Minden javunkra szolgál…
Róm 8,28
Pozitív világszemléletet hangsúlyoznak ma sokan. Vannak, akik a keresztyének közül is ezt vallják, s megfeledkeznek róla, hogy ez a világ „hiábavalóság alá van vetve”, tehát nem lehet rá pozitívan nézni. Lehet nézni könyörületességgel vagy reménységgel, de pozitívan nem.
Nem eltussolni kell a bűnöket, s betegségeknek tulajdonítani, hanem megvallani és helyrehozni. Nem a „jó dolgokat kell észrevenni és azt erősíteni”, hanem együtt vállalni a rossz következményét, hordozni terhét, s Isten segítségét kérve kitartani.
„Akik Istent szeretik” – ez emberi életünk javainak felfedezésében az első feltétel. Ha teljesül, minden a javunkra is lesz. Az első félmondat nélkül azonban még azt is tehernek fogjuk érezni, ami áldásként érkezne.
Ebben kell segítenünk egymásnak is. Ha látjuk mások életének nyomorúságát, hiányait, nem még mélyebbre kell taszítanunk őket, hanem felemelni tekintetüket, hogy lássák meg Isten cselekvését napjaik történéseiben. Tanúbizonyságunk értük legyen!
A bősi gátnál éltük át, hogy két hajót bezsilipeltek a hatalmas mélységbe. Fejük felett óriási erővel csapkodtak a hullámok a zsilip túloldalán. „Rájuk fogják engedni a vizet?” – kérdeztük magunktól megdöbbenve a hatalmas mélység láttán. „Hogy kerülnek 50 méterrel magasabbra?” De akkor már láttuk, hogy a víz alulról jön, s szép lassan felemeli őket, míg egy szintbe kerülve a folyóval tovább tudnak haladni útjukon.
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!