Nem lesz közöttetek az Úr!

4Móz 14,36–45

„Késő” – rettenetes szó ez. Egy ötven körüli férfit temettünk. Fia sírva állt a koporsó mellett. A koszorún nagybetűs felirat: „Apa, bocsáss meg!” Kinek mondta már akkor…

A nép megszomorodik, látva, hogy engedetlenségük miatt Isten türelmének vége szakadt. Ezért gyorsan cselekvéshez látnak. Korán reggel fölkelnek, felmennek a hegyre, hogy felajánlják magukat a bemenetelre, s bánkódnak amiatt, hogy eddig nem tették.

Mózes figyelmezteti őket, hogy most már késő! Már nincs velük Isten! A nép azonban már átlendült a másik oldalra, s képtelen változtatni; mennek lelkesen, felfegyverkezve, abban a biztos tudatban, hogy most engedelmeskednek. De megverik, s elkergetik őket a hegyen lakók.

Az engedelmesség lényege, hogy nem akkor, s nem abban engedelmeskedem, amiben s amikor kedvem van, hanem abban s akkor, amikor megmondja azt Isten! Nincs válogatás a parancsolatok közül sem!

A gyermek túl kicsi ahhoz, hogy Isten akarata szerint éljen,

…majd később,

A diák túl gondtalan, hogy Istent keresse,

…majd később,

Az ifjú túl szerelmes, hogy Isten dolgaival foglalkozzon,

…majd később,

A felnőttnek túl sok feladata van, hogy Istent megszólíthatná,

…majd később,

Az öreg túl van már azon, hogy Isten akaratát keresse,

…már késő.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024