Harcold meg!

2Tim 4,6–8

A harc vérre megy. Nem egy kis vívásról vagy birkózásról van itt szó, hanem élet-halál küzdelemről. Arról a csatáról, amit élete utolsó perceiben él át az ember, amikor végiggondolja tetteit, s elszámol mindennel (agónia).

Hányan gondolják, hogy a hitben járás egyszerű dolog, ezért már az első akadálynál megtorpannak, s megbántódva, hogy ők nem „ilyen lovat akartak”, fel is adják. Pedig Jézus sohasem ígérte senkinek, hogy menni fog minden, mint a karikacsapás! Harcot ígért, s Pál sem tehetett mást.

Olyan ez a levél, mint egy végrendelet. Benne az apostol életének summázata, a legfontosabbak: a küzdelem megérte, győzelem vár. Jó, ha valaki el tudja mondani ezt, amikor végignézi életének „filmjét”, s megáll a Bíró előtt.

Timótheus együtt dolgozott Pállal, látta példáját, így a felszólítás sem érte váratlanul. Megszokta, hogy azt hallja, amit láthat is. Hiteles, harcos, hitvallásos életet, sokaknak üdvösségére: Isten nevében bizonyságot tenni mások előtt. Erővel szólni róla akkor is, amikor úgy tűnik, hogy nincs azonnali eredmény. Reménységgel segítségül hívni börtönben, sőt másokat is bátorítani levélben. Pál ismerte Isten nevének helyes kiejtését!

Így, hónap végén megállhatunk néhány percre, s végiggondolhatjuk: Mi az, ami ebben a hónapban igazán fontos volt? Mi az, ami nem zárult le, pedig nagyon szerettem volna? Mi az, amit elkezdhettem? Mi az, amiben vannak már győzelmek a nyelvemmel, indulataimmal való küzdelemben? Tudom-e úgy használni Isten nevét, hogy az mindenkinek áldást jelentsen? Vagy éppen miattam átkozzák Őt sokan?

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024