Ne

2Móz 20,13–17

Az első öt parancsolat mindegyikének magyarázó függeléke van. A második öt ige határozott, rövid tiltó formájú mondatokból áll. Mindegyik elején ott találjuk a „ne” szócskát. Ez azért van, mert embertársainkhoz való viszonyunkat nem kell bővebben magyaráznunk. Mi is átéljük, mi esik nekünk rosszul, mi az, amit mások ellenünkre tesznek. Azt is világosan tudjuk, hogyan kellene nekünk viselkednünk másokkal szemben. Hillél, a híres rabbi így fogalmaz: „Ami számodra gyűlöletes, ne tedd másnak sem.” Jézus Krisztus pedig ezt mondja a Hegyi beszéd aranyszabályában: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek velük.” (Mt 7,12)

Ebben a parancsolatban nem az ölésről van szó csupán, hanem erősebben fogalmazva magáról a gyilkolásról. A héber nyelvben kettős értelemben használják a szót: egyfelől a személyes ellenség megölését jelenti, másfelől tilos a törvénytelen, a közösségellenes gyilkolás is, mert ezzel az ember a Törvény fölé helyezi magát, és a közösség ellen vét. Ily módon megértjük azt is, hogy védelmül adatott ez a parancs egy olyan közösségben, mely ismerte a halálbüntetést, és gyakran háborúzott. A magyar nyelvben is érezzük a különbséget, hiszen egy szúnyogot nem „gyilkolok” meg, a disznóölést sem hívnánk „disznógyilkolásnak”. A szándék dönt, hiszen azért lett valaki gyilkossá, mert szándékában, indulatában ott volt az ölés.

Ezért hangsúlyozza Jézus a törvény betű szerinti megtartásával szemben szívünk tisztaságát, hiszen onnan indulnak ki a „paráznaságok, gyilkosságok”, stb.

„Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség.” (Mk 7,21–22)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024