Ki irányítja a sorsunk?

Préd 3,1–8

Családi szokások, nemzeti vétkek, megkötöző indulatok – akkor hát végzet, sors irányít, s nem az élő Isten?

Isten kezében tartja időnket. Figyelmeztetése azért szól, mert nagyon kicsik vagyunk ahhoz, hogy magunk irányíthassuk életünket. Mindenkinek megadja a lehetőséget arra, hogy életében az Ő irgalmasságát megismerje: „megvan az ideje a szeretetnek, megvan az ideje a megkeresésnek”, stb. Minden ember életében vannak pontok, amikor Isten szól, jelez, figyelmeztet, vagy éppen hív és átölel.

Irgalmasságában mindenki felé más az útja. Ahogyan egyedi minden emberpéldány, úgy egyedi az Istenre találás útja is. Dánieltől kezdve egészen a kereszten feszülő latorig mindenki kapott esélyt Isten irgalmából!

Az irgalmasság héber szava különös szó. Egyedül Isten tulajdonsága! Benne foglaltatik szeretete, hűsége, kegyelme, hozzánk közelhajlása. Ezzel mutatja meg valódi hatalmát. Mert az igazi erő nem a másik felett való hatalmaskodás, hanem a megbocsátani tudás.

Néhány évvel ezelőtt volt egy különös találkozó. A meghívottak egy része azokból állt, akiknek szülei elpusztultak a haláltáborokban. Azokkal találkozhattak, akiknek szülei létrehozták a haláltáborokat. Szerinted mire volt ez jó? Lett vajon eredménye?

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024