Ítélkezés, mint lopás?

Mt 7,1–5

Meg lehet lopni a másikat ítélkezéssel is. El lehet rabolni az örömét, békességét, éjszakai nyugalmát – azzal, hogy olyan dologban ítélem meg, amiben az én szememben gerenda van. Mert mindig ugyanazokra a bűnökre vagyunk nagyon érzékenyek másoknál, amiben mi is vétkeztünk.

Ha csak vele négyszemközt beszélve teszem ezt meg, akkor legalább van lehetősége védekezni, de ha írásban, vagy mások előtt kibeszélve, vagy a főnöke előtt bepanaszolva – akkor abban is megloptam, amiben segíteni tudtam volna rajta. Hitelvesztetté tehetem a másikat (Jak 4,12 és Ez 7,27).

Mennyit rontottak Pál apostolon a korinthusiak, hogy megkérdőjelezték apostolságát, anyagi tisztaságát, megítélték gyenge beszédét. Pál második levele nagyon világosan mutatja, hogy a gyülekezet, ahol másfél éven keresztül szolgált, mennyire kedves neki, s mennyire megbántották ítéletükkel. Mert még ha igazuk van, akkor sem így kellett volna ezt elintézni! Lelki emberként elhordozta ostoba viselkedésüket, de nem kellett volna ennek így történni. Talán több szenvedést okoztak, mint a vesszőzés, a börtön, mint a hitetlen világ részéről jött összes támadás.

Vigyázzunk egymás méltóságára a gyülekezetben!

„Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, s a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál.” (Péld 22,1)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024