Krisztus halála…

Gal 1,3–5

Egy hittanóra után, amikor Krisztus engesztelő haláláról volt szó, odajött hozzám egy fiú, és megkérdezte: miért volt feltétlenül szükséges Jézus áldozata? Nem lehetett volna kihagyni? A megváltás szükségességéről a Heidelbergi Káté szavai is már mint tényről beszélnek a 12. kérdés-feleletben: „Isten igazsága elégtételt kíván. Ezért annak vagy mi magunk, vagy valaki más által eleget kell tennünk.”

Nem lehetett más megoldást találni, feltétlenül kellett a keresztáldozat? Itt is valami mély titok rejlik, hiszen alig láthatunk valamit az Atya és a Fiú kapcsolatából. De azt tudjuk, hogy az Atya gyönyörködik a Fiúban: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,17) Jézus pedig magasztalja az Atyát: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” (Jn 17,4) Nagy csoda, hogy Isten még szeretett Fiánál is jobban szeret bennünket, és föláldozta értünk. Ezt a szeretet-kapcsolatot, ezt a harmóniát összetörte értünk…

A Biblia „szívében”, a János 3,16-ban kifejezhetetlen az „úgy” szó! Mérték- és módhatározó is egyben! „Úgy szerette Isten…” Isten igazságánál (a bűn büntetést érdemel) nagyobb az Ő szeretete. Ezt nagyon nehéz megérteni, éppen ezért csak elfogadni lehet…

Egy erdélyi templom úrasztalán a fiait vérével tápláló pelikán intarziája alatt áll:

Krisztus halála – az én életem.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024