Erőtlenül erős

2Kor 12,9–10

Igazán nem mondhatjuk Pál apostolra, hogy kicsiny munkabírású volt, hiszen mindaz, amit az evangélium terjedése ügyében tett, ma is páratlan. A szupertechnika korában a műholdakról közvetített evangélizációk, a tízezres léptékű nagy evangélizációk korában is csodálattal kell megállnunk, látva Pál munkáját, fáradhatatlanságát.

Amikor Lisztrában megkövezik és kivonszolják a városon kívülre, miután magához tért, rögtön visszamegy a városba… Éjszakákat tölt imádkozva, gyakorta böjtöl, sokat nélkülöz. S mindezt Pál betegen teszi, hiszen tövis adatott a testébe. Az első korinthusi levélben azt írja: „én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok.” (1Kor 2,3) Pál jó néhányszor átéli a teljes erőtlenséget. A második korinthusi levélben aztán elmondja hitvallását: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

Itt valami titok lapul. Mi akkor érezzük magunkat erősnek, amikor hitben erősek vagyunk, amikor „jól” vagyunk. Pál apostol akkor, amikor erőtlen. Hiszen Krisztus akkor tud igazán munkálkodni általunk, amikor mi erőtlenek vagyunk, Ő pedig erős.

Erőtlenségünkben jó Vele megélni az Ő erejét!

A teljes erőtlenség. Hányszor fordul elő, hogy erőtlennek érezzük magunkat egy feladatra, egy beszélgetésre, s Isten éppen azt hozza elénk? Szeretnénk végre egyedül lenni és becsönget valaki… Bizonyára nem véletlenül…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024