Örökségeink

Ruth 1,16–17

Elimélek és Naómi örökségül nyerték családjuktól házukat, földjüket Betlehemben. Két fiukkal éltek ott, de éhínség támadt, s ők megijedtek. Elköltöztek Moáb földjére, hogy megéljenek. Azaz otthagyták atyáik földjét. Az idegenben megnősültek a fiúk, s moábita lányokat vettek el. Nem születtek gyermekeik. Sőt, hirtelen halállal meghalt mindhárom férfi. Apa és két fia. A menyek közül az egyik hűséggel követte anyósát, aki visszatért örökségébe. Még az anyóst is lehet hát tisztelni, szeretni!

Megvolt a ház – de nem volt benne élet. Naómi már csak meghalni ment haza. Ruth sem készült egyébre, mint öreggondozásra, de szeretetből, hűségből tette. S ez a fajta engedelmesség mindig megnyitja Isten különös gondoskodásának forrásait! Ennek a moábita fiatalasszonynak a hite mozgásba hozza a régi törvényeket, s az örökség visszatérhet: a szegények törvénye alapján lesz élelmük, a megváltás törvénye alapján földjük, s a sógorházasság törvénye alapján családjuk. A vállalt szolgálat saját életének áldását is eredményezte.

Sőt, a kegyelem mértéke valóban ezerízig szóló, mert ennek az asszonynak tiszteletéből és hűségéből nőhetett ki az Isten szíve szerinti király: Dávid, s az ő utóda: Jézus Krisztus.

Amit Isten ad, azt mindig céllal adja. A szegénységet és a gazdagságot is, az egy talentumot és az ötöt is. Nem egymáshoz kell hasonlítgatni az örökségeinket, hanem engedelmességgel szolgálni benne Isten dicsőségére!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024