Tolvajok a gyülekezetekben

2Thessz 3,6–15

Vannak olyan „szakavatott tolvajok”, akik parókiáról parókiára járnak, s bizonyos lelkipásztorok nevére hivatkozva kérnek segítséget. Amelyik lelkész beengedi őket, nagyon pórul jár, mert meglopják. Évekkel ezelőtt volt itt egy szerencsétlen flótás, akit segítettünk. Megjegyezte a nevünket, járni kezdte az országot, s a nevünk alapján szinte mindenhová beengedték. Volt, ahonnan csak a kért összegeket, ruhákat vitte el, de volt, ahonnan orgonát lopott. Jöttek a telefonok sorra, sajnos mind a mai napig, lassan már minden városból.

Megdöbbentő, hogy emberek mire vetemednek. De az is, mennyire naivak vagyunk, mikor azt hisszük, hogyha valakinek belenyomunk a kezébe valamit, azzal már segítettünk rajta. Sőt, ahogy tapasztalom – csak rosszabbá tesszük. Mi vezetjük rá meggondolatlan adakozásainkkal, hogyan lehet ügyesen tolvaj. Tolvajok barátai leszünk, s ezzel önmagunk ellenségei. Feneketlen kút az ilyen ember, mert a felülről betöltött víz azonnal eltűnik benne. A segítség egészen máshol van. Belülről kéne a forrásnak felfakadni. Azt kellene adni, amire szükségük van, s nem azt, amit kérnek. Ehhez kellene sokkal jobban összefognunk, s akár otthonokban, akár intézményekben, de elhívott és szakavatott emberekkel gyakorolni a diakóniát!

Imádkozzunk érte, hogy ezek létrejöhessenek, s ne mi oktassuk ki az ilyen ügyeskedőket arról, hogyan lehet piócaként élni a keresztyéneken.

„Intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez!” (1Thessz 5,14)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024