes állapot lesz. Ennek jeleit élhetjük át már ma részleteiben, s egyszer majd teljességében is.

„Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérges kígyó fajzata felé nyújtja kezét. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” (Ézs 11,6–9)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024