Isten büntetése

Péld 18,20–21

„Isten nem ver bottal” – szokták mondani, s valóban így van. Elég nekünk, ha a magunk szava hullik vissza ránk, vagy a magunk akarata hozza meg a gyümölcsét. Hiszen lehet egy húrt húzni egy darabig, de ha valaki túlfeszíti, elszakad. Ez nem Isten büntetése, hanem saját tetteink következménye. Ezért legfeljebb magunkat szidhatjuk, s nem Őt, hiszen mi okoztuk magunknak.

Ha Ő büntetne, azt nem tudnánk elviselni. Isten igazsága szerint ugyanis „a bűn zsoldja a halál” (Róm 6,23). Ezt a büntetést csak olyan esetekben adta Isten, mikor a megátalkodottság az egeket verte: pl. Sodoma esetében.

Ezért is van olyan nagy ára a véteknek: életet – életért. Az ember vétkéért áldozattal kell fizetni.

Nem azért bocsát meg Isten, mert én „odaböktem” neki ezt a szót: „Bocsánat”! Ez semmit sem ér. Csak annyit, mint minden más szavunk! Ezért a szóért nem bocsátana meg – azért bocsát meg, mert Jézus életét adta a bűneinkért! Mert magára vette büntetésünket, kifizette tartozásunkat, s kiváltott a bűn és a halál szolgaságából. Mindazok pedig, akik még nem fogadták el ezt, Isten büntetése alatt vannak: halál a részük.

Ne késlekedjünk másokat Istenhez vezetni, s számukra a Jézus Krisztusban való hitben életet, megváltást hirdetni! Ne rajtunk száradjon mások hitetlensége, hogy miattunk nem ismerték meg az Urat!

„Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer!” (Péld 28,13)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024