Hogyan rendezzük a bűnöket?

4Móz 15,22–36

Isten következetes cselekvésében. Ha egyszer valamire azt mondta, hogy nem, akkor nincsenek kivételek. Aki mégis azt teszi, bűnt követ el. Isten azonban elkészítette a bűnből való szabadulás útját is: az áldozattal. Egy ember életével felel a vétekért. De hogy ne neki kelljen meghalnia, kiválthatja magát egy báránnyal. Élettel kell fizetnie a bűnért. Az embernek végig kell néznie: miattam, helyettem, értem ölik meg azt az ártatlan bárányt.

A mi számunkra Isten Báránya adatott, aki minden ember minden bűnéért megfizetett. Áldozata egyszeri és tökéletes.

Mi akkor a dolgunk? A bűnt komolyan venni, megvallani és elhagyni, s a bocsánatot elfogadva másként élni.

Egy király kihirdette birodalmában, hogy aki hazudik, azt nyilvánosan megostorozzák, mert a hazugság az ország megrontója. Egy alkalommal a király édesanyját kapták hazugságon. Odavitték a nép elé, hogy a törvény értelmében megbüntessék. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz. Megostorozza-e a király saját édesanyját? Lesz olyan kegyetlen? Vagy felmenti? Akkor viszont igazságtalanná válik. Az asszonyt odakötözték a póznához, s hátul megszaggatták ruháit, hogy jobban érezhesse a fájdalmat. A király parancsolt a szolgának: „Kezdj hozzá!” Majd lelépett trónjáról, odasietett anyjához, s hátulról átölelte. Az ütések őt érték.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024