Testvérszeretet

ApCsel 11,15–17

A szeretet bármilyen formája csak akkor kezd alakulni, ha az eddig elmondottak már végbementek bennünk. Ó, milyen türelmetlenek vagyunk, amikor állandóan számon kérjük egymáson! Pedig mi sem adjuk, csak hát olyan jól esne kapni a másiktól.

A szeretet nagyon idő-, ember-, ötletigényes. Vegyük komolyan, ahhoz, hogy legalább a testvéreink, családtagjaink felé megszülessen a valódi szeretet, ennyi mindenen kell keresztülmenni. A többi szeretet csak rövid távú, elmúlik, megfogyatkozik, amint a lelkesedés csappan, vagy a másik a lábunkra lép, esetleg nem úgy tesz, ahogy vártuk tőle.

Péter beszámol Isten ajtónyitásáról. Szeretet a pogányok felé, bizalom az ő megtérésük iránt. Nem könnyű lépések. Péter egyszerinek minősíthetné, ha nem kellene elmondania, így viszont lehetőség nyílik arra, hogy kibontakozhasson benne, s valóban testvérnek lássa azokat, akikről semmit jót sem tartott előtte.

A lisztet begyúrják, többféle anyag kelesztésében válik így ehetővé. Bár néha ragadós még, nehezen bontakozik, várni kell vele, s még ki is kell majd sütni. Sok-sok gyúráson megyünk át mindnyájan, mire a közösségünkön belül szeretet születik.

A házasság gyúrásában a két fél valóban szinte testvérré formálódik. Az évtizedek során vonásaik is hasonlítani kezdenek egymásra. Félszavakból értik egymást, szövetségük szétszakíthatatlan.

Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell válnia. Lehet az egy tekintet, egy kézszorítás, egy futó bocsánatkérés, egy apró szívesség…

Ravasz László

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024