Ez a szeretet…

1Jn 4,10

Egyszer mindenkinek helyére kerül életében Isten szeretetének kérdése.

Gyermekkoromban a Seregélyes nevű faluban éltünk, ahol édesapám volt a református lelkipásztor. A parókiának nagy udvara volt, s amikor autóval mentünk el otthonról, két kaput is ki kellett nyitni ahhoz, hogy beállhassunk a garázsba. Egy alkalommal, amikor közösen tettük helyére az autót, s éppen a kapukat csuktuk be, gondoltam, kipróbálom édesapámat. Hat évesen eléálltam, hátratettem kezeimet, kihúztam magam, s azt mondtam neki:

– Édesapám, én nem szeretlek téged!

Édesapámon semmi sem látszott. Odalépett hozzám, megsimogatta a fejem, és szelíden így válaszolt:

– Nem baj kisfiam, az lenne baj, ha én nem szeretnélek.

Ettől kezdve számomra nem volt kérdés, mit jelent az Atya (s mit az apa) szeretete.

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet kaptam tőled, Istenem.

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet, mint a tenger,

Olyan szeretetet kaptam tőled, Istenem.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024