Fazekas és agyag

Róm 9,1–33

Pál mellett lelkiismerete tanúskodik, hogy nem felebarátai ellen szól. Amikor Izráel sorsát elmondja, maga is fájdalommal fejti ki, hogy inkább magának kívánja az átkot, ha ezzel őket megmentheti – de ki kell mondania értük, és nekik, hogy Isten döntése alapján a kegyelem mindenkié lett. Nem a testi származás dönti el többé az üdvösség kérdését, s nem a törvény betöltése, mert Isten a hit általi utat készítette el már Ábrahámban.

Akinek „utóda” által már mindenkinek megnyílt az út az üdvösségre: Isten leszűkítette az utat. Egészen keskeny lett az ösvény. Nem elég már a törvény, sem a próféták, sem az ígéretek – csak a Fiú. „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6)

Kezében olyan az ember, mint a fazekas kezében az agyag, ha akarja, szép, hasznos edény lesz belőle, ha akarja, harag edénye. Nem elveti őket, hiszen a kezében tartja, de harag edényeinek formálja, mert most be kell gyűjtenie a többieket. Eljön az ideje az ő „begyűjtésüknek” is.

A kivezető utat Jézus mutatta meg nekünk a hazugságok úttalan káoszából. Az Ő személyében valamennyien meghívást kaptunk Isten országába, ami maga az igazság, a szabadság és az önzetlenség. Az igazság ezért sose lehet türelmetlen vagy támadó, és sose irányulhat senki ellen.

Pilinszky János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024