Ismételgesd…

5Móz 6,6–9

Nálunk protestánsoknál a Szentírás a középpontban van, hiszen reformátori örökségként valljuk a Sola Scriptura elvét, vagyis, hogy életünk és hitünk zsinórmértéke egyedül a Szentírás. Mégis megdöbbenthet bennünket, hogy a fenti igét hogyan éli meg az Ószövetség népe. Mert nemcsak leírt szabály, hanem életgyakorlat náluk mindez, s már egy ötéves gyermek is vígan idézi a Tóra részeit. A titok a parancsolat komolyanvételén túl abban az egyszerű pedagógiai gyakorlatban van, melyet közmondásként is jól ismerünk: „ismétlés a tudás anyja.” „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” De ha éppen egyiket sem mívelnénk, akkor ott vannak az emlékeztetők. „Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként homlokodon.”

Annyi mindent szeretünk viselni! Kihez kapcsolnak ezek a bizsuk minket? Milyen jelentést hordoznak mütyürjeink? Emlékeztetnek bennünket Mennyei Atyánkra? Amikor kárpátaljai lelkészeket vittek el kényszermunkára, összeültek, és emlékezetből idézték a Bibliát. Kíváncsiak voltak, mennyire emlékeznek. A fejük volt a Biblia, az volt az övék, amit megtanultak és megjegyeztek, azzal tudták vigasztalni, erősíteni egymást. S a Szentlélek bennünket is csak arra tud emlékeztetni, amit megtanultunk. (Jn 14,26)

Használjuk hát elménket igék megtanulására, hogy másoknak is tovább tudjuk adni az élet beszédét.

Amikor a Ben Hur c. filmben a herceg hazatér száműzetéséből, mindent nagyon elhagyatva talál. Édesanyja és húga börtönbe került, életében minden szétesett, háza udvarát felveri a gaz. Amikor mégis belép otthonába, az egyetlen épen maradt helyre teszi megcsókolt ujját, az ajtófélfára, ahol kis tekercs található a fenti igével.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024