Mindent elfedez…

1Kor 13, 7

A szeretet mindig kétirányú – valamit nem tesz meg, s valamit megtesz. A döntés, hogy melyiket tegyem, s melyiket ne, mindig a helyzetből fakad.

Vannak azonban általános szabályok, amelyek mindig igazak. Olyan alapvető magatartásformáról van szó, amellyel az ember elhatározta, hogy a másik javára él.

Mindent elfedez (mindent letakar, mindent elvisel) – gyakorlatban: sem szembe, sem mások előtt, semmikor nem mondok rosszat a másikról, sőt elkötelezem magam a védelmére, keresem a jót, amit megerősíthetek…

Mindent hisz (mindent elhisz, mindig bizakodó) – gyakorlatban: ha huszadszor mondja a másik, hogy ezután másként lesz, akkor is elhiszem neki, s nem rovom fel az eddigieket, nem keserítem azzal, amit úgyis tud…

Mindent remél (reményteljes, bátorító szavaival, személyével a másik mellé áll) – gyakorlatban: nem adom fel soha, az utolsó pillanatban is bízom a mássá lételben, úgy bízom a másikban, mintha már olyan lenne, amilyennek szeretném őt látni (ez valami hihetetlen erőt ad mindenkinek!)

Mindent eltűr (mindenben állhatatos) – gyakorlatban: fát lehet vágni a hátamon, meg lehet ütni a bal arcomat is, két mérföldre megyek az egy helyett… nem bárgyún, hanem a szabadság méltóságával!!!

Kötődés nélkül, a viszonzás igénye nélkül szeretni, életadóan, mint a Nap – ez a szabadság.

Pálos Rozita

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024