Engedelmes szív

1Kir 3,1–15

Izráel harmadik királya: Salamon. Trónralépése estéjén egy álmot lát. Isten lép elébe, s felajánlja neki, hogy bármit kérhet. Hatalmas ajánlat ez. De Salamon jól tudja már, hogy mi kell a királysághoz. Így nem gazdagságot kér – pedig az sem árt; nem ellenségeinek lelkét kéri – pedig abból is volt bőven körös-körül; s nem is hosszú életet – pedig nagy ajándék az is. Hanem mindezek alapját kéri: engedelmes szívet. Amit az előzőek értelmében így fordíthatunk: „halló szívet”.

Valami ilyesmit kellene nekünk is imádságainkban kérni. Nem kell ehhez sötét éjszaka s az álom titokzatossága, hiszen Jézus azt ígérte, hogy bármit kérhetünk az Ő nevében. Tehát folyamatosan a „salamoni lehetőség” áll előttünk! Mit kérünk mi? Szép házat a szülőknek, gyógyulást a barátainknak, magunknak jó bizonyítványt vagy jó nyaralást? Honnan lesznek ezek? Isten majd varázsol nekünk? Vagy azt gondoljuk, hogy nem tudja, mire van szükségünk?

Nem tudunk jól imádkozni! Pedig megtanulhatnánk Salamontól, hogy nem a gyümölcsöket kell kérni, hanem a magot. Hiszen a gyümölcs úgyis majd bennünk terem meg!

Salamon bölcsességének titka a tisztelet, mellyel apja művét becsüli, s apja Istenének hódol. Ezért láthatja meg örökségének alapját az istenfélelemben.

Valaki ezt úgy fogalmazta, hogy mindig a legnagyobbat kell kérni, mert Jézus is így biztat minket: „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek!” (Mt 6,33)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024