Kölcsönzés

2Móz 22,24–26

Mózes megtiltotta az uzsorát, sőt a letétbe helyezett tárgyat is vissza kellett adni a törvény szerint. Jézus törvénymagyarázata semmivel sem könnyebb: „Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.” (Mt 5,42)

Rendben van. De mi legyen azokkal, akik rendszeresen kölcsönkérnek, s tudom, hogy rendetlen életűek, másokon élősködők? Tudom, hogy hazudnak, amikor gyógyszerre, ételre kérnek, mert csak a kocsmában költik el. Ők nem lopnak, amikor keresztyénségemre számítva becsapnak engem? Hol a határ? Van egyáltalán határ?

Csak a hitünk a határ. „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” (Péld 19,17) Ha jól figyelek, megtudhatom, ki az, aki tényleg kölcsönt kér – hisz senki sem tiltja meg, hogy beszélgessek vele. Legyünk jóhiszeműek, de bölcsek a pénzkérdésekben!

A kölcsön az kölcsön. Lehet határideje, melyet mindketten komolyan veszünk, lehet kamatja, ha abban állapodunk meg. Ha van lehetőségem, anélkül is adhatok, hogy visszakérjem.

Ám pénzkérdésekben mindig nagyon vigyáznunk kell, mert az ember „pénztárcája tér meg utoljára”, ahogy egy ifivezető mondta egyszer. Ne legyenek közöttünk egyenetlenségek a gyülekezetben, mert akár a túlzott engedékenységgel, akár a merev önzéssel sokat árthatunk a közösségnek.

„Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok.” (1Thessz 4,11)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024