Nem viselkedik bántóan…

1Kor 13,5

Aki állandóan kritizálja magát, kínlódik a külsejével, tulajdonságaival, irigykedik másokra, az nem fog tudni szeretni. Az másokat is folyton piszkálni fog… Ám ha ezt tudom, megérthetem, ha a másik velem ilyen, hogy neki igazából magával van baja, s nem velem!

Mennyi mérget elkerülhetnénk, ha nem őrizgetnénk keserűségeinket! Isten minden bűnünket megbocsátotta! Bocsássuk meg mi is magunknak, s akkor lesz erőnk a másiknak is megbocsátani!

Nem viselkedik bántóan (nem tapintatlan, nem illetlen) – gyakorlatban: nem beszélem ki más előtt, s ha bántana, akkor sem bántással válaszolok…

Nem keresi a maga hasznát (nem a magáét keresi) – gyakorlatban: próbáljam adni, amit a másik szeret, s ne várjam vissza…

Nem gerjed haragra (nem keseredik el, nem lovallja magát bele semmibe, nem hagyja magát belerángatni valamibe) – gyakorlatban: nem azonnal visszakézből válaszolok, nem őrizgetem a rosszat, míg visszaadhatom, nem engedem, hogy a másik haragja rám ragadjon…

Nem rója fel a rosszat (nem számítja be, nem tartja számon) – gyakorlatban: naponta új lappal indítom a másikkal való kapcsolatomat, nem a rosszra emlékezem, hanem a jót erősítem, bízom a másik változásában – ami előhozza a változást.

Minden ütésed, átkod hiába ellenem.

Szörnyű a fegyverem: megbocsátok.

Illyés Gyula

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024