Milyen mércével méred magad?

Jób 5,17–27

Az ember léptéke a harmad-negyedízig. Istené viszont az ezerízig.

Egy nemzedékváltást 30–40 évben szoktak mérni. Ha ezer nemzedéket veszünk, úgy ez 30–40 ezer esztendő is lehet. Ennyi múltunk van a választásra, Isten irgalmasságának megismerésére. Ha csak egy is volt messze nemzedékekben, akinek élete téged jó döntésre ösztönöz, aki Isten előtt hordozta családját, leszármazottait – már van esélyed.

A múltunkat hordozzuk magunkban. Ez sokkal több, mint néhány nemzedék, mert a múlt jelen van. A múltat lehet megbocsátani, lehet követni, csak épp eltörölni nem. Mert az már megtörtént. Csupán az a kérdés, hogy milyen múlthoz számoljuk magunkat? A harmad-negyedízig való örökségbe, vagy az ezerízig szólóba?

Immár kétezer esztendeje történt, hogy Isten irgalmasságából Krisztus megváltó munkája is múltunk része lett. Mered-e benne látni az elmúlt nemzedékeket, mered-e hinni, hogy bocsánata igaz rájuk is, hogy kereszthalála minden bűnre elég? Te is választhatod Őt!

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve

nézem, amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat s kész az idő egésze,

mit százezer ős szemlélget velem.

József Attila

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024