Engedelmesség az út végéig

Fil 2,1–8

Pál csak annyit kért a filippibeliektől, hogy az a készség legyen meg bennük, ami Jézusban is megvolt. Nem gondolja azt, hogy engedelmeskedni könnyű. Az „indulatot” várja. Ahogy ebben a magyar szóban benne van az „indul” ige, a cselekvés készsége. Azt várja, hogy ha nem is mindig sikerül, naponta kérjük Isten segítségét a még nagyobb engedelmességre. Mert ezzel munkáljuk üdvösségünket.

Mindig induljunk Vele iskolába, munkába, pihenésre. Isten látja a szívünket is, s tudja, hogyan látunk neki dolgainknak. Azt is, ha megtesszük ugyan, de nem őszinte szívvel – meglátogatunk valakit, de talán jobb lenne, ha nem tennénk; s azt is, ha készek vagyunk, de nem sikerül.

Lehet versenyezni, ki tudja jobban megélni azt az igét: „Szeresd felebarátodat!” – nagyon nemes verseny. És sokkal hasznosabb, mint abban versenyezni, hogy ki tud több igét a Bibliából, vagy ki tudja ügyesebben a másik fejére olvasni. Ez az engedelmesség valódi próbája!

Talán néhányan most szabadságra akarnak menni a gyülekezetből, a hétköznapi kötelességekből is – ám a keresztyénségből nem lehet szabadságra menni. Az még a Balatonnál, de „spanyolban” is érvényes!

Létezik egy lelkiségi mozgalom, ahol vannak heti, havi és évi igék, amelyeket a csoport tagjai komolyan vesznek, s megpróbálják megélni azok igazságát a hétköznapi életben. Erről beszámolnak a többieknek, s így gyönyörű mai történetek születnek az igék nyomán, melyekben megelevenedik az evangélium. Lélekben csatlakozzunk hozzájuk nyaralás közben…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024